Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-14
14. országos ülés 1896. deczetuber 15-én, kedden. 159 ország egyes exponált részein az állam polgárait erőszakkal hajtották az állam elleni ellenszenv útjaira? (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Nem beteg-e az a kapcsolat, mely a monarchia két állama között fenforog, mely, mint naponta látjuk, egéaz gyűlölséggé fajúit? Nem beteg-e a közgazdaság, melynek terén nemcsak a világáramlattal állunk szemben, hanem azon engedményekkel és azok következményeivel is, melyeket a monarchia másik államával fenforgó viszonj^ainkban időről-időre tettünk? Nem beteg-e a társadalom, melynek betegsége épen a közgazdaságiéletbajaiban gyökerezik. Hiszen maga a millenáris ünnep is mire tanította a nemzetet? Tanította azokra a túlzó, erejével meg nem egyező társadalmi igényekre, melyekkel szemben az ország, az ő gazdasági erőviszonyainál fogva helyt nem állhat. Nem beteg e az alkotmány, mely léptennyomon ki van játszva? (Úgy van! a baloldalon.) Nem betegek-e az összes törvényes állapotok, melyekkel szemben nincsen orvoslás, sem igazság, mert hiszen magában itt a házban igyekeznek takargatni mindazon visszaéléseket, melyek immár nemcsak sporadicze, hanem az egész országot elárasztván felmerülnek. (Úgy van! balfelől.) Nem bcteg-e az egész kormányrendszer, mely — bocsánat a kifejezésért — nyakig úszik a piszokban? (Úgy van! balfelől.) J3 minthogy ennyi betegségnek más következménye nem lehet, mint az ellenállási erők gyengülése, ne csodálkozzék senki, ha a nemzeti élet legbecsesebb kincsei nap-nap után mindinkább áldozatul esnek annak az élősűiséguek, mely a nemzet egész testét ellepte, ellepte politikai téren, a morálban, a közszabadságban, s a mely ellenállhatatlanul kergeti a nemzetet az anyagi és erkölcsi pusztulás felé. (Úgy van! balfelől.), Őszintén, nyíltan kívánok szólani, mert ez a legkevesebb, a mivel az országnak tartozunk, ha nem akarjuk, hogy a közéletben végképen a hazugság uralkodjék. Nézzük csak meg az ország helyzetét. Tényekre fogok rámutatni, melyekkel szemben a bírálat mindenkinek nemcsak joga, hanem kötelessége. És ha e bírálat hátrányomra esnék ki, szívesen elfogadnám annak következményeit. De mert az igazságot szeretem, meg vagyok győződve, hogyha nem is a ház hangulatában, de a közvéleményben meg fogom találni azt az igazságot, a melyet keresek, midőn az ország helyzetére rá kivánok mutatni. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Régtől fogva meggyőződésem, hogy nincs ország, melynek politikája nehezebb volna, több okosságra, több hazafiúi önfeláldozásra szorulna, mint Magyarország. (Úgy van! a baloldalon.) És ezzel szemben nincs ország, a melynek sorsáj ez idő szerint kevesebb belátás és kevesebb hazafiúi buzgalom vezetné, mint Magyarországét. (Úgy van! a baloldalon.) Meg kell vizsgálnom ezt a dolgot, be kell bizonyítanom azt, a mit állítok. (Halljuk!) T. ház! Francziaország tiiztán franczia, Németország tisztán német — és hogy kisebb ország sorsáról beszéljek — Románia tisztán román politikát követ, és így tovább. Magyarország nincs ebben a szerencsés helyzetben, . . . Gr. Zichy Jenő: Osztrák politikát csinál! Horánszky Nándor: ... mert Migyarorszíg politikájára befolyást gyakorol az a kapcsolat, a melyben a monarchia másik államával állunk, méír azon tereken is, a mely tereken ez kompetencziávai nem bir. Közös lévén az uralkodó, elválhatlan és felbouthatlan lévén azon kapcsolat, a mely a monarchia két állama között a pragmatica sanctio folytán fennáll, a pszichológia minden törvényei szerint arra a politikára, a melyet Magyarországnak megoldania és megvalósítania kell, csak kétféle irány gyakorolhat befolyást. Az egyik irány az, a mely a kiegyezésnek a szellemét tisztán tartja, a mely az ország önállóságát féltékenyen őrzi, s a mely minden inváziót erre a területre határozott és erélyes kézzel visszatart: ez az adott esetben, az aktuális esetben a magyar állami és nemzeti politika. A másik az, a mely Magyarországnak a fejlődését, Magyarországnak önállóságát lazítani akarja és azon kapcsokat, a melyek az összetartozandóság eszméjében jutnak kifejezésre, szaporítani és gyarapítani akarja. Ez a két irány az, a mely Magyarország közéletére befolyást gyakorol, egyszerűen azért, mert harmadik irány nincs és nem lehet, mert ez a két irány egymással intranzigen8 és kiegyenlíthető. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Mondja meg most nekem, bárki, hogy melyik irány az, a melynek tényezői erősebbek és hatalmasabbak. A nemzeti irány-e? Nem hiszem, hogy valaki merje állítani. Ha befolyás gyakoroltatik a magyar politikára, csak az a másik irány az, a melynek háta mögött az erősehb tényezők állanak. (Úgy van! a baloldalon.) Ha valaki abban kételkedik, akkor én kénytelen vagyok utalni Magyarországnak negyedfélszázados történetére, a melynek megismétlődését én nem óhajtom és legkevésbbé óhajtom, de a mely tény, a melyl\ r el szemben senki szemet nem hunyhat. Egy circulus vicziosus volt az, a melyen Magyarország köz- és politikai élete ezen negyedfélszázadon keresztülment és ezt bárom szóban képes vagyok jellemezni. Volt a megpróbáltatás, hogy ne mondjam az elnyomás. Volt a kitörés és volt a kibékülés. Ebben a czirkulus vicziozusban forgott Magyarország élete
