Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-17
17. országos ülés 1896. deczember 18-án, pénteken. 215 tásokat intézi. Hogy ő most oly sok főispánt léptetett fel, az is főispánsága emlékeivel függ össze. Itt van előttem Móricz Pál egy könyve. Benne vannak hazánk némely nagyjainak életrajzai, Bánffy Dezső báróé is. O még akkor a balközép nagy vezére volt Szolnok-Dobokában. Móricz Pál elmondja, hogy Bánffy Dezső abban az időben fellépett képviselőjelöltnek. A kormánypárt nagyon törte a fejét hogyan lehetne őt megbuktatni, mert az ő balközépi, majdnem szélsőbali érvei erejével maga köré tudta csoportosítani a megye egész ellenzékét. Beszéli azután Móricz Pál, hogy Torma főispánnal egy tanácskozása volt, a hol a pártvezérek egyhangiílag kijelentették, hogy Bánffy Dezsővel csak egy ember mérkőzhetik : maga az aktuális főispán. S Torma kijelentette, hogy ez az első eset, hogy a megye élén álló főispán, mint képviselő lépjen fel. Méltóztatik látni, hogy b. Bánffy Dezső miniszterelnök úr az ő kormányelnöki ténykedésében az ő egyéni múltjából meríti az inspirácziót. Mert ime épen vele történt első izben, hogy egy aktuális főispán lépett fel ellene. Hogy mi van abban, ha a közigazgatási tisztviselőket saját területükön léptetik fel képviselőjelöltnek, azt felesleges magyarázni. Hisz ezt a kérdést a kúria bíráskodásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor az ellenzék szónokai nagyon élénken megvilágították. Emlékszem, hogy akkor épen a kormány volt az, mely az igazságügyi igazgatás egyes tisztviselőire nézve kivételt is tett. Ép így vagyunk a miniszterek fellépésével egyes kerületekben. B. Bánffy Dezső miniszterelnök űr beszédének e részében oly nagy jámborság, nem akarom mondani, naivság nyilatkozik meg, hogy sokat gondolkoztam, vájjon ezt beszédem érdembeli mérlegelése tárgyává tegyem; mert ő azt mondja, hogy egyik képviselőtársam Makfalvay Géza szóvá tette azt, hogy Erdély t. miniszter úr fellépett gr. Apponyi Albert ellen Jászberényben. Miért ne léphessen fel ? Hiszen fellépnek megint képviselők miniszterek ellen ! Hát nem lépett fel gr. Apponyi Albert Szilágyi Dezső akkori igazságügyminiszter ellen ? Hát mi különbség van abban, ha egy miniszter lép fel egy képviselő ellen, vagy egy képviselő egy miniszter ellen. Hiszen Tisza Kálmán miniszter is megbukott. Erre zajos helyeslés volt a jobboldalon. »Mi a különbség? Hol a különbség?« mondja miniszterelnök úr és ismét hosszantartó zajos helyeslés volt a a jobboldalon. »Keresem a különbséget, — szószerint idézem —- de meg nem találom.« Ha Magyarország miniszterelnöke egy ilyen kézenfekvő politikai dolognál nem találja meg a különbséget, úgy nagyon kellemetlen reám nézve, hogy ezt a nagy különbséget, a mely ebben rejlik, én magyarázzam meg. (Halljuk! a baloldalon.) Hisz a t. miniszterelnök úr tudhatná csak egy tényből U a különbséget. Hogy ha egy képviselő kineveztetik miniszterré vagy államtitkárrá, akkor le kell köszönnie és magát új választásnak alávetnie. Ez a mi alkotmánytörvényünknek egyik fontos pontja. Hát azt megérti-e a t. miniszterelnök úr, hogy mért kell annak, mikor miniszterré lesz, leköszönnie, hogy tehát az ő személyében mily nagy hatalom, milyen különös irányzatok és mennyire ellentétes vonatkozások kell, hogy öszpoatosúljanak, hogy neki, bár ugyanazon választók előtt, bár ugyanazon programm alapján áll, új választásnak kell magát alávetnie ? Hát kell ezt megmagyarázni ? Vagy kell azt megmagyaráznom a t. miniszterelnök úrnak, hogy Angliában az ankéteknek milyen hosszú sorozatát, továbbá a vitatkozásoknak milyen hosszú lánczolatát képezte a parlamentáris életben, a míg megnyugodtak abban, hogy a minisztereknek bizonyos kategóriája a parlamentben helyet foglaljon, és hogy azok is szemben a közvélemény azon idegenkedésével, a melylyel a miniszterek, mint képviselőjelöltek találkoztak, az úgynevezett kinevezési városokat — ezek olyanféle kisebb városok lehettek, mint Erdélyben a 120—150 választóval biró kerületek — rezerválták az angol miniszterek részére, hogy bejuthassanak a parlamentbe. Nagy különbség van, t. miniszterelnök úr, a közt, hogyha Jászberényben fellépett volna gr. Apponyi Albert ellen egy független állású képviselő, a ki semmiféle hatalomnak, semmiféle nyújtható előnyöknek nem letéteményese az ő hatáskörében, a ki nem képvisel mást, csak elvet, csak képviselői pozicziót, habár tartozott legyen a kormánypárt vezető emberei közé, és a közt, ha egy miniszter megy pártvezérek ellen. Mert mit jelent az, hogy egy miniszter megy egy egyszerit képviselőjelölt ellen? Azt jelenti, hogy, ha a miniszter nem mondja is, ha nem nyilatkoztatja is ki, ha a legszerényebben jelenik is meg ott választói körében, de előre veti sugarait az a nagy hatalmi kör, a melylyel rendelkezik, az intézkedéseknek hosszú sorozata, a mely az ő működési köréhez tartozik, és a melyet tőle várnak. Tökéletesen igaza volt Makfalvay Géza t. képviselőtársamnak, hogy az igazságügyminiszter fellépését egyszerű elvi programm kifejtésének mi nem tekinthetjük, hanem igenis tekintjük azon magatartás logikai folyamának, a mely magatartást mi Bánffy Dezső t. miniszterelnök úr részéről a nemzeti érdekek megoltalmazása s megvédése tekintetében tapasztalunk. Mert mit
