Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-17

216 17. országos illés 1896. deczember 18-án, pénteken. látunk, t. képviselőház? Mikor ejtetett meg ily nagy vehemencziával a választás a korrupczió segélyével, hogy kiküszöböljék az ellenzéki pártokat a hatalmi érdekeknek befolyásával azért, hogy kiküszöböljék a pártvezéreket a törvényhozásból ? Mikor történt mindez a kormány részéről? Akkor, a mikor nyugodt időket élünk, akkor, a midőn arra kerül a sor, hogy mi tisztán csak a mi belügyeinket hozzak rendbe, belügyi kormányzati ágainkba létesítsünk törvényhozói intézkedéseket ? Nem akkor történt mindez, hanem akkor, a mikor épen Ausztriával kell szembeszállni, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a mikor hagyományszerííleg épen az ellenzék képviselte mindig hátvédjét a nemzeti érzelmű kormányoknak ég góczpontját és központosítóját a nemzeti ellenállás kőiének. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Akkor történik mindez, t. képviselőház. Épen azért, a t. miniszterelnök úr akármilyen ezinikus módon nyilatkozik is ezen dolgokról, minket tévedésbe ejteni nem fog. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Örülök, t. képviselőház, hogy egy sokkal örvendetesebb történeti múlttal találkozunk, a mely mégis ;izt a hitet, a mélyet amagyar közvéleménybe kell, hogy vessünk mi törvényhozók, mégsem irtja ki egészen a lelkemből. Hasonló helyzetben, mint most, de talán előnyösebb helyzetben volt már a magyar törvényhozás épen húsz esztendővel ezelőtt, 1876 bari és í877-ben. Tisza Kálmán miniszterelnöknek a kormányzata idejében történt. És azt hiszi a képviselőház, hogy akkor is az történt, a mi most? Hogy megbéníttatott a közvélemény azzal, hogy az ellenzék kisebbíttetett, hogy az ellenhatás megcsonkíttatott, a mely szemben áll az osztrák követeléseknek, az osztrák érdekeknek hangoztatásával? Épen az ellenkezője. 1876-ban, ha jól emlékszem, május 6-án, a kormánypárti képviselőknek egy egész csoportja kilépett a kormánypártból. Akkor is szabadelvű párt volt, akkor is megvolt a szabadelvííségnek összekötő kapcsa; mert azt a t. képviselőháznak, illetőleg a t. túloldalnak mégis be kell ismernie, hogy nemcsak most néhány évvel kezdődött a szabadéivfíség, mert hiszen két évtizeden át viszik ők a szabadelvű czímert és használják a szabadelvtíség czégét; tehát bizonyosan Tisza Kálmán akkori miniszterelnök úrnak az idejében s kormányzása alatt is megvolt a párt, mint szabadelvű párt. De úgy látszik, kérem, hogy a szabadelvű kapocs még sem volt elég. Úgy látszik, hogy kellő érzékkel birtak akkor a szabadelvűek egy bizonyos csoportjában, hogy a szabadelvtíség mellé mégis egy kis kenyér is kell a nemzetnek, hogy kell a független államérdek képviseletének egy bizonyos érzéke is, mert megalakultak akkor, mint független szabadelvűek. Sokan vannak azok közül még most is a hasban, és visszaemlékeznek, t. ház, hogy milyen ádáz küzdelmeket, milyen erős, hazafias lángtól duzzadó harczokat vezetett az akkori független szabadelvűek csoportja. Az a férfiú pedig, a ki akkor a kormány élén állt, az Tisza Kálmán volt és nem báró Bánffy Dezső. És mégis meg kellett akkor elégedni azzal a kis kormánypárttal Tisza Kálmánnak azzal az óriási bizo dalmát feltüntető nagy

7 kormánypárttal szemben, melynek a nagy Bánffy Dezső ált az élén. Azt hiszem, itt nem akarom vele untatni a t. képviselőházat, (Halljuk! Halljuk!) csak jellemző a helyzetre, hogy az akkori ellenzék, a mely nagyon jó volt akkor is faltörő kosnak az osztrákokkal szemben, a mire Falk Miksa oly szépen nyilatkozik viszonválasz üzenetében. Hogy akkor hogyan csoportosult, és milyen erős küzdelmeket fejtett ki az osztrákokkal szemben, mutatja az, hogy a szeszadóról szóló törvényjavaslatot csak 48, a czukoradóról szólói 84, a vámszövetségről 36 és a többi szövetségekről szóíó törvényjavaslatokat 26, 27, 29 szótöbbséggel tudta c*ak keresztülvinni; sőt a 80 milliós bankadósságról szóló javaslatot cs;ik 13 szótöbbséggel. Tehát, t. ház, méltóztatik látni, hogy akkor a nemzeti ellenállást maga a parlament szervezte a maga körében. Mindenki, a kiben felébredt a független meggyőződés tudata, érzete, a rokonelemekkel csoportosult, hogy szembeszálljon az osztrák követelésekkel. Mert kérem, az osztrák akkor is, 20 év előtt ugyanazon komédiát csinálta mint most. A ki elolvassa az akkori lapokat és közleményeket, majdnem arra a gondolatra kell, hogy jöjjön, hogy valóságos furfanggal járnak el most is, midőn ugyanazon nótát fújják, mint 20 év előtt, midőn a magyar követeléseket kellett volna biztosítani a magyar nemzetnek és a magyar jogos követeléseket érvényesíteni a magyar államnak szemben az osztrák túlkövetelésekkel. De akkor, t. ház, megalakult a nemzeti irányú ellenzéknek ellenállása és megalakult a közvélemény. Méltóztatnak emlékezni, hogy abban az időben az egész nagy társadalom, az iparos-, a gazda-, a kereskedő-osztály beíevonatott, sőt az egyetemi polgároknak akkori fáklyásmenete is tanúskodik arról, hogy az egész közvéleményt igyekezett a magyar kormány háta mögé hódítani, hogy kellő erélylyel szállhasson síkra az osztrák követelések ellen. De, t. ház, mit látunk most? A t. kormány, úgy látszik, épen az ellenkezőt cselekszi. Azzal gyanúsíttatik a közvélemény által, hogy a quótára már is nagy engedményeket tett, s a vámszövetség dolgában már is oly engedményeket tett, a melyek BÚlyos sérelmeit képezik a magyar kereskedelemnek, a magyar iparnak. A bankra