Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-15

170 15. országos ölés 1896, deczember 16-án, szerdán. véghezvitték és nem a szabad székely nép hazafias meggyőződése! Nekem., ha nem is megyek végig az ország kerületeiben lejátszódott események egész sorozatára, ha nem is festem teljes képét mindannak, a mi e sötét választási küzdelemből fenmaradt, pusztán az a négy kép, a melyet itt felidéztem, elég annak bizonyítáíására., hogy vagy gyalázatosan sttlyedt a nemzet erkölcse és már nincs semmi, a mi reményt adna arra, hogy e nemzet önmagából erőt merítve, magát megmentse mai siralmas helyzetéből, vagy pedig áll az az igazság, hogy a nemzet meg vau kötözve, lelkiismerete ki van vásárolva, szabad meggyőződése hivatalos erőszakkal korlátozva, s e miatt nem bír a tiszta, hazafias meggyőződés erőre, diadalra jutni. Épen azért mi abban a véleményben vagyunk, úgy érezzük s úgy tudjuk, hogy a legközelebbi választások nem a nemzet igazi akaratának a kifolyása. Meghamisított erő az, mely most a parlamentben a nemzet nevében dolgozik, épen azért konkludálunk oda felirati javaslatunkban, hogy ő Felsége, a magyar király, oszlassa fel ezt a képviselőházat és nyisson módot és tért arra, királyi trónjának dicsőségére is, hogy az ország erkölcsi, anyagi állapotának javulására és a nemzet hazafias érzésének megtisztulására új választások útján egy új parlament ülhessen itt össze. Sajnos, hogy nekem kivételesen is az a szomorú helyzetem van, hogy saját megyém életéből a törvénytelenségeknek és a visszaéléseknek olyan mérhetetlen állapotát szemlélem, tapasztalom s élem át, hogy szinte humornak tartom már most Magyarországon arról beszélni, hogy itten alkotmány, hogy itt törvény, hogy itt jogérzet uralkodik. A belügyminiszter úr, midőn Horánszky Nándor meginterpellálta a székelyudvarhelyi atroczitások miatt, kedélyesen kijelenti, hogy nem mentek hozzá panaszkodni emberek, mert ő segített volna rajtuk. Hát ez szép, nobilis és olyan kijelentése a belügyminiszternek, hogy ha ez egyúttal garancziäit hordaná magában annak, hogy végkövetkezményében elégtételt várhat a megsértett jogrend Magyarországon, akkor én minden alkalommal mély tiszteletté] emelném meg kalapomat és hajtanám meg fejemet a belügyminiszter úrnak ezen kijelentése előtt. De kérdezem a t. belügyminiszter urat, emlékszik-e rá, hogy még ezelőtt egy évvel interpelláltuk meg Hock János barátom és én, hogy Csongrád vármegyét kormányozzák a nélkül, hogy a megyei képviselőválasztás megejtetett volna, csonka megyei képviselőtestülettel tisztújítást tartanak Csongrád vármegyében. Egy álló esztendeje annak, hogy e tekintetben a belügyminiszter úrnak semmi intézkedése nincs. Törvény uralkodik-e, kérdezem, Magyarországon? Lehetséges-e az, hogy egy országban, a hol törvény rendelkezik, egy megyei képviselőtestület határozatokat hozhasson, tisztikart választhasson mindaddig, míg az a törvény által rendelt formában és tartalomban választás útján ki nem egészíttetik. A tisztújítás megtörtént s akkor nekem a belügyminiszter úr azt mondotta, hogy belátom, hogy törvénytelen ez a tisztújítás, de az is törvénytelen volna, hogyha a tisztújítást felfüggeszteném addig, a míg a megyei képviselőtestület . . . Perczel Dezső belügyminiszter: Azt, hogy törvénytelen a tisztújítás, nem mondtam soha. Síma Ferencz: Engedelmet kérek, azt mondta nekem a belügyminiszter úr, . . . Perczel Dezső belügyminiszter: Keresse ki! Sima Ferencz: . , . hogy belátja, de nagyobb törvénytelenség volna a másik, tehát a kisebb törvénytelenségnek nyit utat. Nem is ez a kérdés, uraim, nem is azt panaszlom fel én a belügyminiszter úrnak, hogy a tisztújítás megtörtént, de felpanaszlom jogosan és e tekintetben provokálok az egész nemzetre, hogy a belügyminiszter úr kezén jó helyen van-e a törvény, a mikor egy álló esztendőn át eltííri ezen törvénytelen állapotot. A t. belügyminiszter úr mindezt mosolyogva hallgatja. Megengedem, a mai jogérzet, a mai törvénytisztelet még azon a magas polczon is, a hol a belügyminiszter ár ül, megengedhetővé teszik azt, hogy mikor a legnagyobbfokú törvénytelenséget panaszolja fel valaki, akkor a miniszter úr azt egyszerű mosolygással fogadja. Sok keserűség, sok sírni való van ebben a mosolyban, és ez a mosoly a mai korszak törvényességének, Magyarország mai alkotmányosságának, a magyar nemzet mai jogérzetének tükre. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen át látom én azt a mérhetetlen sülyedését a nemzetnek, azt a véghetetlen hanyatlást, a melyen át rohanva fut ez a nemzet, attól az időtől kezdve, a mióta a magyar alkotmányos életnek nagy alakjai apródonként teljesen letűnnek a politikai élet színpadáról. Azt mondja a t. előadó úr, hogy visszaélések történtek itt is, történtek ott is; e tekintetben nem sok szemrehányni valója van a választások után a pártoknak egymással szemben. Teljesen igaza van, én nem vagyok olyan elfogult, sőt én, a ki magam a választási küzdelemben mindenütt, a hol csak alkalmam nyílt, részt vettem, bizony nyíltan bevallom és beismerem azt, hogy minden párt azt az eszközt, a mely rendelkezésére állott, felhasználta saját zászlajának diadala érdekében. És hogyha eddig megyünk, a pártküzdelmek arányának, a választási vissznéléseknek egymással szembeállítása-