Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-14

J 48 !*• országos ülés 1896. deczember 15-én, kedden. Magyarországgal ment harczba, sohsem birt győzni. Midőn Ábrányi úr'mind ezekkel szemben a dualizmust oly erósen védelmébe vette és Magyarországot a mi szomorú helyzetünkben is úgy tüntette fel, mint a melynek sokkal több politikai hatalma van Európa színterén, mint Ausztriának, ezt az 8 szava szerint csak fantómnak tarthatom, a melynek senkisem hihet, s melyből esak orvos gyógyíthatná ki. A második felirati javaslat, a mely előttünk fekszik, az, a melyet gr. Apponyi Albert és társai nyújtottak be. Ennek két része van. Az egyik kijelenti, hogy a trónbeszédben kijelölt alkotásokhoz készséggel hozzájárul. Ezzel tehát elismeri, hogy az a párt ma is abban a hitben él, hogy Magyarország érdekeit a 67-es alapon ki lehet elégíteni. Megvallom őszintén, hogy ezt leginkább csodálom azon párt részéről, a hol annyi képesség és tudás van, mert ők tapasztalhatták legjobban, hogy hosszú küzdelmünk alatt hajszálnyira sem bírtak előre menni. Hiszen midőn követeléseiket oly kicsibe csúcsosították össze, még akkor sem bírtak teret foglalni, mert a 67-es alapon csak azok kormányozhatnak, a kik magukat a bécsi törekvéseknek szolgáiul odadobják. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) A felirat másik része a választások ellen kelt ki, s azokat törvényteleneknek bélyegzi. De engedje meg Apponyi t. képviselő úr, hogy itt meg a konzequencziákat nem vonta le, mert midőn én is abban a hitben vagyok, hogy ez a ház nem képviseli a nemzet akaratát, s hogy a választások meghamisíttattak: akkor nem fogom erre a házra bízni, hogy a választási visszaélések ellen törvényt alkosson. Mert a minek alapja törvénytelen, azt törvény alkotására képtelennek tartom. Ily törvénytelenül alkotott házat fel keli oszlatni s újra a nemzetre kell appellálni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A harmadik felirat az, a melyet Okolicsányi képviselő úr és társai nyújtanak be. Éhez sem tudnék hozzájárulni, bár mindazt, a mi benne van, elfogadom, azonban nem felel meg azon feladatnak, melyet véleményem szerint minden feliratnak meg kell oldani, mert tisztán és kizárólag csak a választások ellen tiltakozik, a melyeket törvényteleneknek tart, a mint azokat mindnyájan azoknak tartjuk, és logikailag helyesen levonja a következtetést, midőn követeli a képviselőház feloszlatását, azonban abban a hibában leledzik, hogy egyáltalában nem ad programmot, nem tiltakozik a nemzetellenes tendeuezíák ellen és nem mutatja az utat, melyen Magyarország jogait érvényesíteni kell. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A negyedik felirati javaslat, t. ház, az, a melyet Marsovszky Endre képviselő úr és társai nyújtottak be. Ezen felirati javaslathoz én s elvbarátaim természetszerűleg nem járulhatunk hozzá, már azért sem, mert ez a párt az 1867-iki jogalaphoz még erősebben látszik ragaszkodni, mint maga a kormánypárt. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a párt felirati javaslatában még azt is kimondotta, hogy Magyarországnak és Ausztriának oly elválhatatlan érdekei vannak a gazdasági téren, hogy azokat csak együttesen lehet elérni. Ez pedig egyszerű tagadása a tényeknek, és én azt hiszem, hogy ha őket felszólítanék, hogy ezen meggyőződésüket igazolják, annak bizonyításával adósok maradnának. De nem fogadhatjuk el továbbá azért sem, mert nagyon helytelen, hogy a felirati javaslat tisztán a felekezetiesség álláspontjára helyezkedik; Magyarország törvényhozásának termében nem ismerünk vallásfelekezeteket akkor, midőn törvényeket alkotunk, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Magyarország minden polgára, akármilyen ritus szerint imádja istenét, egyforma jogokat követelhet és a szabadelvű Magyarországnak számukra egyforma jogokat kell biztosítani. Ha egyszer egy törvény alkottatik, a mely sérti a polgárt, sérti mindeniket, bármely ritus szerint imádja istenét. A t. párt hivatkozik a katholikus egyház sérelmére, de egyáltalán megfeledkezett arról, hogy itt a képviselőházban bizonyítsák, mik azok a sérelmek, mert ezekről hallottunk mi itt-ott, de egyáltalán nem jöttek ide, hogy elmondják, hogy mi ezzel szemben bebizonyítsuk önöknek, hogy mind az nem más, mint, egy izgatás alapjául szolgáló vád. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Méltán kérdhetjük, t. ház, ki adta önöknek erre a felhatalmazást ? Magyarország katholikus társadalma nem, mert az a békét mindig szerette, mindig lelkesült a hazáért, csak egy egyszerű plébánián megszületett eszme volt az, a mit azután felfújtak nagyra és előállott mint a katholikus egyház sérelme. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Én legalább mondhatom, hogy nagyon sok katholikus vallású emberhez baráti vagy rokoni összeköttetés fííz, de mindenki, ki hazáját igazán szereti, a ki Magyarország jövőjét biztosítani akarja, ezen törekvéseket a legerősebben elítéli. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Justh Gyula: Elítélik a katholikttsok is. (Zaj a baloldal hátsó padjain.) Elnök: Csendet kérek. Komjáthy Béla: Az ötödik a felirati javaslatok közt az, a melyet pártom nevében Eötvös Károly t. barátom benyújtott. Merem állítani s talán bizonyítani is tudom azt, hogy egyedül ez a felirati javaslat az, mely a helyzetet híven feltárja a korona előtt, és a mely a bajokra rámutat, a mi előadja a koronának azt, a mi a nemzet lelkéből nőtt ki. (Élénk helyeslés és tetszés