Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-15

í 15. országos ülés 1896. d< val, akkor a paritás szinvonaláu állunk, kormánypárt és ellenzék egyformán. Hanem, t. előadó úr, 'önnek abból a székből nem szabad így állítani fel a kérdést azoknak tapasztalása, azoknak tudása után, a melyek a mérleget a választási küzdelmeknél teljesen a kormánypárt javára nyomták le az ellenzékkel szemben. Addig, uraim, mig a választási küzdelmekben az eszme, az elv képezi a mérkőzésnek terrénumát, addig a választás egy oly becsületes, tiszta nemes küzdelmi tér, a hol minden honfinak, minden honpolgárnak hazafiúi megelégedéssel és örömmel kell néznie a küzdelmet és ám legyen a babér bárkié, a bukott fél is, ha azt tudja, hogy vele szemben egy eszme, egy ideál, egy uralkodó elv győzött és nem az erőszak, nem a visszaélés, nem nesterség és nem ármány, akkor a bukás, habár keserűen esik is, nem hagy a lélekben semmi mérget, nem hagy az ember szivében hátra semmi gyilkot. De hogy állunk, t. képviselőház, a legközelebbi választásokkal szemben ? Ügy, hogy, a mint Orley t. képviselőtársunk az imént mondta, hogy nagy veszedelem volna az országra, hogy ha a főszolgabírák és községi jegyzők szövetkeznének arra, hogy nem avatkoznak be a választásokba. Ha a ház naplóit forgatjuk, jó pedig azokat forgatnunk erkölcsi épülés és tapasztalás végett, látni fogjuk, hogy egy akkora alakja a magyar közéletnek és a magyar parlamentnek, mint Tisza Kálmán, mily könyörtelen harczot vívott itt a parlamentben pusztán azért, mert 1872-ben a kereskedelmi, illetőleg még akkor közlekedésügyi miniszter rendeletet adott ki, hogy a vasúti hivatalnokok ne avatkozzanak bele a választásokba. Ebben a rendeletben még annak a kornak az erkölcse, politikai ítélete, a hivatalnokok szabad meggyőződésének gátolását látta és tiltakozott az ellen, hogy a miniszter ekképen igyekezzék befolyást gyakorolni a hivatalnokok szabad választási jogára. Akkor, uraim, még nem volt független bíróság, mint van ma és itt Budapesten egy járásbíró az akkori Deák-párt végrehajtóbizottságának tagságát elvállalta. Itt a parlamentben könyörtelen kriíika és harag tárgyát képezte az, hogy a kormány miként tűrheti meg azt a bírót a helyén, a ki a választásokba ekként akar beavatkozni. Azóta megfutottunk keserves 25 esztendőt. Van abban sok jó is, hiszen a legvakafeb elfogultság kell ahhoz, ha azt mondanók, hogy a nemzet életében, az ország anyagi fejlődésében azóta nagy arányú fejlődés nem mutatkozott. Megfutottunk 25 esztendőt, de azt kérdem, hova lett a polgárok, hova a hivatalnokok függetlensége a választási küzdelmekben? Tessék nekem mutatni egy főszolgabírót, egy járásbírót, egy anyakönyvvezetőt, vagy bármiféle állami vagy községi hivaczember 16-án, szerdán. j7 j talnokot, ha esak nem egy közönséges egyszerű paraszt-bíró, a ki a maga politikai meggyőződésének szabadon, tisztán és korlátlanul merne kifejezést adni. De nem is szabadon és tisztán, mert még ezt sem panaszolnám fel, mert 25 év, mint azt tegnap — ha jól emlékszem — Szőts Pál t. képviselő úr említette, mindenesetre hagy erkölcsi sülyedést hátra, mert a történelem a nemzetek életében épúgy emelkedést, mint sülyedést mutat. De ezt sem panaszolnám fel. Hanem kérdezem, t. képviselőház, a belügyminiszter úrtól, hisz ő erre a klasszikus tanú, hogy van-e megyei tisztviselő, a ki az országos képviselőválasztások alkalmával mozgósítva nem volt heteken át? (Mozgás és ellenmondás jobbfelöl.) Uraim, ha megfordultunk valahol, a megye központján székelő közigazgatási ténykedésével, a megyei központhoz kötött megyei hivatalnokok egész seregével találkozunk a vármegyében. Mind kivétel nélkül a kormánypárti jelölt érdekében járt-kelt, kapaczitált, biztatott, lelkesített, fizetett, fenyegetett És működött az apparátus oly mértékben, a mint Magyarországon még soha. Ezt a körülményt én azért emelem ki, mert a t. előadó úr azt mondja, hogy a fegyverek egyformák voltak a választási küzdelemben. Hej, az urak sokszor kigúnyolták ennek a parlamentnek, sőt a magyar közéletnek bizonyára egyik első rangú és ezidőszerinti legnagyobb emberét, Apponyi Albertet, hogy ez az úr nem produkál semmit sem, mutasson valami eredményt a maga politikai küzdelme után. Hogyha Magyarországnak a főispánjait semmi más czélra, csak egyetlen választásocskára gr. Apponyi Albert rendelkezésére bocsájtanák és gr. Apponyi Albert megengedné magának azt a politikai tisztességet, hogy ezeket az urakat felhasználja és kihasználja a választási küzdelemben: akkor megfordítva állna Magyarországnak a képe. Az a dicső liberalizmus, a melynek hallatára szinte meginog az emberben a lelkiismeret, mikor hallja, hogy ez a szuronyos korszak, ez a zsandárviíág volna a liberális korszak Magyarországon?! Szomorú! Nem, ez kérem, ez egy kortörténeti tévedés, ez egy színvakság, a mely játszatja velünk a helyzet hamis képeit, de ez nem az igazi helyzet; hanem az volaa az igazi helyzet, hogyha önök egyszer a főispánokat Apponyi Albert grófra bizták volna a választásnál, hogy most ő ülne itt háromszázad magával a parlamentben és tessék elhinni, hogy nem a csodatevő liberális programmal, hanem konzervatív, klerikális vagy olyan programmal, a milyennel gr. Apponyi k\bertnek tetszenék fellépni. (Derültség balfelöl.) Gr. Apponyi Albert: A politikámnak megvan a határozott színe. Sima Ferencz: T. képviselőtársam nem volt jelen beszédem folyamán s így egy darabkát 22*