Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-17

214 17. országos ülés 1896. űec/.eniber 18-án, pénteken. logba nagyobb világosságot kell bocsátani. Itt sokkal jobban föl kell t'irni a helyzetet, mint azt a miniszterelnök úr tette. Ezzel tartozik Magyarország közvéleményének, a parlament tekintélyének. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert ha ő világosan föltárja az adatokat, csak akkor lehet megerőtleníteni a miniszterelnök urnak azt a vádat, hogy ennek a parlamentnek nem ugyan alakulata, hanem benső erkölcsi s jogi tartalma, — mint azt két felirat is felemlíti — törvénytelen, mert az nem törvényes eredetű. Mert mit jelent az, hogy pénzt adtak ? Ki adta ezt a pénzt? Vannak köztük államjószágok bérlői? Regálebérlők? Bankárok és olyanok, a kik esetleges jövendőbeli konverzióban részt vesznek? Meggondolta-e, hogy mily vonatkozással van a mostani helyzet nemcsak az általános közgazdasági helyzetre, hanem egyes osztrák iparosok érdekeire ? Azt rebesgetik a közvéleményben, hogy a magyar iparosok hátrányára a magyar iparosokra vonatko«ó kedvezmények elejtetnek az osztrák iparosok érdekében. Meggondolta-e a miniszterelnök úr, hogy a helyzet az alkudozásokat úgy tünteti fel, hogy azok a törvényhozási munkálatok, a melyek a törvényhozás elé fognak kertílni, kedvezményekben, törvényes kedvezményekben fogják részesíteni Auszriának egyes közgazdasági köreit? Hát talán azok adták a pénzt? Ha tehát e gyanút el akarjuk oszlatni, ha a miniszterelnök úr a vád alól tisztázni akarja magát, akkor neki teljesen világosan kell nyilatkoznia; meg kell mondania, honnan vette a pénzt és meg kell mondania különösen akkor, mikor oly vádakkal állunk szemben, hogy idegen és nemzetellenes érdekek támogatására adattak e pénzek. És ne legyen oly nagyra a t. miniszterelnök úr győzelmével, a melyről maga is azt mondja, hogy hazafiak által áldozott titkos pénzek segítségével vívta azt ki. (Ügy van! a szélső haloldalon.) Ha bármely ország ellenzéke ily provenieocziájú pénzekkel akarná a választásokat vezetni, méltóztassék elhinni, hogyha az ellenzék hazafias érzületéhez bármikor hozzáférne, — a mint nem fér, — hogy ilyen titkos proveniencziájú pénzzel akarná vezetni a választásokat; annyi milliót az ellenzék is szerezhetett volna, ilyen nagy többséget az ellenzék is létesíthetett volna. En hivatkozom a t. ház azon tagjaira, a kikkel nem régen egy nagy tömör pártot képeztünk együtt, méltóztassék csak visszaemlékezni, — egyik-másik tagtársunk tud róla, — hogy megjelent köztünk egy, ha nem is szövetséges, de barátságos állam polgára. Nem fogom megnevezni, de emlékezni fognak rá t. tagtársaim, hogy felszólítást intézett hozzánk, hogyha az ellenzék akkori nézeteit megváltoztatja a hármas szövetségre nézve, vagy csak abba beleegyezik, hogy e czélból egy lap szerkesztessék : akkor nekünk is milliók állanak rendelkezésünkre választási czélokra, a melyekről szintén elmondhattuk volna, hogy hazafiak adták, de a mi hazafias érzületünk tiltakozott az ellen, hogy pénzzel és különösen, hogy olyan pénzzel csináljuk a választásokat, a mely a mi nézeteinkkel semmiesetre össze nem egyeztethető érdekeket kivan szolgálni. • Mikor ilyen a helyzet, hogy mindenkor akadnak pénzkörök, a melyek a törvényhozás egyes csoportjait szívesen támogatják pénzzel, olyanokat is, melyek ellenzéken vannak, tehát anyagi viszontszolgáltatásban nem is részesíthetik őket: akkor bocsánatot kérek, egy hatalmas partnak és kormánynak nem szabad a titkolózás mezébe bújni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És mikor a t. miniszterelnök úr maga is elismerte, hogy milliókat kaptak, akkor neki ebből nem szabad többé titkot csinálni, hacsak nem akarja magára zúdítani azt az ódiumot, hogy ezen összegeket azért szolgáltatták neki, hogy azok más alkalommal más módon, de mindenesetre a magyar nemzet, a magyar állam, a mi háztartásunk rovására ez nekik láthatatlan módon visszatéríttessék és ők azért megjutalmaztassanak. így látjuk tehát, t. képviselőház, hogy a t. miniszter úr abban is beismerésben van, hogy a választást bizony pénzzel csinálták, de tessék elhinni, akár lelkesedtek azok az urak, a kik a pénzt adták, a szabadelvííségért, akár szabadelvű pénz volt az, akár konzervatív, akár liberális az a megvesztegetés, akár konzervatív, a törvényesség szempontjából ez különbséget nem tesz; egyformán súlyosan elítélendő, de még súlyosabb elítélés alá esik, hogy Magyarország miniszterelnöke emel szót ezen törvénytelenség mellett (Igaz! Úgy van! balfelbl.) Azt is beismeri, hogy hát főispánokat, szolgabírákat a saját kerületeikben felléptettek, — ő ebben sem talál semmit, — természetes, hogy ha egyszer nem talál abban semmit, ha a közigazgatási tisztviselő törvényes hatáskörét túllépve, beavatkozik a választásba, ha ez iránt nem bír érzékkel, akkor nagyon természetes, nem bírhat érzékkel és felfogással arra nézve, hogy ha mégis a külső forma megtartásával törvényes módon működnek is, az önkéntelen visszahatás alig kerülhető ki, a mint egy magasabb közigazgatási tisztviselő fellép, és igy az ő saját pártjának táborába hajtja azokat, a kiken eddig uralkodott. Én nem is csodálkozom azon, hogy oly szokatlanul sok főispánt, alispánt, szolgabírót léptetett fel a miniszterelnök úr. Sokszor felhozzák ellene, hogy még most is szolnok-dobokamegyei főispánsága idejéből meríti politikáját: »wie er sich räuspert und wie er spuckt«, és a hogy a válasz-