Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-14

156 14. országos ülés 1896. deczembcr 15-én, kedden. tekintve, emlékezzünk arra az időre, a mikor a nemzeti párt igen tisztelt vezére a jászberényi mandátumot átvette. Az, a mit a választások előtt puszta fel tevéskép mondott a küldöttség előtt, a választásoknál szerzett tapasztalatainak révén ismételten kijelentvén, hogy meggyőződése szerint az ő politikájával, az ő álláspontjával szemben a nagy közvéleménynek bizonyos rétegeiben, bizonyos mérvű elhidegülés állott be. Mi ennek a konzequencziája, t. ház? Ennek a konzequencziája az, hogy a mikor ennek a háznak képét igen tisztelt képviselőtársunk megrajzolja, kötelessége lett volna ennek a képnek megrajzolásánál azt a vonást is felhasználni. A mint azonban ezt nem tette meg, attól a pillanattól kezdve a háznak így megrajzolt képe nem hü és egészen nyugodtan bizhatjuk a közvélemény ítéletére ennek a képnek birálatát. (Úgy van! a jobboldalon.) Természetesen, t. ház, hogyha így néznek ki a a vádak és így néznek ki a panaszok, ugyanakkor nem lehetnek mások azok a konzequencziák sem, a melyeket ezekből a vádakból levonnak. Az első ilyen vád, t, ház,hogy a választások eredménye, ezaz új képviselőház törvénytelen. Ez a vád sem valamifspecziális, valami új dolog, parlamenti gyakorlatunkban ezzel a váddal is találkozunk a koronázás óta minden új országgyűlés összejövetele alkalmával. Azonban ugyanakkor azok, a kik ezeket a vádakat ide vetik a ház asztalára, ugyanakkor azok, a kik így vádaskodnak, ebből a vádból, a mint tenniök kellene, nem vonják le magukra is a konzequencziát. Ha igaz, hogy ez a ház törvénytelen; ha ők ezt tudják, ha nekik ezt az állítást törvénytiszteletük diktája, akkor t. ház, ebből a vádból első, a mi következik, az, hogy ezt a törvénytelen testületet működésükkel nem szabad szankczionáluíok ! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hiszen kérjük a foloszlatását

I) Ezt a vádat a mi parlamenti gyakorlatunkban, bár sokan hangoztatták, mégiscsak egyetlen egy ember követte : mikor Madarász József, t. képviselőtársunk hangoztatta legelőször a koronázás után a ház törvénytelenségét az egyedüli Kállay Ödön vonta le ebből a konzequencziát, tette le mandátumát és hagyta itt a meggyőződése szerint törvénytelen képviselőházat. Ugyanilyen konzequenczia az, a minek kinyimata a nemzeti párt felirati javaslata. A nemzeti párt felirati javaslata, miután felsorolta mindazokat a vádakat, a miket a választások ellen csak felsorolni képes volt, azt a tanácsot adja a koronának, hogy épen ezért verje szét ezt a parlamentet és csapja el ezt a kormányt és keressen más férafikat és azokat bizza meg az ország vezetésével. Hát, t. ház, az a sajátságos, hogy ezt a tanácsot az alkotmány értelmében adják a koronának. Mert mit jelent ez a tanács, t. képviselőház? Ez a tanács nem jeleut kevesebbet, mint hogy a korona vetkőzze le azt az alkotmányos éndiletet, mely eleddig minden lépésében, minden tettében és minden szavában vezette. E helyett öltse fel magára az abszolutizmus palástját, vegye kezébe az abszolutizmus kancsukáját, verjen szét az alkotmányon, verjen szét ezen a párton és kormányon, és önkényüleg állítson össze — az alkotmány érdekében ! — egy másik kormányt és hívjon össze egy másik parlamentet. Olyan alkotmányvédő tanács ez, t. ház, hogy a magyar közvélemény épen alkotmánya érdekében ebből a tanácsból egy második sütetet bizony-bizony soha kérni nem fog. (Helyeslés jobbról) Ezeknek a tanácsoknak felsorolása nagyon természetes, hogy bizonyos szellemi és fizikai megerőltetéssel jár és az is természetes, hogy ennek a szellemi és fizikai megerőltetésnek nyomában jelentkezik az apathia: a magyar közéletben kezd mind gyakraban felmerülni a parlamenti ellenzék passzivitásának az eszméje. Hát ettől az eszmétől sem ijedünk meg, t. ház; Nem pedig azért, mert ez az eszme már itt ez országban realizálódott és alkalmunk volt tapasztalni, hogy a politikai passzivitás eszméje ha még oly nagy a fanatizmussal kultiválják is, zöld ágra sohasem vezet. Nem fog vezetni most sem. Legfeljebb arra vezethet, hogy a ki politikai passzivitásra kér a nemzettől megbízást, talán még annál is kevesebb mandátumot fog kapni, mint a mennyit kapott idáig (Helyeslés jobbról.) És ezzel, t. ház, végeztem azokkal, a mikkel a felirati vita keretében, a felirati vitának jelenlegi stádiumában foglalkozni szükségesnek tartottam. És be is fejezhetném beszédemet, ha még egy szubjektív mozzanat is nem sarkalna arra, hogy annak itt e házban kifejezést is adjak. (Halljuk! Halljuk!) Ezt a szubjektív mozzanatot, t. ház, evidencziában tartják bennem azok az apró tüszúrások, a melyekkel gr. Apponyi Albert t. képviselő úr e párt tagjainak homlokára egy csinos, mindenekfelett pedig rendkívül ízléses kis vignettát tűzdelt fel ezzel a hangzatos felirással : »Populus Bánffyánus« . . . Ivánka Oszkár: Magyarul gyászvitézek! (Derültség.) Szőts Pál: Én, t. ház, levetkőzve pártállásomat és csak mint magyar ember szólva őszintén kimondom, hogy büszke vagyok arra, hogy gr. Apponyi Albert ma;yar ember ; büszke vagyok arra, hogy a magyar közélet nagyságai közé tartozik. Ámde legyen gr. Apponyi Albert sokkal nagyobb, helyezze őt saját pártja sokkal nagyobb piedesztálra, nagyságának igazságérzetével abszolúte nincs arányban, mi több : ahhoz