Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-14

14. országos illés 1896. deczeniber 15-én, kedden. 153 (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Méltóztatnak tudni, mindig és mindenütt a magyar állam neveben,a magyar államról beszélt a magyar király' és akkor, midőn ezen trónbeszédben nem mint a képviselő úr mondja, a »birodalom« egyik részéről, hanem a »mon irchia mindkét részérők szól, (Mozgás a szélső baloldalon.) nem fejez ki egyebet, mint azt, hogy a monarchia két állama egymással szerződést kötendő vám- és kereskedelmi viszonyok rendezése tárgyában. Ebben, t. ház, nem látom azon sérelmet, melyet a képviselő úr talál és nem látom Magyarország államiságának legkisebb korlátozását sem. (Helyeslés jóbbfelöl. Egy hang a szélső baloldalon: Ez a hiba!) A másik, t. ház, a mit elmondani kívánok, az, hogy kétségtelenül a külügyekről (Ralijuk! Halljuk!) a trónbeszéd nem szól, de már ismételve hangoztattam, elmondtam, hogy ennek semmi czélzatossága nem volt, nem is lehet, egyszerűen csak az országgyűlést bezáró trónbeszédben lévén erről megemlékezés, nem látta szükségét a kormány, illetőleg nem látta szükségét ennek folytán a korona, hogy a külügyekről ez alkalommal külön is megemlékezzék. Különben a kormány felelősségére vonatkozólag e tekintetben már igen határozottan és messzemenőleg nyilatkoztam, úgy, hogy nem kétlem, miszerint a tekintetben, hogy valami czélzatosság lett volna a dologban, kétely fenn nem foroghat. Ezeket láttam, t. ház, ez idő szerint egyelőre és csakis kizárólag most elmondani szükségesnek, nehogy ismételten és ismételten ezen kérdésekre visszatérve, ismételten és ismételten el méltóztassék mondani olyanokat, a miknek semmi jogosultsága, jogalapja nincs. (Ellenmondások a szélső baloldalon. Helyeslés jobbfelől.) Elnök (csenget): Csendet kérek! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: De kérdést is intézett, t. ház, hozzám Komjáthy Béla képviselő űr a nagyhatalmi állásra vonatkozólag. Én igenis nagy súlyt fektetek arra, hogy a monarchia nagyhatalmi állása biztosíttassák, (Egy hang a szélső baloldalon: Melyik monarchia?) mert azt hiszem, hogy úgy a magyar állam, mint a lajtántúlí állam érdekében is van az, hogy erős, tekintélyes állásunk legyen Európában. (Helyeslés a jobboldalon.) Azonban nem adhatok igazat a képviselő úrnak a tekintetben, ha azt hiszi, hogy az általa hangoztatott megelégedés, úgy a hogy azt ő for mulázza, biztosítaná ezt a nagyhatalmi állást. (Tetszés jobbfelől.) Én úgy tartom, hogy ez a nagyhatalmi állás biztosítékát és biztonságát leli azon 67-iki kiegyezésben, (Derültség és zaj a szélső baloldalon. Helyeslés jobbfelől.) mely a KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901 I. KÖTET. két állam közötti viszonyt szabályozza, rendezi és a mely legbiztosabb alapja kétségtelenül a monarchia nagyhatalmú állásának. Nem áll az, a mit a képviselő úr mond, hogy ha az ő programmjáuak alapján megelégedett, teljesen kielégítetett volna az ország, az esetben lenne leginkább biztosítva a nagyhatalmi állás. Téved a képviselő úr felfogásában, ha azt hiszi, hogy teljes megelégedés és megnyugvás akkor volna, ha azon az állásponton állana az ország többsége, a melyen ő. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ügy is van!) Mi azonban biztos tudatában vagyunk annak, hogy a 67-iki alap az, melyen helyesen az ország fejlődésének, erősbödésének érdekében állanánk kell és ebben látom én a nagyhatalmi állás biztosítását is. Ennyit láttam szükségesnek most elmondani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Lehoczky Vilmos jegyző: Szőts Pál! SzŐts Pál: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A folyó felirati vitának még csak három napja van mögöttünk és a midőn felszólalok, mégis kénytelen vagyok máris a t. képviselőház jóakaratú elnézéséhez és szives türelméhez folyamodni. Ezalatt a három nap alatt ugyanis, t. képviselőház, a panaszoknak, a vádaknak olyan garmadája halmozódott össze a képviselőház asztalán, hogy ha mindezeket mennyiségük szerint akarnók megbírálni, ebben az esetben, t. képviselőház, az én meggyőződésem szerint az emberi ész alig tudná átölelni az időnek azt a perspektíváját, a mely alatt a kritika ezt az anyaghalmazt a maga egész mivoltában és érdeme szerint megbírálhatja. Szerencsére azonban, t. képviselőház, igeii nagy szerencsénkre, ennek az anyaghalmaznak nemcsak mennyiség', hanem ugyanakkor minősége is van. És azért szerencsénk ez, t. képviselőház, mert ennek az anyagnak a mennyisége a lehető legmegfordítottabb arányban áll annak a minőségével. És akkor, a midőn a t. képviselőház, hivatásához képest ennek az anyagnak a megbirálásába fog, akkor segítségére siet ez a minőség, és a mennyiségnek legnagyobb részét saját maga elselejtezi. Mielőtt, t. képviselőház, ezekből az Összehalmozódott dolgokból, a vádak és panaszok e garmadájából, a reám eső részt elvállalnám, és azt a magam erííi szerint elbírálnám, legyen szabad egy mulasztást pótolnosn, (Halljuk! Halljuk!) egy mulasztást, t. képviselőház, a mely nem ennek az oldalnak a bűne, nem is ez iránt az oldal iránt jóindulattal hangolt sajtóé, hanem bűne az ellenzék igen t. sajtójának. Annál sajnosabb, hogy ez a mulasztás még mindig nincs pótolva, mert épen az igen t. ellenzéki sajtó a 20