Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-16

194 16. országos ülés 1896. deczember 17-én, csütörtökön. igazságügyminisztert azért, hogy fel mert lépni gr. Apponyi ellen Jászberényben, ennek a be teges álláspontnak a hatása alatt volt, uralkodott rajta azon felsőbbség, melyet gr. Apponyi Albert szónoki erejében bir, és mely erős szónoki ereje leszorít minden mást, egyedül ez levén a mérték, a melylyel az ő tehetségeit, az ö" érdemeit, az ő sikereit nézik. Hát, t. ház, távol van tőlem a bántás, a sértés legkisebb czélzata is, de úgy tartom, hogy bármily nagy tudomány, tehetség mellett tisztán csakis a szónoklati sikerekre alapítva, állítva egy parlamenti életet, valaki hasznos szolgála­tokat nem tehet. (Igaz! Úgy van! jőhbfdöl. Zaj, ellenmondás balfelöl.) Nem vonom kétségbe, t. ház, az intencziókat, nem vonom kétségbe, t. ház, az ország ügyei iránti meleg érdeklődés jóhisze­műségét, de kétségbe vonom annak helyességét, Már most ennek a helyzetnek hatása alatt egy hosszú politikai múlt működésének eredménye mi? Az, hogy akkor, midőn az elvi ellentétek majdnem nulla a szabadelvű párt és a nemzeti párt közt, . . . (Ellenmondás balfélöl.) Ivánka Oszkár: Ne méltóztassék minket sérteni. (Zaj balfelöl.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: . . . akkor mégis teljes megtagadásával mind­annak, a mi a kormány programmjában van, melyet a trónbeszéd, valamint a felirat tartalmaz, egyedül azt méltóztatnak mondani : fi nem me­gyünk, nem támogatunk semmit, nem akarunk egyebet, csak azt, hogy ezen kormány onnét el­menjen, mert az, a mit ezen kormány képvisel, az, a mit ezen kormány akar, a mit ezen párt támogat, az mind rossz, mi vagyunk hivatva oda menni, mi vagyunk hivatva ezt csinálni, talán ép­úgy: de nem ők, hanem mi. Hát, t. ház, én úgy tartom, hogy ezen az úton haladva, Magyar­ország érdekeinek szolgálatot tenni nem lehet, A politikai élet, a politikai küzdelem sikere pa­rancsolja a pozitív aktivitást; az állandó örök tagadást, az örök állandó bírálatot kizárja, mert annak eredménye nem lehet. (Élénk heyeslés jobb­felöl.) A kormánynak, a szabadelvű pártnak meg­van a maga programmja g ezen programmjának valósítására vállalkozik akkor, mikor feliratában annak a párt kifejezést is ad. Én azt hiszem, hogyha nyugodt körültekintéssel, a nyugodt, bé­kés fejlődés czéljait tartva szem előtt, nézzük a helyzetet, ez az az út, ez az az irány, a me­lyen Magyarország érdekei biztosíttatnak, meg védetnek. És mikor — a mint mondottam — alig van az elvekben eltérés szabadelvű párt és a nemzeti párt között. . . Lázár Árpád: Nem áll! (Zaj.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Mél­tóztassék majd bebizonyítani, de csak tartandó beszéde közben, (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: . . . Akkor előállnak a régi gyakorlatnak, a régi eljárásnak megfelelően egy új kívánalom­mal, hogy nem csinálunk semmit, nem tárgya­lunk semmit, nekünk választási reform kell. T. ház! Ismerjük már ezt az eljárást, ezt a kerékkötő, gátvető rendszert, (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) a mely eredményezi azt, hogy alkotni nem lehet, mert hiába törekszik a kormány az ország igényeinek megfelelő javaslatokkal egy­másután tárgyalás végett a ház elé jönni, az állandó örökös junktim gát- vagy kerékkötő elmélete megakasztja. Méltóztatnak igen jól tudni, hogy a köz­igazgatási reform első sorban a nemzeti pártnak — akkor talán más elnevezése volt — programm­ját képezte. Mikor majdnem a megvalósítás stá­diumában állt, akkor a kerékkötő akasztotta meg a létesítését. Összejön az új országgyűlés g akkor már a közigazgatás reformját vissza kell szorítani, mert a felzaklatott kedélyek pa­rancsolják, hogy az egyházpolitikai kérdések jöjjenek előtérbe. (Felkiáltások balfélöl: Nem áll!) Az elkeresztelési rendelet által felidézett ellen­tétek parancsolták, hogy a kedélyek megnyug­tatást nyerjenek és követelték az egyházpolitikai campagnet. Mikor az egyházpolitikai alkotásnak terére léptünk, akkor a kerékkötő megint jött és szubtilis vagy nem szubtilis disztinkczióval annak, a mit méltóztattak óhajtani, meggyőző­désem szerint úgy, a mint Apponyi beszédje elhangzott, ki volt zárva a lehetősége annak, hogy más álláspontja legyen, mint a szabadelvű pártnak, útjába állt. Ekkor azt mondták, hogy máskép akarták, jöjjön előbb a közigazgatás reformja és az egyházpolitikai kérdések élessé­gét kétségkivűl a nemzeti párt idézte elő.(Élénk helyeslés jobbfelöl.) Már most az egyházpolitikai kérdések megoldása után a legelső és legfonto­sabb kérdés, a melyet a kormány rendezni ki­van, a régi időkből átöröklött programmjának megfelelően a közigazgatás reformja. Természe­tes és erre most nem is akarok kitérni, nem is tartozik szakmámba, hogy azon viszonynál fogva, melyet az 1867-es kiegyezés elénk szab, a vám­és kereskedelmi szerződésnek megkötése és az ezzel kapcsolatos kérdések oldandók meg, de azután a közigazgatási reform az, a mit első sorban rendezni kivannak És most ime itt van megint a kerékkötő: a feliratuk nem tartalmaz egyebet, mint azt, hogy választási reform és addig semmi. Hát, t. ház, erre mi nem vállalkozunk. Nekünk megvan a magunk programmja és talán azt hiszem, ha nem is mondhatom én, de mondhatja a szabadelvű párt, bizonyos csalódá­sokon mentünk már a tekintetben keresztül,

Next

/
Thumbnails
Contents