Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-14
152 14. országos Illés 1896. deczember IS-én, kedden. gyarország függetlenség alapján állana, ott nem tudnának érvényesülni. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A független Magyarország irtó harczot indítana a korrupezió ellen — kiirtaná azt mint a gyomot — ott a jellemszilárdság, a tiszta elvek uralkodnának, a függetlenségre való törekvés, tehát nem idézne elő zavart, ha csak egyes emberek fejében nem, kik akkor a szereplés teréről leszorulnának s ezek egyike a képviselő ár. Ezekután kijelentem, hogy pártolom az Eötvös Károly által benyújtott felirati javaslatot. (Helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon. B. Bánffy Dezső miniszterelnök szólni akar.) Elnök: Kérem, Gajáry Géza képviselő úr személyes kérdésben kivan felszólalni. Gajáry Géza: T. ház! Komjáthy képviselő úr jónak látta az ő beszéde folyamán az én nevemnek megemlítésével hozzám figyelmeztetést intézni, hogy én közbe ne szóljak. Én úgy tudom, hogy a jog, még hogyha én azt a nagy bátorságot is vettem volna magamnak, hogy a képviselő úr beszédére közbeszóljak, nem a képviselő urat illeti meg, hogy névleg engem megnevezzen, hanem a ház mélyen tisztelt elnökét. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Is!) Pedig én ezen alkalommal közbe nem is szóltam, ennélfogva a t. képviselő úr figyelmeztetését ezúttal nemcsak jogosnak el nem ismerhetem, de minden ok nélkülinek is kell, hogy tartsam. És ezért nem is tudom ennek a figyelmeztetésnek más magyarázatát találni, mint azt, hogy ez vagy a múltra, vagy pedig a jövőre nézve bír czélzattal. No hát, hogyha a múltra vonatkozik, akkor elkésett vele a képviselő iir. Ha pedig a jövőre nézve bír czélzattal, akkor legyen róla meggyőződve a mélyen tisztelt képviselő úr, hogy valahányszor ebben a házban olyan beszédet mond, a melyre nézve én elégségesnek tartom közbeszólásként véleményemet nyilvánítani, úgy közbeszólva fogom ezt megtenni. Hogyha pedig olyat méltóztatik mondani, a melyre azt tartom szükségesnek, hogy az én szerény tehetségemhez mérten beszédben válaszoljak, akkor majd ágy fogok rá válaszolni. Az ilyen közbeszólások és figyelmeztetések pedig engem az én véleményem szabad nyilvánításában soha alterálni nem fog nak (Helyeslés a jobboldalon.) Komjáthy Béla: T. ház! Gajáry t. képviselő úr felvilágosítván engem arról, hogy nem szólt közbe, kötelességem tőle bocsánatot kérni ; én az általam hallott közbeszólásnak utolsó »á« hangjából tényleg azt hittem, hogy 8 szólt. (Derültség a szélső baloldalon.) A mi pedig azt illeti, hogy múltakra, vagy jövőre akartam-e czélozni akkor, midőn őt figyelmeztettem, kijelentem, hogy múltját nem volt szerencsém ismerni, jövője pedig lesz-e, vagy nem, majd szereplésével tűnik ki. (Tetszés a szélső baloldalon.) Elnök: (csenget.) Csendet kérek! A miniszterelnök úr kivan szólani. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Meg fogja engedni a t. ház, (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) hogy ez alkalommal egyelőre mellőzve minden nyilatkozatot, a tárgyalás alatt lévő felirati, valamint az evvel szemben beadott felirati javaslatokra nézve is néhány rövid megjegyzést tehessek Komjáthy Béla képviselő úr elmondott beszédjének bevezetésére. Igenis egyetértek vele, t. ház, abban a tekintetben, hogy a trónbeszéd fontos államokmány, a melynek minden betűjéért a kormány a felelősséget hordozni tartozik. És egyetértek vele a tekintetben, hogy az esetben, ha azon okmányban valami volna az én akaratom ellenére, vagy az esetben, ha valami volna az én tudtom nélkül, kétségtelenül a felelősség tudatánál fogva ezen a helyen nem ülhetnék. (Helyeslés jobbfelől.) De, t. ház, én úgy tartom, hogy ezen a helyen joggal ülök, mert a felség parancsa folytán (Mozgás a szélső baloldalon.) és egy nagy többség bizalma következtében (Helyeslés a jobboldalon.) (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) azon helyzetben vagyok, hogy a felelősséget vállalhatom azon trónbeszédért, valamint vállalom — mert kérem a pártnak hozzájárulását — a feliratért is. (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök: (csenget.) Csendet kérek ! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Ezeknek rövid előrebocsátásával, t. ház, mindenekelőtt konstatálni vagyok kénytelen azt, hogy akkor, midőn Komjáthy Béla képviselő úr hibákkal, hamis közjogi kifejezésekkel vádol a trón beszéd ben, maga azon kezdi, hogy hamisan idéz. Elmondja, hogy a »birodalom egyik részérők volna szó a trónbeszédben. így mondta; ez nem áll. A »monarchia (Halljuk! Halljuk! Zaj a szélső baloldalon.) mindkét része* használtatik, és t. ház, e között először is igenjnagya különbség; (Halljuk! Halljuk!) mert az »egységes birodalom* nem olyan valami, a mit mi magyarok elfogadhatnánk, de nem vonhatjuk kétségbe azt, hogy egy uralkodónk lévén, egy bizonyos monarchiái egységünk van . . . (Zajos elléntnondások a szélső baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Hiszen felelhetnek a képviselő urak. B. Bánffy Dezső miniszterelnök:. . . a nélkül, hogy Magyarország teljes állami önállósága és függetlensége csorbítást szenvedne. Hogy pedig sem a kormánynak, valamint az uralkodónak sem volt czéljában ezen önálló államiságot rövidíteni, vagy pedig korlátok közé szorítani, bizonyítják egész hosszú sorozatai azon használt kifejezéseknek, melyek a millenáris ünnepségek idejében ő Felsége ajkairól elhangzottak.
