Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-14

158 14, országos ülés 1896. dcezeraber 15-én, kedden. telez bennünket erre az a gondos és éber felügyelet, melylyel az ország érdekeinek tartozunk; de főképen és mindenek felett, a mit kiemelni akarok, az az összhang, a mely összhangnak a korona és a nemzet között minden időben fenn kell állania. Mert utóvégre is a zavartalan, egészséges fejlődés nemcsak a nemzetnek, de a koronának is érdekében áll. (Úgy van! balfelöl.) Ennek a fejlődésnek pedig legnagyobb erőforrását legfőbb biztosítékát ez az összhang képezi. (Úgy van! balfelöl.) A válaszfelirat,, melyet gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam benyújtott, a korona figyelmét egyetlen egy pontra kívánja irányítani: alkotmányos életünknek azon súlyos betegségére, a mely lelkiismeretlen kezelés folytán immár a parlamentarizmusnak összes életerőjét, összes szerveit megtámadta (Úgy van ! balfelől ) és a mely, t. ház, ha nem orvosoltatik, nagyon félő, hogy maga az állami konzisztenczia, a mely pedig főképen ezen parlamentáris szervezetnek egészséges működésén nyugszik, meg fog rontatni. (Úgy van! balfelöl.) Hogy szemben áll ez a lelkiismeretlen kezelés, arra Apponyi Albert gr. t. képviselőtársam reá mutatott és az ő tehetségeihez mérten ki fejtette egyszersmind azon következményeket is, melyek abból reszultálnak. Én, t. képviselőház, a háznak figyelmét ezzel összefüggésben egy és kiegészítőlég arra a területre kívánom irányítani, hogy abban az esetben, ha ez a súlyos parlamenti betegség nem orvosoltatik, mik lesznek a következményei és mi lesz az eredménye az ekként megalkotott ház működésének. Pedig, t. ház, nem az eszközökön — mert utóvégre is a parlamentarizmus is csak eszköz, — hanem a czélokon nyugszik a súly, a mely czélok szerint az ország dolgai fejlődését ós erejét vezetni kivánjuk. (Úgy van! balfelöl.) De nemcsak ez kötelez engemet erre, de provokálva vagyok egyfelől a t előadó úr bevezető beszédének egy kijelentése által, a melyben 8 — és ezt nem szemrehányásképen mondom — egy fiatal konvertitának egész hevével és szenvedélyével fordul ellenünk, midőn a többi között a következőket mondja (olvassa): »Azok a pártok, melyeknek múltja, a melyeknek a múlt országgyűlésen tanúsított magaviselete, a melyeknek az ország elé terjesztett nyilatkozatai a kétértelműségnek engedtek helyet, azok a pártok az országnak egyenes és világos, határozott czélokra irányuló többségének érzelmei által vísszautasíttattak.« De felhíva és utalva vagyok erre a többségnek válaszfelirata által is, a melyek homályában keresnem kell a politikát, már csak azért is, hogy annak őszinteségére ' és nyíltságára rámutassak. Utalva vagyok erre még egy másik szempont által is, és ez abban áll, hogy ha a sors könyvében az volna megírva, a mi a többség válaszfeliratában, hogy tudniillik a Bánffy-kormány dolgozni és alkotni akar, ha tehát az országra még ez a csapás is rá volna mérve, akkor reá mutassak arra a szellemre, a mely ezen alkotásokban be fog vonulni azon nagy kérdésekbe, melyeknek megoldása ezen országnak feje és sorsa felett hosszú ideig politikailag, közgazdaságilag és pénzügyileg el fogja vetni a koczkát. Politikailag az adminisztráczió kérdésének a megoldásában, gazdaságilag a monarchia másik államával megoldandó kérdésekben, pénzügyileg pedig a quóta és azon adóreformok kérdésében, melyek ha együtt rósz szú! fognak megoldatni, hosszxí ideig nem fog fenforogni a korrekczió lehetsége és az országot annyira meg fogja routani politikailag és pénzügyileg, hogy azt az ország aligha, vagy csak nehezen fogja kibírni. (Úgy van! balfelöl.) A politikai czéloknak kitűzése, az azoknak megvalósításához vezető utaknak megtalál azon czél oknak megjelölése, melyekre szükség van azért, hogy egy állam az ígéret földére bejuthasson, még egy olyan országban is, melynek dolgai rendes kerékvágásban mozognak, a politikai bölcsesség legnagyob problémái közé tartoznak ; fokozott mértékben áll ez Magyarországon, a melynek közéletébe olyan komplikácziók játszanak bele, a melyek egy bizonyos téren és egy bizonyos határig az országnak úgy határo'-ási, mint cselekvési önállóságát korlátozzák, és a mely a komplikácziók rendszerint azoknak kezére játszszák a hatalmat, a kik nem az okosság, nem az ország érdekei iránti odaadó hűség, nem az imponáló erkölcsi erők hatalma által akarnak eligazodni, hanem azon szolgálatkészséggel, {Úgy van! Úgy van! Tetszés balfelöl.) melylyel az ország jogaiból, érdekeiből, igazaiból legtöbbet hajlandók engedni. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Ez a kalmár politika az, mely meggyőződésem szerint a koronát és az országot egyaránt súlyos veszélyeknek teszi ki. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Magyarország állami és közjogi helyzete az, mely ezen komplikácziókkal szemben nagyon nehéz. Ezen nehézségekkel a megelőző kormányok megküzdeni eddig vagy nem tudtak, vagy nem akartak. Mit tettek tehát? A nehézségeket vagy megkerülték, vagy kijátszották, de meg nem oldották. Ennek következménye lett azután az az elsatnyulás, hogy ne mondjam, sülyedés, melynek jelenségeivel az állami élet minden terén találkozunk. Vagy nem beteg-e az állam egész konszolidácziója, mely úgyszólván darabokra van törve és melyre nézve a legutóbbi választások is azt a megbocsáthatlan hibát követték el, hogy az