Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-14

14. országos ülés 1896. deczember 15«én, kedden. 149 a szélső baloldalon.) Ez a felirati javaslat melyben azokat a követeléseket akarjuk érvényre emelni, melyek Magyarország jövőjére nézve a legüdvösebbek. Engedje meg a t. ház, hogy kellő rövidséggel ezen általunk benyújtott felirati javaslatnak némely pontjairól mégis elmondjam nézeteimet. (Halljuk! Halljuk!) A felirati javaslatnak első pontja az, midőn mi azon fájdalmunkat és sérelmünket fejezzük ki, hogy Magyarország évezredes ünnepén a magyar államiság kellő kifejezésre nem talált. Igazán kérdem én ott a túloldal miuden egyes tagjától, van-e ott egyetlenegy ember, a ki ezt ne fájlalta volna és az akkor történtekkel meg lett volna elégedve ? Lehet, hogy ebben a házban talán azt fogják mondani, hogy vannak, de én e házon kivtíl is sok helyen megfordultam, de nem találtam magyar embert; a ki azt ne mondta volna, hogy igenis legszebb alkalma lett volna a koronás fejedelemnek akkor proklamálni, hogy önállónak tartja Magyarországot, a mikor erre legszebb alkalma nyílott. És ha ez így van, ha csakugyan fáj mindnyájunknak, nem kötelességünk-e felirati javaslatban rögtön feltárni? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ilyen sérelmeket elhallgatunk, azok ismétlődni fognak hasonló alkalommal. Mi igenis egész bizalommal és kellő őszinteséggel figyelmeztetni akarjuk a dinasztiát arra, hogy annak a dinasztiának, a melyet Magyarország önként hívott meg trónjára, bizonyos kötelességei vannak a nemzettel szemben, (Helyeslés a szélső baloldalon.) hogy annak érzékenységét, önérzetét ki kell elégítenie. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A másik sérelem, t. ház, az, hogy a külképviselet minden cselekedetében és nyilatkozatában, nyelvében teljesen hiányzik a magyar államiság. Szeretném én azt a bátor férfiút látni, a ki feláll na és két tételt állítana fel; vagy azt, hogy ez nem igaz, vagy azt, hogy ez igaz és helyesnek tartja, annak örííl és azt nem akarja megváltoztatni. Tudjuk, hogy ez szórólszóra igaz, és az a magyar nemzet, a mely önmaga nem törekszik arra, hogy államisága külső megjelenésében is teljesen kidomborodjék, a mely nem követeli, hogy az egész világ tudjon arról, hogy a magyar független, önálló állam, a mely ügyeit önmaga rendezi, nem érdemes az önálló állami létre. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Harmadik sérelmünk a feliratban, a mit a Vaskapu-megnyitásnál felhoztunk. Feleslegesnek tartom ezt ismételni, mert épen nekem volt alkalmam azt annak idején a képviselőházban interpelläezió alakjában előhozni. Feliratunk további folyamán szó tárgyává tétetik az, a mire beszédemben kiterjeszkedtem, tudniillik a magyar államiságnak megsértése a trónbeszéd azon kitételében, hogy valamely monarchia egyik része és a külpolitikára vonatkozólag. Beszédem folyamán ezekkel már foglalkoztam, most rátérek arra, hogy a válaszfeliratnak hűen, becsületesen, igazán arra kell törekednie, hogy a helyzetet az uralkodóval szemben egészen megvilágítsa; mondja meg azt, mit akar, a létező bajokat miként akarja orvosolni. Lehet, hogy politikai szempontból talán egyesek vannak, kik a mai időt talán azon politikai elvek diadalra juttatására nem tartják megérettnek, melyeket mi képviselünk, de méltóztassanak elhinni, hogy nincs Magyarországnak polgára, a kunyhótól kezdve a palotáig, ki Magyarország függetlenségét és önállóságát elérni nem akarná. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassék nekem meghinni, hogy ha egyszer Magyarországönállósága és függetlensége helyreáílíttatík, akkor azok a differencziák, melyek most köztünk és Ausztria közt fennállanak és állandósítva vannak, egyszerre el fognak enyészni. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Magyarország és Ausztria nagyhatalmi állását nem kellene félteni s akkor a dinasztia erős alapon biztosítaná jövőjét, mert a megelégedett magyar nemzet azt mindenkivel szemben meg fogja védelmezni. De ha ezt nem mondjuk ki, ha ezt nem követeljük, bizonybizony akkor Magyarország jövője a kétségbeesés felé megy, mert az az út, melyen eddig haladtunk, csak a sérelmeket fokozza s egyáltalában nem biztosít nekünk egy újabb ezredévet. Ezzel szemben rendesen azt szokták mondani a t. túloldalról, midőn privátim beszélgetünk egyik vagy másik tagjával a többségnek: ez mind szép, mind igaz, ez az eszme, ez a törekvés velünk született; minden igaz magyar ember ezzel kél és ezzel nyugszik, mi e törekvéseket rokonszenvvel kisérjük, óhajtjuk, de ez kivihetetlen. En már sokszor megpróbálkoztam szembeszállani azzal az állítással, hogy ez kivihetetlen. Mondják meg r egyszerűen, hogy miért. Talán azért, a mit Ábrányi Kornél t. képviselő úr tegnap mondott, hogy akkor az európai egyensúly meg fog változni? (Derültség a szélső baloldalon.) Vagy azért kivihetetlen, mert akkor ennek az államnak és a másik államnak nagyhatalmi állása nem lesz olyan erős ? Én az ellenkezőt hiszem, a mint azt előbb be is bizonyítottam. Vagy talán azért kivihetetlen, mert koronás királyunk azt nem akarja? Először is ezt a magyar királyról feltenni nem akarom. Ő megesküdött a magyar alkotmányra és ezen eskünek és egyéni becsületének kifolyásaként meg vagyok győződve arról, hogy ha mi a törvény rendes útján és formájában odamennénk és äzt mondanók, hogy ez a nemzet csak úgy