Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-15

172 15. országos ülés 1896. deezember 16-án, szerdán. hallván belőle, a következtetésemet nem vonhatja le úgy, mint azok, a kik beszédemet végig hallgatták. Épen azért, mikor ezt a helyzetet mindnyájan így tudjuk, így ismerjük, erről meg vagyunk győződve és nincs itt a miniszterelnök úrtól kezdve egyetlen kormánypárti képviselő sem, a ki épen így ne tudná, így ne vallaná. (Ellenmondás jobb felöl.) No hát vallani nem vallják; de tudni tudják, mert ezt bevallani az adott viszonyok között legalább is nem járná. Akkor, mikor a helyzet valódi képe ez, egyáltalában jogosulatlannak tartom a t. előadó úr, de a t. túloldal részéről is arra hivatkozni, hogy a nemzet közvéleménye, a nemzet közérzüíete, a magyar haza polgárainak szabad megnyilatkozása a Bánffy-kormánynak adott a választásoknál igazat. Ismerjük be, hogy igazat adott a pénz, erőszak és visszaélés! A t. belügyminiszter úr az idén lezajlott választásoknál nagyon kétes helyzetbe jutott, mert a törvény értelmében a választásokat ő vezeti, a mennyiben a belügyi kormányzat a választások érdekében befolyást gyakorolhat. Az idén a miniszterelnök úr nem bízott a miniszter úrban, nem adta a kezébe a választások vezetését, pedig akárki végezte volna, ha úgy végzi a mint történt az eredmény, ugyanaz marad. De most már választások után vagyunk. A t. belügyminiszter úr azt mondja, hogyba neki visszaélésekről tudomása van, nem késik a jogorvoslattal. Hogy milyen volt a legutóbbi választás, arra nézve pusztán azt említem fel, hogy Szentesen a katonaság a választási elnöknek megtagadta az engedelmeseéget. A választási törvény 67. §-a szerint a rendőrség és a kirendelt fegyveres erő felett a választási elnök rendelkezik. S megtörtént a magyar alkotmány díszére, hogy a katonai parancsnok, egy kapitány, kijelentette, hogy nem engedelmeskedik a választási elnöknek, mert a hadtestparancsnokságtól más utasítást kapott. Az elnök azt mondta: Tudja-e ön a törvényt? Tudom! Nos hát ha nem engedelmeskedik, akkor nincs szükségem a katonaságra, tessék kivezetni a városból, mert nem tűröm, hogy rendelkezésem ellenére a katonaság foglalja el a közteret. Hát kérdem, alkotmányos, de még abszolutisztikus államban is lehetséges-e, hogy egy kapitány rendelkezése alatt, törvényen kivűl alkotmányos oltalom nélkííl álljon 24 óráig egy város polgársága? Es ez Magyarországon megtörtént. A választási elnök rögtön sürgönyöz a belügyministernek, ez pedig azt mondja, hogy forduljon a hadtestparanesnoksághoz. (Derültség a szélső baloldalon.) Hát engedelmet kérek, t. ház, a belügyminiszter mindenesetre ismeri a törvényt. Hát mi köze annak a választási elnöknek ahhoz a hadtestparancsnoksághoz? Hisz a választási elnök nem kérte azt a katonát, mert Szentesen nincsen szükség katonaságra, ott egyetlen szál rendőr közbejöttével meg lehet tartani a választást. Hát hogy utasíthatja a belügyminiszter úr a hadtestparancsnoksághoz a választási elnököt ? Kérdezem, t. ház, hogy miután a központi választmány ezt f.z esetet, mint törvénytelent, mint a magyar alkotmánynyal, a választások tisztaságával, a magyar parlament exisztálhatásával összeférhetetlen helyzetet jegyzőkönyvbe vette s ezt bejelentette a belügyminiszter úrnak, vájjon a belügyminiszter úr intézkedett-e az iránt, hogy az a katona, a ki így meg merte sérteni a magyar alkotmányt, a ki úgy bele mert gázolni a törvénybe, elnyerje, s már eddig elnyerte-e példás megbüntetését? (Derültség a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ott nem lőttek, mert a nép nem adott rá alkalmat. Nem történt semmi kellemetlenség, mert a nép józansága, a választási elnök türelmessége megóvta a várost attól a helyzettől, a mely egy ily rendkívüli állapotban a legborzasztóbb következményekre vezethetett volna. De kérdem, t. ház, hogy azért, mert nem történt semmiféle összeütközés, mert nem folyt vér, mert nem volt, a ki provokálta volna ezt a vért, daczára annak, hogy ha volna ebben a népben a saját hazája iránt kellő szeretet, az alkotmányhoz kellő hűség és ragaszkodás és az a hazafiúi ellenállás, mely annyiszor tört meg Magyarország történelmének tanúsága szerint minden bűnt és erőszakot: ha, mondom, ebben a népben csak egy pillanatra fellobbant volna ez az érzés, mely természetszerű, igaz és jogosult, nem történhetik-e a legborzasztóbb ? Szabad-e egy ilyen állapotnak bekövetkezni? Szabad országban vagyunk-e? Alkotmányos ország-e Magyarország, azt kérdezem én. (Helyeslés a balés szélső baloldalon. Felkiáltások: Nem !) A választások után vagyunk, t. ház, nem beszélek arról most már, mi volt a választás alatt. Volt itt is, ott is, a mint az előadó úr mondja, mindenütt valami baj. De hát az megengedett állapot e és vezethet-e jó eredményre, nem visz-e végelkeseredésre és nem teremt-e rendkívüli helyzetet, mikor egy főispán kiadja rendeletileg a tisztviselőknek: ha pedig ellenzékiek merlek lenni, akkor mindnyájatokat megsemmisítelek! Ez nem üres beszéd, ez faktum. Nem nevezek meg se főispánt, se tisztviselőket, de a belügyminiszter úr felszólítására priváté előállítom azokat a tisztviselőket, tessék levonni a konzequeneziát. Perczel Dezső belügyminiszter: Tessék itt megnevezni! Sima Ferencz: Kérem szépen, mindjárt megnevezem. Én, t. belügyminiszter úr, nem járkálok semmiféle vármegyébe, hogy más vármegyék dolgaival foglalkozzam. Ezt is esak azért hozom fel, — már nem panaszképen, — mert Magyarországon nincs oly jogos panasz, a törvénynek bármily fokú meg-