Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-17

212 17. orsz&gos ülés 1896. deezember 18-án, pénteken. miniszterek képviselőjelöltekként lépnek fel más képviselőjelölt ellen és nagy állásukkal járó előnyeikkel megtévesztik, megvesztegetik a választókat. E vádakkal szemben ma beismerésben levő vádlottal állunk szemben. Fájdalom, abban a beszédben, melyet tegnap Magyarország miniszterelnöke tartott, sajnálatos beismerése van mindannak, a mit eddig, mint törvényellenest a választásokra nézve felhoztunk. Engem az a lelkesültség, zajongás és öröm, melyet az a beszéd okozott, nem téveszt meg. Én el tudom képzelni, hogy sokszor, ha meg volna engedve a panaszlottaknak, kik törvénybe ütköző cselekményért vádoltatnak, hogy zajonghassanak és tapsolhas sanak, egy olyan nagy plaidoyer után, mikor önmaguk is meglepetve látják, hogy milyen tisztára mosatott ténykedésük, a panaszlottak padján a zajongók és tapsolóknak szintén ilyen nagy tábora lenne. Ez a zajongás és taps még nem teszi a btímTerénynyé, nem változtatja azt a tényt, hogy Magyarország miniszterelnöke védbeszédet tartott a közigazgatási hatalmaskodás, megvesztegetés és terrorizmus mellett, meg nem történtté. Pedig, hogy ő mind a bárom pontra nézve beismerésben van, beszéde világosan bizonyítja. Érdekes, hogy nem is igyekezett sem kifejezésében, sem magaviseletében, sem felfogásában még bizonyos diszkréczió leplét sem vonni rá állításaira, hanem, mint Polónyi Géza t. képviselőtársam mondta, a ezinizmns egy nemével koezkáztatta meg állításait. Azt mondta például a terrorizmusra: »En abban a nézetben vagyok, hogy mindenkinek, ha államhivatalnok, vagy törvényhatósági tisztviselő is, meggyőződését követni szabad«. Ebben igaza van. Itt meg kellett volna neki állania, de nem állott meg, hanem azt mondotta: »Abban a nézetben vagyok, hogy ha annak a pártnak érdekében, a mely pártnak nézeteit vallja, akczióba megy a választásoknál, nem követ el olyat, a miért felelősségre kell vonni«. Méltóztatnak tudni, mi az az »akczióba menni« ? (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) A terrorizmusnak, a mit a közigazgatási tisztviselők elkövettek, azt a t. miniszterelnök úr azzal a szép kifejezéssel tárta elénk, hogy: »akc/ióba mennek a közigazgatási tisztviselők«. Akczióba megy tehát először a főispán, azután az alispán, azután a főszolgabíró, azután a szolgabírák, azután a jegyzők, azután — méltóztassanak csak elképzelni — az útkaparók, a bakterig le mindenki Méltóztassanak elképzelni, hogy ha ezek az egyik jelölt mellett mind akczióba mennek, — pedig olyanok is vannak a közigazgatási tisztviselők között, a kik büntető bírói, rendészeti hatalommal rendelkeznek, — a kik tehát, midőn akczióba mennek, ezt a rendészeti hatdmat, ezt a büntető bíráskodási fuukcziót nem hagyják el, hanem magukkal viszik, tehát midőn ezen közigazgatási tisztviselők egész sorozata ezen nagy hatalommal az egyik jelölt mellett akczióba megy s ott van e mellett a pénznek a miniszterelnök úr által elismert ereje és tömege: mennyire igazságos, törvényes ez a választás? Szabadé ilyennek védelmére kelni egy ország kormányférfiáuak, a miniszterelnöknek? Mert, t. ház, az az akczióba menés annyit jelent, hogy ők oly választóval szemben is akczióba mennek, a ki meggyőződése, elvei Bzeriut ezen akczióval szemben passzív magatartást tannsítana; a ki az akczió vontató kötelére nem szívesen kötteti magát; de a kinek mégis ama nagy befolyásnál és hatásnál fogva, a melyet gyakorolnak a rendőri büntető hatalommal, neki ezen akczióban akarva-nemakarva aktiv ténykedést kell tanúsítania, Ezek a közigazgatási tisztviselők ezzel az akczióba lépéssel igenis képesek teljesen megzavarni a választás mérlegét, mert akczióba lépésük lehetséges olyan választóval, olyan körökkel szemben is, a kik esetleg nem volnának hajlandók sem az ő nézetükkel, sem politikai meggyőződésükkel egy sorba állani. Én csak egy közigazgatási közeget tudnék legfeljebb, a ki hiába megy akczióba, ha viszonzásra nem talál; ez a vármegyei bába, (Derültség a szélső baloldalon.) de ezenkívül mindenki akczióba mehet, mikor neki tetszik, kezdve a főispántól le a szolgabíróig. Ez igen súlyos sérelme, veszedelme és törvénytelensége a magyar alkotmánynak és a tiszta választásoknak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezzel szemben az az érvelés, a melyet a t. miniszterelnök úr használ, mikor »hasonló visszaélésekéről be*zél, azt mondja, hogy »én ezeket helyeslem«; mikor Tibád Antal képviselő úrnak a választásáról beszélt és felhozta, hogy ott is akczióba lépett az alispán, azt mondta beszédében szó szerint: »A mit én különben helyeslek*; azzal, t. képviselőház, hogy a miniszterelnök úr hivatkozik Komjáthy Béla, Lakatos Miklós képviselőtársaim választására, vagy az udvarhelyi dolgokra, a hol állítólag — mert hiszen igazolva nincs — szintén az egyik ottani ellenzéki képviselő úr érdekében léptek a közigazgatási tisztviselők akczióba, ezzel még a miniszterelnök úr az ő álláspontját nem tüntette fel igazságosnak ; mert a törvénytelenségek dolgában sem a volenti non fit injuria, sem kompromisszumok nem jöhetnek létre. Mert, ha létrejöhetnének, és akkor Magyarország miniszterelnöke itt a parlamentben minden szégyenkezés nélkül felhozhatná, hogy a közigazgatási visszaéléseket helyesli, mert az az ellenzék érdekeiben is történik, tehát mintegy kompromisz-