Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-15

15. országos ülés 1896. deczember l<í-áii, szerdán. 169 nem avatkoznak. T. képviselőtársamat megnyugtathatom az iránt, hogyha ilyen tisztességes politikai megegyezés jöhetne létre Magyarországon, akkor Magyarországnak alkotmánya abszolúte semmi koczkázatnak nem volna kitéve és nem lenne Magyarországon vagy legalább is csak szórványos jelenségképen mutatkoznék egyetlenegy tisztátalan választás. Emlékeztetem a t. képviselő urat arra, hogy volt idő ebben a parlamentben, a mikor még egészen más politikai erkölcsök uralták úgy a kormányt, mint a nemzetnek közvéleményét és ennek a magyar parlamentnek a szellemét. Akkor, a mikor még a képviselőválasztások felett maga a képviselőház bíráskodott, választásokat semmisítettek meg pusztán csak azért, mert egyik-másik főszolgabíró behivatta a hi vatalába a választót és kapaczitálta, hogy ide vagy oda szavazzon. Tessék a háznak a naplóit megnézni, több választási esetre fog a t. képviselő úr találni 1869—72-ben, a mikor a tisztviselőknek csak ilynemű beavatkozása is a képviselőház pleuumában döutő okúi szolgált arra, hogy a választások megsemmisíttessenek. Már most ebben a hajdan politikailag minden ízében tisztességes és romlatlan korszakkal szemben hol vagyunk ma? Ott, hogy a választásoknak a sorsát nem a választó közönség tiszta, hamisítatlan meggyőződése, hanem a főispántól le az utolsó bakterig szövetségben álló megyei, városi és községi tisztikarnak befolyása, erőszaka és hivatalos hatalommal való visszaélései döntik el. (Egy hang jobb/elől: Nem úgy van !) Beszédem folyamán különben is rá fogok térni erre; itt pusztán csak azért említettem meg ezt, mert egy pillanatra sem hagyhatom érintés nélkül azt a politikailag szinte képtelen és a mai kor politikai erkölcsének romlottságára valló felfogást, hogy mi lenne az ország sorsából, hogyha a főszolgabírák és a községi jegyzők egyszer szövetségre lépnének, hogy ők nem fognak beavatkozni a választásokba. Ezeknek rövid előrebocsátása után a t. előadó úr beszédjének egyik kijelentése az, a melylyel első sorban foglalkozni kívánok. Azt mondta az előadó úr, hogy a legközelebbi választások megmutatták, hogy mindazok a pártok, a melyeknek politikai öntartásuk kétértelmű volt, a lezajlott országgyűlési cziklus folyama alatt vagy megnyirbálva, vagy elmorzsolva kerültek vissza a képviselőházba. Kétségtelen dolog, hogy a t. előadó úr beszédjének ezen kijelentése részben a nemzeti pártra, legíőképen pedig azon pártra vonatkozik, a mely párthoz én is tartozni szerencsés vagyok. Szerencsés mondom, daczára annak, hogy történelmi tény, hogy a legutóbbi választási küzEÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. I. KÖTET. delinek alatt az a párt, a melyhez én tartozom, majdnem teljesen megsemmisült, de ne méltóztassék a t. előadó úrnak ezt a helyzetet ágy állítani az ország elé, de önmagának se állítsa fel a helyzet képét úgy, mintha mi talán azért pusztultunk volna el abban a választási küzdelemben, mert az a párt, a melyhez én tartozom, a politikai küzdelemben kétértelmű zászlóval járt volna harczaiban a múlt országgyűlési cziklus alatt; sőt tény az, hogy ebben a magyar parlamentben a lefolyt országgyűlési cziklus alatt ellenzéki szempontból épen ez a párt virrasztott a legéberebben, a leglelkiismeretesebben, a legodaadóbban és a legnagyobb erélylyel a mai kormányzat felett. Nagyon természetes, hogy a mostani kormányrendszernek, a mely kritikát és ellenőrzést nem tűr, a mely minden jobb meggyőződést szeretne elnyomni és békóra vetni, annak minden erőt és eszközt mozgásba kellett hoznia arra nézve, hogy épen azt a pártot morzsolja szét a választási küzdelmekben, a mely legkérleíhetetlenebbűl gyakorolta a mai kormányrendszer visszaélései felett a kritikát ágy itt a parlamentben, mint a parlamenten kivfíl. Ha mi elpusztultunk a választási küzdelmek alatt, ha elvesztettük legjobb erőinket: ez onnan van, mert a kormány egyetlenegy pártra sem vadászott nagyobb erővel és több eszközzel, mint arra, a melyhez én tartozom. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a múlt választások eredménye a nemzeti közérzület meghamisítatlan kifolyása. Én ezt határozottan tagadom. Mert senki mást nem hivők fel klasszikus tanúul, mint magát az előadó urat: ha a nemzet igazi közvéleménye, a hazafiság igazi lángja dönthetett volna a választások alatt: vájjon szabad lett volna-e egy Bethlen Gábornak, egy Ugron Gábornak, egy Bartha Miklósuak, egy Beöthy Ákosnak elbuknia a választások alatt? (Félkiáltások: Hogyne!) Az önök szempontjából ez lehet. Hanem akkor mondják meg, mekkora hanyatlása ez a nemzeti közerkölcsnek, a hazafiságnak, ha a Székelyíöldön — meghajlok különben komoly hazafisága előtt — Weisz Berthold t. képviselőtársam mandátumot kap és Bethlen Gábornak, a kinek neve aranybettíkkel van beírva Erdély történetébe, kinek neve egy jobb kor dicső sugaraként veti vissza fényét még a mai korszakra is, Erdélyben nem jut mandátum. Nem a nemzet erkölcse fajúit el ennyire, mert szégyen, gyalázat volna egész Erdélyre és arra a nemes székelységre, ha úgy ítélne, a hogy a választások sorsa döntött. A mai kormányzati rendszer, annak eszközei, melyek nem tűrik a szabad meggyőződést, nem a kegyeletet a múlt iránt, ezek azok, melyek azt az irtást 22