Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-14

j^-g 14. országos ülés 1896. deczemoer 15-én, kedden. Azt hiszem, hogy ezzel midőn a hibát elismerte és azt megróni nem igyekezett, hallgatagul mégis erős megrovást használt a kormánynyaí szemben. A külügyek terén való hallgatás szempontjából a hibát szintén észrevette, de ott egyszerűen csak védelemre szorítkozik. A felirati javaslat azt mondja, hogy ez »kivételesen« nem történt meg. Mint bevezető szavaimban mondottam, a válaszfeliratnak nem az a feladata, hogy valamely hibát védjen, a mely a trónbeszédben elkövettetett, hanem annak az a feladata, hogy nyíltan és őszintén elmondjunk, a mit követelünk. {Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Itt nem elég a védelem: egész határozottan ki kellett volna mondani, hogy mindkét hiba közjogi sérelem lévén, az ellen mi határozottan tiltakozunk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A többség által benytijtott válaszfelirati javaslat egészen elüt attól, a mint annak szerkesztve kellene lennie. Visszhangja az egészen a trónbeszédnek; ugyanazon stilushan is van tartva, •— a mint azt a múltkor itt Eötvös Károly t. barátom nagyon helyesen megjegyezte. Ha gondolkozom azon, hogy miért is történt, hogy ezúttal a válaszfeiirati javaslatot nem az a képviselő úr fogalmazta, a ki pedig most is ott, a kormánypárton támogatja a kormányt, de egészen más embert bíztak meg vele, rájövök, hogy talán azért, mert az a t, képviselő úr, mint a quótabizottság egyik tagja, nagyon-nagyon önérzetesen talált a nemzet jogairól nyilatkozni. Habár bennünket nem is elégített az ki egészen, de már az önérzet ezen megnyilvánulása elég volt, hogy elveszítse képessé, ét arra, hogy a válaszfelirat fogalmazása reá bizassék. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A többség felirati javaslata az első teendők közé sorozza az Ausztriával való gazdasági kiegyezés megkötését és a quóta megállapítását és a midőn az utóbbiról szól, egy igazán sajátságos és merész állítást koczkáztat meg, a midőn a felirat azt mondja a többek között, hogy »az országnak most is kielégítő pénzügyi helyzete van«. Igaz ujryan, hogy tegnap arról az oldalról Smialovszky Valér képviselő úr felszólalásában épen az ellenkezőt mondta, midőn a néppárttal vitatkozván, azt a megjegyzést tette, hogy közgazdasági viszonyainkon az egész ház sem képes segíteni, mert pénzügyeink nagyon rossz helyzetben vannak. Ezt az ellenmondást a kormány és az azt támogató képviselő úr egymás között házilag végezzék el; azonban annyit megjegyzek, hogy épen akkor, midőn az áldozatokat követelő Ausztriával állunk szemben, egy ily állítást tenni nem tartok helyesnek, mert a valóságnak meg nem felel. Tudjuk, hogy pénzügyi helyzetünk örökös válságnak van kitéve, Magyarország földbirtokai nagyrészt be vannak táblázva, tudjuk, hogy zálogleveleink és állampapírjaink külföldön vannak, tudjuk, hogy a pénzpiacz Ausztriában akkor tesz minket tönkre, mikor ezt akarja. Én tehát az ily állítást koczkáztatni erős könnyelműségnek tartom. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Még Ábrányi képviselő úr is, a ki tegnapi beszédében nagyon szeretett merészen beszélni, midőn Magyarország kedvezőnek látszó pénzügyi helyzetéről beszélt — meggyőződésem szerint nem ennek az országnak érdekében — szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy azok, a kik Magyarországot úgy bírálják meg, nem nézik meg a telekkönyveket és nem nézik meg a takarékpénztárak váltótárezáit. A többség felirati javaslata az első programmpontra, a gazdasági kiegyezésre nézve azt mondja, hogy ezt úgy kell megoldani, hogy mindkét felet megnyugtassa, hogy mindkettőnek megelégedésére legyen. Ez, t. ház, nagyon szép törekvés; de én azt hiszem, hogy mi soha semmiféle szövetség megújításával elérni nem fogjuk, hogy mindkét fél megelégedve legyen. Ennek egyedüli módja a'/, hogy mindkét állam gazdasági ügyeiről önállóan rendelkezhessék, hogy mindkettő az önálló vámterületet állítsa fel, (Igaz! Úgy van! a seélső baloldalon.) a mi egyáltalában nem zárja ki, hogy Ausztriával, mint önálló állammal a legkedvezőbb vám- és kereskedelmi szerződést kössünk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Olyan ellentétes érdekeink vannak nekünk és Ausztriának, hogy azt egy közös vámterület alapján lehetetlenség megoldani; mert vagy az egyik vagy a másik félnek érdekei fognak zsákmányul oda dobatni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi akarjuk a békét, mi óhajtjuk a jó viszonyt fentartani Ausztriával, mint önálló állammal, hiszen a fejedelem azonosságánál fogva össze vagyunk kötve és védelmi szövetségben állunk; de oly kiegyezést, mely a bonyodalmaknak mind újabb és újabb magvát hintené el, oly kiegyezést, mely lehetetlenség, hogy a lelkekben keserűséget ne hagyjon: ellenzünk, (Helyeslés a szélső baloldalon.) már csak azért is, mert közjogi programmunkuál fogva az önálló vámterület eszméjétől eltérni nem fogunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ausztria megmutatta, hogy a vám- és kereskedelmi szerződéssel csak a mi kizsákmányolásunkra törekszik és az ottani hangulatból ítélve, erről a kizsákmányolásról lemondani nem akar. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Természetes tehát, hogy ha Ausztria állhatatosan a kizsákmányolási rendszerhez fog ragaszkodni, mi pedig nem fogunk ahhoz járulni, hogy bennünket kizsákmányoljon, akkor vagy az egyik, vagy a másik félnek csalódnia kell s az a feladat, hogy a kölesö-