Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-16

16. országos ülés 189(5. deczember 17-én, csütörtökön. 193 mek egy igen tekintélyes része jó alapját teljesen elvesztette. (Igen! Úgy van! a jobboldalon.) T. ház! Ezt csak bevezetésül mondottam el, s azon véletlen folytán, hogy egy képviselő úr, kit személyesen nincs szerencsém ismerni, közbeszólással kérdést intézett hozzám. Mert, hogy magára a dologra áttérjek, mindenekelőtt ki kell hogy jelentsem: kötelességemnek tartom lehetőleg tartózkodni a foglalkozástól az Okolicsányi képviselő úr által benyújtott felirati javaslatot illetőleg. Nem azért, mert én kicsinyelném az illető képviselő urat magát, épen netn; nem is azért, mert kicsinyelni akarnám azon tekintélyes számú pártot, melynek nevében ezen felirat benyújtatott. (Derültség a jobboldalon.) De azért, mert bizonyos aggályaim vannak arra vonatkozólag, vájjon egyáltalában jogosan fekszik-e itt előttünk tárgyalás alatt azon felirati javaslat. Egy pártról van szó, mely párt itt e házban — én úgy mondom állítólag — nyolcz tagból áll, és ha olvassuk a lapokat, ezen pártnak 60 —80—100 tagja is van. Gyűléseket tart erős látogatás mellett, mint párt valakinek elnöklete alatt, a ki a háznak nem tagja, (Mozgás a szélső báloldalon.) gyűléseiben felirati javaslatokat tárgyal, melyeket szerkesztett valaki, a ki ezen háznak nem tagja. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Én nem mondom, hogy azt tiltja a törvény, (Nagy zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) de legalább is tiltja az eddig követett gyakorlat és nem felel meg én szerintem a parlamentarizmus kívánalmainak teljesen, nem lévén itt jelen azon képviselő, a ki azon javaslatért, mint a magáéért, mint közvetlen sajátjáért a felelősséget vállalhassa. (Mozgás és zaj balfelöl.) Polónyi Géza: Aláirtuk! Elnök: Polónyi képviselő urat rendre utasítón!. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) B. Bánffy Deszö miniszterelnök: Hát, t. ház, Makfalvay képviselő úr beszédje végén igen erősen támadta a szabadelvűpártot, és támadta első sorban az igazságügyminiszter urat azért, hogy vette magának azon bátorságot, azon vakmerő bátorságot, hogy Apponyi Albert gr. képviselő úrral szemben Jászberényben föllépett. Honnan veszi ezen különös felfogást ? Hol a különbség már csak az egyenlőségre való tekintettel, melynek - gondolom — mindnyájan hívei vagyunk, hogy különbséget méltóztatik tenni a tekintetben, hogy ezzel vagy azzal, eme vagy ama képviselővel szemben kinek van joga fellépni, kinek nincis? (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Hol méltóztatik venni arra a jogot Apponyi Albert gr. képviselő úr javára? Mikor Tisza Kálmán miniszterelnök korában megbukhatott Debreezenben, hol méltóztatott erre kétségbe vonni a jogot? Mit gondol Makfalvay képviselő úr, miféle sérelem van abban, hogy Erdély Sándor igazságügymiKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. I. KÖTET. niszter úr Jászberényban fellépett, (Felkiáltások balfelől: Semmi /) akkor, a mikor Apponyi Albert gr. ezelőtt öt esztendővel indokoltnak és jogosultnak látta azt, hogy Szilágyi Dezső akkori igazságügyminiszterrel szemben Pozsonyban fellépjen ? (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Mi a különbség? Hol a különbség? (Hossmntartó zajos helyeslés a jobboldalon.) Keresem a különbséget, de meg uem találom és így nem ismerem el a támadás jogosultságát. De elismerem azt, hogy ez következménye egy beteges állapotnak, a melyre vonatkozólag már 2000 esztendővel ezelőtt megemlékezett és nyilatkozott Plató. (Halljuk!Halljuk!) Hát, t. ház, a lefolyt viták, az elhangzott beszédek során igen sok idézetet hallottunk. Idézett Molnár apát t. képviselő úr. Talán az egész beszéde csak idézet volt. (Derültség jobbfelöl.) Idézett, t. ház, Eötvös Károly t. képviselő úr, megmondom honnét, a Mokány Bérezi naptárából, (Derültség jóbbfélől.' mert hát a trónbeszédről szólva, a trónbeszédnek egy kifejezését bírálgatva, azt mondja, az közönséges ostobaság. Azt hiszem, t. ház, hogy a kormányt lehet felelőssé tenni, lehet bírálni, ha úgy tetszik, de úgy gondolom, hogy az illem szabályai megkövetelik, hogy habár a trónbeszédért felelős a kormány, de miután ő Felsége ajkairól hangzott el, hogy a bírálat ne a Mokány Bérezi naptárból vett idézettel történjék. (Zajos helyeslés és taps a jobboldalon.) Hát, t. képviselőház, ezelőtt 2000 esztendővel azt mondotta Plató . . . Polónyi Géza: Olvasta? (Derültség bah felöl.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Nem, sőt azt goudolom, t. képviselőház, hogy Polónyi képviselő úr sem olvasta. (Derültség jobbfelöl.) Nem lévén olyan erősen verzátus a görög nyelvben, azért nem idézek görögül; de különben azt hiszem, hogy gr. Apponyi Albert is, a kihez különben intézni akarom az egészet, akármilyen verzátus is a nyelvekben általában, mégis talán a görögöt nem fogná egészen jól megérteni. (Derültség a jobboldalon.) Azt mondja Pláto 2000 évvel ezelőtt, hogy a nagy szónokokat és nagy költőket a reszpublikában meg kell becsülni, ki kell tüntetni, magasra méltatni, de a közügyek intézésében ne adjanak részt nekik, mert ebből nagy veszedelem származik a reszpublikára. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: Pro domo! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Nem foyja rossz néven venni nekem a képviselő úr, ha én rá vonatkoztatva Plató ezen elméletét, egészen igazat adok neki. Mert a mit Makfalvay képviselő úr kifejezett akkor, a midőn megtámadta a szabadelvű pártot és Erdély 36