Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-16
194 16. országos ülés 1896. deczember 17-én, csütörtökön. igazságügyminisztert azért, hogy fel mert lépni gr. Apponyi ellen Jászberényben, ennek a be teges álláspontnak a hatása alatt volt, uralkodott rajta azon felsőbbség, melyet gr. Apponyi Albert szónoki erejében bir, és mely erős szónoki ereje leszorít minden mást, egyedül ez levén a mérték, a melylyel az ő tehetségeit, az ö" érdemeit, az ő sikereit nézik. Hát, t. ház, távol van tőlem a bántás, a sértés legkisebb czélzata is, de úgy tartom, hogy bármily nagy tudomány, tehetség mellett tisztán csakis a szónoklati sikerekre alapítva, állítva egy parlamenti életet, valaki hasznos szolgálatokat nem tehet. (Igaz! Úgy van! jőhbfdöl. Zaj, ellenmondás balfelöl.) Nem vonom kétségbe, t. ház, az intencziókat, nem vonom kétségbe, t. ház, az ország ügyei iránti meleg érdeklődés jóhiszeműségét, de kétségbe vonom annak helyességét, Már most ennek a helyzetnek hatása alatt egy hosszú politikai múlt működésének eredménye mi? Az, hogy akkor, midőn az elvi ellentétek majdnem nulla a szabadelvű párt és a nemzeti párt közt, . . . (Ellenmondás balfélöl.) Ivánka Oszkár: Ne méltóztassék minket sérteni. (Zaj balfelöl.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: . . . akkor mégis teljes megtagadásával mindannak, a mi a kormány programmjában van, melyet a trónbeszéd, valamint a felirat tartalmaz, egyedül azt méltóztatnak mondani : fi nem megyünk, nem támogatunk semmit, nem akarunk egyebet, csak azt, hogy ezen kormány onnét elmenjen, mert az, a mit ezen kormány képvisel, az, a mit ezen kormány akar, a mit ezen párt támogat, az mind rossz, mi vagyunk hivatva oda menni, mi vagyunk hivatva ezt csinálni, talán épúgy: de nem ők, hanem mi. Hát, t. ház, én úgy tartom, hogy ezen az úton haladva, Magyarország érdekeinek szolgálatot tenni nem lehet, A politikai élet, a politikai küzdelem sikere parancsolja a pozitív aktivitást; az állandó örök tagadást, az örök állandó bírálatot kizárja, mert annak eredménye nem lehet. (Élénk heyeslés jobbfelöl.) A kormánynak, a szabadelvű pártnak megvan a maga programmja g ezen programmjának valósítására vállalkozik akkor, mikor feliratában annak a párt kifejezést is ad. Én azt hiszem, hogyha nyugodt körültekintéssel, a nyugodt, békés fejlődés czéljait tartva szem előtt, nézzük a helyzetet, ez az az út, ez az az irány, a melyen Magyarország érdekei biztosíttatnak, meg védetnek. És mikor — a mint mondottam — alig van az elvekben eltérés szabadelvű párt és a nemzeti párt között. . . Lázár Árpád: Nem áll! (Zaj.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Méltóztassék majd bebizonyítani, de csak tartandó beszéde közben, (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: . . . Akkor előállnak a régi gyakorlatnak, a régi eljárásnak megfelelően egy új kívánalommal, hogy nem csinálunk semmit, nem tárgyalunk semmit, nekünk választási reform kell. T. ház! Ismerjük már ezt az eljárást, ezt a kerékkötő, gátvető rendszert, (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) a mely eredményezi azt, hogy alkotni nem lehet, mert hiába törekszik a kormány az ország igényeinek megfelelő javaslatokkal egymásután tárgyalás végett a ház elé jönni, az állandó örökös junktim gát- vagy kerékkötő elmélete megakasztja. Méltóztatnak igen jól tudni, hogy a közigazgatási reform első sorban a nemzeti pártnak — akkor talán más elnevezése volt — programmját képezte. Mikor majdnem a megvalósítás stádiumában állt, akkor a kerékkötő akasztotta meg a létesítését. Összejön az új országgyűlés g akkor már a közigazgatás reformját vissza kell szorítani, mert a felzaklatott kedélyek parancsolják, hogy az egyházpolitikai kérdések jöjjenek előtérbe. (Felkiáltások balfélöl: Nem áll!) Az elkeresztelési rendelet által felidézett ellentétek parancsolták, hogy a kedélyek megnyugtatást nyerjenek és követelték az egyházpolitikai campagnet. Mikor az egyházpolitikai alkotásnak terére léptünk, akkor a kerékkötő megint jött és szubtilis vagy nem szubtilis disztinkczióval annak, a mit méltóztattak óhajtani, meggyőződésem szerint úgy, a mint Apponyi beszédje elhangzott, ki volt zárva a lehetősége annak, hogy más álláspontja legyen, mint a szabadelvű pártnak, útjába állt. Ekkor azt mondták, hogy máskép akarták, jöjjön előbb a közigazgatás reformja és az egyházpolitikai kérdések élességét kétségkivűl a nemzeti párt idézte elő.(Élénk helyeslés jobbfelöl.) Már most az egyházpolitikai kérdések megoldása után a legelső és legfontosabb kérdés, a melyet a kormány rendezni kivan, a régi időkből átöröklött programmjának megfelelően a közigazgatás reformja. Természetes és erre most nem is akarok kitérni, nem is tartozik szakmámba, hogy azon viszonynál fogva, melyet az 1867-es kiegyezés elénk szab, a vámés kereskedelmi szerződésnek megkötése és az ezzel kapcsolatos kérdések oldandók meg, de azután a közigazgatási reform az, a mit első sorban rendezni kivannak És most ime itt van megint a kerékkötő: a feliratuk nem tartalmaz egyebet, mint azt, hogy választási reform és addig semmi. Hát, t. ház, erre mi nem vállalkozunk. Nekünk megvan a magunk programmja és talán azt hiszem, ha nem is mondhatom én, de mondhatja a szabadelvű párt, bizonyos csalódásokon mentünk már a tekintetben keresztül,