Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-15

15. országos ülés 1896. deczember 16-án, szerdán. 173 sértése, ha az főispán részéről történt, hogy egy polgár itten elégtételt kapjon. Olyan játékot már nem engedhet meg józan ember magának, hogy ezt az utat megfussa, Hát ez, kérem, Csongrád vármegyében történt, ha akarja tudni a belügyminiszter úr, Szentes város tisztikarával szemben. De többet mondok. Legközelebb Csongrád vármegyének főispánja magához hivatta a város helyettes polgármesterét és kiadta neki rendeletben, hogy az ellenzéki lap szerkesztőjét nem szabad egy hivatalnoknak sem elfogadnia a hivatalnoki szobában, a ki pedig városi képviselő, a számoukérő szék tagja és mint ilyennek jogában áll, és ha akar s a város érdeke íxgy kívánja, kötelessége is megfordulni azokban a hivatalokban. Hát ez lehetséges, t. belügyminiszter úr ? Csak a legenyhébben állítom fel a kérdést a belügyminiszter úrral szemben. Helyes-e ez? Okos dolog-e? Ne beszéljünk már most erőszakról, ne beszéljünk hivatalos hatalommal való visszaélésről, csak a puszta józan észről. Lehetséges-e, hogy helyes ez az út, a melyen Magyarországnak belügyi kormányzata mozog? Hisz a miniszter úr, hogyha én elmegyek a minisztériumába, maga is felvilágosítást ad nékem, hogyha kérek; és nincs egy miniszter sem, a ki a legnagyobb készséggel, egy úri emberhez, egy gentlemanhoz illő udvariassággal ne adjon felvilágosítást: hát lehet-e az, hogy ez az állapot lefelé az elvakultságnak ilyen sülyedését mutassa és kerüljön valaki, a ki ezt az állapotot mentse, a ki ezt védje ? Uraim, ez nem az a helyzet, a melylyel egy különben is egészségtelen állapotú országban a vérig zaklatott polgárságnak nyugalmát és békéjét helyre lehetne állítani, hanem ez a legalkalmasabb módszer arra, hogy az elkeseredés által rendkívüli állapot idéztessék elő, a melyért nem az a felelős, a ki esetleg bajt csinál, hanem a ki a maga hatalmával való visszaélés által ezt az állapotot nyíltan provokálja. A belügyminiszter úrtól én várom és remélem is, hogy legalább illő módon^ezt az állapotot igyekezni fog kikorrigálni. 0 neki is helyesebb, ha teszi és egy vármegyének a nyugalma is azt kivánja. Azt mondja a belügyminiszter úr, hogy ő orvosol mindent, csak panaszolni kell. Hát ez a felszólítás mindnyájunknak szól, és nekem, mint képviselőnek, bő alkalmam volna panaszra. Sukat nem panaszkodom, hanem csak felemlítek egy esetet. Méltóztassék ezt meghallgatni, jellemző a mai korszakra, jellemző mai kormányzatunk erkölcsének véghetetlen hanyatlására. Megtörténik, uraim, hogy egy pénztáros Csongrád vármegyében a pénztárát nem kezeli helyesen. Nem tartozik rám, ő reá tartozik, ő tartozik érte felelősséggel. A főispán maga személyesen, éjszakának idején csendőröket vezet az iskolaszéki elnök lakására, a ki nem is tartozik számadással s maga a főispán személyesen vezeti el azt az elnököt, a ki egyik legtekintélyesebb polgára a városnak, őt családja köréből, beteges felesége mellől, azt agyonrémítve, zsandárokkal vezeti el saját házából. (Mozgás balfélől. Felkiáltások a szélső baloldalon: Botrány! Gyalusat!) Mondja meg a t. belügyminiszter úr, Magyarországon lakunk-e, szabad ország-e ez, van-e itt személy- és vagyonbiztonság ? Mert ha a rendőrhatóság, mint ilyen teszi, hát ő jogával él, ő törvény szerint jár el és nem panaszolhatja fel senki neki. De most méltóztassék azt elképzelni, hogy egy főispán, vak dühében zsandárokkal körülvéve, békés és senkinek számadással nem tartozó polgárnak lakására tör. Hogyha ez szabad ország, hogyha itt alkotmány van, hogyha itt törvény uralkodik, hát tessék kaczagni, hanem ez a legutolsó stáczió, a mely után, ha a törvénynek őrei jogvédelmet nem nyújtanak, a törvényes helyzetében megtámadott polgárnak önvédelemre kell emelnie kezét. Nem szabad egy ország sorsát odáig juttatni, hogy ehhez az eszközhöz kelljen nyúlni egy szabad polgárnak egy szabadnak gúnyolt országban. T. ház! Ismeretes dolog, hogy nekem az egyházpolitikai kérdésekben megvolt és megvan a magam igazi nézetem és álláspontom, a ki annak mindig kifejezést is mertem adni itt a parlamentben. Hát ezen helyzetem kényszerít arra, hogy mikor itt úgy Örley, valamint Szőts Pál t. képviselőtársaim és az előadó úr felhányják, hogy a néppárt mily lelkiismeretlen eszközökkel dolgozik, milyen nemzetpusztító, békerontó, alkotmánydöntő harczot vitt a választási küzdelmekben, hát legyünk őszinték. Hát Magyarországon már csak a liberálisnak hivott embernek szabad élni, hát pusztán az úgynevezett liberális meggyőződés az, a mely jogot ad, a magyar állam keretében élni, csak ez ad jogot magyar állampolgárnak, hogy beszéljen, gondolkozzék és tegyen, hát lehet-e választáson erkölcsi szempontból pusztítóbb, demoralizálóbb terrorizmust vinni véghez, mint dogmául állítani azt fel, hogy csak az a jó hazafi Magyarországon, ki a szabadelvű politikát követi. De hát milyen az a szabadelvű politika? Mivel jobb, mint a néppárti? Ezek az urak nem akarják az országot eladni, nem fenyegetik a törvényeket, nem tapostatják le az alkotmányt, hanem önök a szabadelvüség ezímén ésczégére alatt összehozott hatalommal törvényt gázolnak, alkotmányt döntenek, pusztítanak a közerkölcsökben. Hát ez a szabadelvűsig ? De kérdek még mást is. Hát a szabadelvű kormányzat hatalmának és állandóságának az is egyik föltétele, hogy például a főispán lapot tartson arra, hogy ellenzéki emberek betáblázott tartozásait naponként közölje s közölje