Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-14
14. országos ülés 1896. kajában az ellenzék nem jár el igazságosan. (Helyeslés.) De mert nálunk ez a gyakortat, mint eleve jeleztem, veszem magamnak azt a fáradságot, s a ház asztalára rakott óriási anyaghalmazból, a vádak és panaszok garmadájából, igyekezni fogok erőmhöz képest a magam részéről végezni. (Halljuk! Hall juh!) E vádak és panaszok legtöbbje onnan került ki, a honnan maga e t. ház: az új választásokból. Ezeknek eredményeért az ellenzéki pártok minden árnyalata csakis a kormányt és ezt a pártot teszi felelőssé. Az emberi gyarlóság kifolyása, hogy csapásokért az okot senkisem magában, hanem rajta kivűl eső tényezőkben, más emberekben keresse és találja meg. (Úgy van! jóbbfelöl.) E hibában leledzik, szerintem, mindjárt a függetlenségi párt mindkét árnyalata, midőn két vezérszónoka: Eötvös Károly és Okoliesányi László t. képviselőtársaink szintén csak ezt a kormányt teszik felelőssé a választások eredményeért. Pedig igen nagy hibába esnek a tisztelt vezérszónokok akkor, a mikor így argumentálnak; hibába esnek azért, mert elfelejtik az imént lezajlott országgyűlési cziklusnak egyik legfőbb motívumát; elfelejtik azt, hogy a legnagyobbak egyike, a miket ez a tisztelt párt az alatt a eziklas alatt végzett, nem volt egyéb, mint hogy egymást az ország színe előtt a sárga földig lehurrogták. Kellett tehát ide Bánffy, kellett ide atroczitás? Tökéletesen elég volt az a bizonyítvány, melyet ők kölcsönösen egymásról állítottak ki, (Úgy van! a jobboldalon.) tökéletesen elég volt arra, hogy a választásokból azzal az eredménynyel kerüljenek ki, a melylyel kikerültek. (Helyeslés a jobboldalon.) Vagy, t. képviselőház, ott van a néppárt. Két szónokát is lépteti sorompóba és mindkettőnek az argumentácziója oda lyukad ki, hogy a néppárti zászlóbontás teljes érvényesülésének nem volt más akadályozója, mint ennek a kormánynak erőszakoskodása, mint a hivatalnoki seregnek pressziója és mint az a rengeteg vesztegetés, a mely ezeket a választásokat elejétől végig dominálta. Tessék elhinni, véghetetlenül komikusan hangzik az, a mikor a néppárt engedi meg magának azt, hogy izgatásról, terrorizmusról beszéljen. (Tetszés és helyeslés a jobboldalon,) Az a néppárt, a melyhez fogható terrorizmussal nemcsak itt Magyarországon, de a parlamentáris Európában sehol, egyetlen egy párt sem kezdte meg pályafutását, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) az a néppárt beszél korteskedésről és beszél arról, hogy a hivatalnokok átváltoztak a választás tartamára kortesekké, a hivatalos helyiségek pedig kortestanyákká. De ugyanakkor feledik, hogy nemcsak a választás folyama alatt, hanem a választást megelőzőleg már éveken át deezember 15-én, kedden. 155 azok a férfiak, a kik a hitnek sáfárjaiul szegődtek, ezt a hivatásukat sarokba dobták, a templomokból kortestanyákat csináltak és a szószékről, a honnan a szeretet tanainak kellett volna hangzania, a felekezeti béke, a fennálló törvényes rend ellen hangzott az izgatás mindig és szünettelenííl. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) T. képviselőház! A míg ők itt e parlament tekintélyét siratják, addig feledik, hogy az egyházi férfiaknak ez a viselkedése megviseli és tönkreteszi az egyház tekintélyét. Mert, t. képviselőház, az egyház tekintélyét nem azok az állami törvények teszik tönkre, a melyeket a szuverén parlament] szabad elhatározásával létesít és a melyekhez a legbölcsebb korona adja meg a jóváhagyást. Az egyház tekintélyét azok a férfiak teszik tönkre, a kik megfeledkezve hivatásukról, irodát szerveznek, nyakukba akasztják a politikai vigéczkedés tarisznyáját és azzal járják végig az országot. Azért Molnár János főtisztelendő képviselő úr, ne czitáljon ön angol parlamenti erkölcsöket, ne czitálja Pittet, Peel Róbertet, VIII. Henriket, Montésquieut, Cavourt és a többi kitűnőséget! Yegje, a mit hivatása adott kezébe: a bibliát, olvassa, tanulja, igyekezzék megérteni, igyekezzék a gondjaira bizott hivők lelkébe belecsepegtetni annak magasztos tanításait, a hit kincseit abban az épségben átadni utódjának, a mint átvette elődjétől, akkor az egyháznak lesz tekintélye, akkor az a hit időknek időiglen erős és szilárd lesz, sokkal erősebb, semhogy bármely földi hatalom, akár csak meg is környékezhetné. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház! A vádaknak és a panaszoknak ugyanezen a csapásán halad a nemzeti párt is. Természetesen különbség van a két argumentálás között azért, mert ezeket a panaszokat Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársunk adta elő éi mert. Apponyi igen tisztelt képviselőtársunk magas nivójú fényes szelleméhez képest ezek a vádak annál sötétebb színekkel vannak festve. Az 8 argumentácziója is abban kulminál, hogy a választások eredményeért senki más, csak a kormány hibás. Hát legyen szabad emlékeztetnem, t. ház, egy rövidke hírlapi nyilatkozatra, a mely a választások előtt jelent meg és a melyben nem állott kevesebb, mint az a kijelentés és pedig nem másnak, hanem Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársunk részéről, hogy az ő meggyőződése szerint is ma az ő politikája a magyar közvélemény egy jelentékeny részének meggyőződésével diametraliter ellentétes arányban áll. (Apponyi Albert gr. taga dólag int.) Bocsánatot kérek: benne volt. És én figyeltem, hogy a czáfolat megjelenik-e rá? Sajnos, de nem jelent meg. Azonban ettől első*
