Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-16

16. országos ülés 1896. deczember 17-án, csütörtökön. 195 hogy elfogadva a proponált programmot részben vagy egészben, a megvalósításnál állott elő az, hogy épen azok, a kiktől a propoziczió jött, nem nyújtottak támogatást. (Úgy van! a jobboldalon.) Mi, t. ház, maradunk a magunk programmjánál, maradunk a magunk programmjánál úgy, a hogy az a felirati javaslatban és trónbeszédben el van mondva, a minek az elfogadását a t. Láztól kérem. Nem látom indokoltnak, hogy ezen programúitól eltérjünk azért sem, mert azon vádakat, a melyeket Apponyi gróf t. képviselő úr felirata tartalmaz és tartalmaz beszéde, azon vádakat, melyeket a felszólaló képviselő urak elmondottak, egyáltalában nem ismerem el jogosultaknak ; alapjában hiányosak, nagyítottak. T. ház, én nem tagadom, hogy a választási rendszer bizonyos hiányokban szenved. Nem tagadom, hogy a hivatali befolyás sok és talán túlerősen érvényestíl. (Egy hang balfelöl: Miért nem segít rajta?!) De a mint elmondottam, érvényesül az egyik párt javára úgy, mint a másik párt javára! (Úgy van / jóbbfelől.) Nem tagadom azt sem, hogy a választást vezető elnökök és más közegek hasonlóképen néha túllépik a törvények által eléjükbe szabott korlátokat. De itt ís ismételnem kell, hogy úgy, a hogy az illető pártállása van, vagy a hogy az illető választókerület értelmiségének vagy befolyásos tényezőinek pártállása van, érvényestíl ezen túlkapás, a melyet kétségtelenül elítélek magam is. De, t. ház, be kell, hogy ismerjem, hogy a kelleténél talán nagyobb mérvben vett divatot a pénzzel való befolyásolása is a választásnak. (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. ház, én beismerem, hogy ez így van. De méltóztassanak kezeiket szívükre tenni és kijelenteni, hogy e tekintetben .... (Madarász József szívére teszi a kezét.) Madarász József képviselő urnak megengedem, hogy kivétel (Zajos derültség.) és méltóztassanak azután nyilatkozni, vájjon nincsen-e igaza az előadó úrnak, mikor mondta, hogy intra és extra muros van és történt olyan, a mit kifogásolhatni. Olyanok az ellenzéki képviselő urak, mint az a gyermek, a kit a sötétben egy hólapdával tanulótársa megdobott, aztán befut az anyjához és azt mondja: Jaj anyám, az ördögöt látom, szarva van, lángoló nyelve. (Úgy van! Tetszés jóbbfelől. Derültség balfelől.) Ez az az erőszak, ez az az óriási nagy vesztegetés, a mit a miniszterelnök elkövet. Hát, t. ház, a miniszterelnök semmi törvénytelent sem követett el. A miniszterelnök a választások alatt jogkörét túl sem lépte. . . (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! PolÓnyi Géza: De ez hallatlan cziuizmus! Elnök: A t. képviselő urak azután felszólalhatnak; addig pedig az egymás kihallgatása ennek a háznak első és legfőbb szabálya. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: A választások lefolyására és vezetésére a törvény a miniszterelnöknek semmi jogkört sem biztosít (Halljuk! Halljuk!) és nem is élt a miniszterelnök ilyen jogkörrel. A mit a törvény előír, hogy a kormány azt megállapítja, hogy a belügyminiszter úr kompetencziájához tartozik, azt a belügyminiszter úr minden jogcsonkítás nélkül kötelességszerííleg végezte is. De a gyakorlat megállapít egyebet is: azt, hogy a nemzeti párt elnöke és vezére Horánszky és Apponyi képviselő urak, vngy a megfogyatkozott Ugronpárt elnöke és vezére, — hiányoznak innen a házból, — Ugron Gábor és Bartha Miklós urak, aztán a néppárt elnöke Molnár apát képviselő úr, Vidamint vezére, az itt jelen nem lévő Zichy Nándor gr. és Esterházy Miklós Móricz gr. főrendiházi tag urak és úgy Kossuth Ferencz képviselő úr is egyetértőleg Eötvös Károly képviselő úrral, —- ha ráér az Abbáziából egyszermáskor ilyen tanácskozásokra is elmenni, (Derültség jóbbfelől) intézik a választások ügyeit, mint olyanok, a kik illetékesek, jogosultak és kötelesek a párt érdekeit a választások idején is képviselni és vezetni. T. ház! A miniszterelnök a szabadelvű* párt vezére; (Lelkes éljenzés a jobboldalon!) vezére azon bizalomnál fogva, melyet bele a szabadelvű párt helyez (Zajos helyeslés a jobboldalon) és mint vezére a szabadelvű párt elnökével egyetértőleg intézte és intézi a választási ügyeket is mint a párt ügyeit. Ez így volt, t. ház, mióta alkotmányos életünk fennáll, — mondhatnám 30 éve. Talán, ha különbség volt a dologban, csak annyiban volt, hogy esetleg a miniszterelnök mindig belügyminiszter is lévén, méltóztattak úgy találni, hogy az belügyminiszteri kompetenczia, pedig nem volt akkor sem az, most sem az. És, t ház, mint mondtam az előbb, a választók befolyásoltatnak állítólag nagy mértékben pénzzel is. Beismerem, hogy bizonyos mértékben ez igaz, — bár felette nagyítani méltóztatnak. — De vessen követ, most ismétlem, az, a ki ártatlan. (Nagy zaj) Polónyi Géza: Én vetek! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Én nem vonom kétségbe, hogy a szabadelvű párt érdekében . . . (Nagy zaj balfelől.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Lehetetlen így tanácskozni! B. Bánffy miniszterelnök:... annak érdekei és sikerei iránt érdeklődő hazafiak részérő] a szabadelvű párt támogatásban nem részestílt volna. De azt gondolom, t. ház, hogy egy régi szent-endrei választásból a mai ó-budai 25*