Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-13

130 13. országos ölés 1896. deczember 14-én, hétfőn. ben meginogna minden tisztelet s bizalom a törvény és a jogoltalom iránt, ha ebben az országban a legmesszebb menő anarchia támadna, mikor ezt az anarchiát a törvény uralmával szemben első helyen maga a miniszterelnök úr, vagy annak elnézése, sőt talán utasítása folytán maguk a hatóságok gyakorolják. Valójában, miként egykor Kossuth Lajos leborult a nemzet nagysága előtt, úgy hódoló bámulattal kell adózni a magyar népnek most is, hogy ily körülmények között még nem következett be a teljes anarchia, hogy a kormány és a hatóság még nem bírták eddig teljesen kiölni ebből a népből a törvény tiszteletét. A mi épen azt bizonyítja, hogy ebben a nemzetben sokkal erősebb a jogérzet, mint annak jelenlegi politikai vezetőjében. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ezek az állapotok, t. képviselőház, a melyeket a magát minden jogon, törvényen és igazságon túltevő egyoldalú párturalom és pártkormány, különösen legutóbbi választási eljárása által előidézett, már valójában türhetlenekké leitek; és ha ez még tovább így folytaitatik. ágy ez a kormánypárti politika az országot egy részről a legteljesebb anarchiába sodorhatja s más részről alkotmányunkra és állami létünkre és önállóságunkra végzetessé váihatik és ezt az országot, a mely léteért egy ezredéven keresztül hősi dicsőséggel küzdött, a gyáva és szégyenletes megsemmisülés örvényébe taszíthatja. Azért, t. ház, én részemről teljesen indokoltnak tartom azon álláspontot, a melyet gróf Apponyi Albert képviselőtársam által benyújtott felirati javaslat juttat kifejezésre. (Helyeslés a baloldalon.) Mert, t. ház, ha formailag, alakilag kétségbevonhatlan is ezen képviselőház törvényessége, azonban az anyagi jog, a materiális igazság szempontjából, s nemcsak erkölcsi alapoknál fogva ez a képviselőház a nemzet igazi, valódi közvéleménye híí képviseletének és kifejezőjének semmi körülmények között sem tartható. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Mert az a választás, a mi most lefolyt, gúnyja, szatírája volt a szabad választásnak. (Igaz ! Ügy van! a baloldalon.) Nem volt az szabad választás, de még csak igazi választás sem, csak választás alakjában eszközölt kinevezése a képviselőház többségének a t. miniszterelnök úr részéről. (Úgy van! bálfelöl.) Azért, t. ház, nézetem szerint nem azok támadják meg a képviselőház tekintélyét és méltóságát, kik a jelen képviselőház összetételének alaphibáit és annak törvényellenes módozatait feltárják azért, hogy ezen súlyos bajok orvoslását keressék, hanem azok és különösen az a miniszterelnök, a kikés a ki a képvisekti alkotmányt alapjaiban és így magának a képviselőháznak súlyát és ezzel tekintélyét és méltóságát is bűnös módou megtámadják és aláássák. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ezért valójában elsőrangú s égető szükség — és azért igen helyesen a nemzeti párt felirati javaslata első sorba helyezi — a parlamenti reformok, a választási reform kérdésének helyes megoldása. A mai állapotok, t. képviselőház, a mint azt jellemezni bátor voltam, tulajdonképen alkotmányos formák mellett alkotmányon kivüli állapotokat képeznek. Benne vagyunk, t. ház, a forradalmi állapotokban, csakhogy a megfordított forradalomban, mert ez nem a népnek forradalma a kormányzat ellen, hanem megfordítva a kormány forradalma a törvény uralma, az alkotmány alapja, a népjog és a népszabadság ellenében, (Élénk helyeslés a baloldalon.) mert a ki igazán látni akar és nem kivan strucz-politikát űzni, hát tegye szivére kezét és mondja meg őszintén, hogy van-e még közszabadsági törvény és biztosíték, a mely a legutóbbi választások alkalmával épen maguk a kormányközegek által a legsúlyosabban meg ne sértetett, vagy a mely még respektáltatott volna. T. ház! Egészen azon az úton látszunk haladni a mai rideg pártkormányzat mellett, a melyen haladt Lengyelország a »finis Poloniae« közvetlen bekövetkezte előtt, vagy Irland, midőn pénzzel és erőszakkal összetoborzott parlamenti többsége önállóságát feladta. A t- miniszterelnök úr komoly érveléseinket boldog mosolygással szokta kisérni; ez mutatja, hogy nem bír sem állásának, sem állása komolyságának tudatával; ez mutatja, hogy nem tudja, mily súlyos bűnt követett el hazája s nemzete ellen, — ha mindjárt öntudatlanul is, — a mikor megmutatta az utat s módot, hogy miként lehet Magyarországot, ha jön majd oly áramlat, a melynek lehetősége történelmünk három utolsó századának tanúságai szerint nincs kizárva, Ausztriába beolvasztani, hogyan lehet törvényes, formák mellett az egységes birodalmat megalkotni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És, t. ház, ez az állapot annyival nagyobb veszélyeket rejt méhében, mert mély igazság rejlik Deák Ferencz azon mondásában, hogy: a mit egy nemzettől erőszakkal elvesznek, azt a nemzet kedvező idők s körülmények között még visszavívhatja. De a miről a nemzet önmaga mond le, azt soha többé vissza nem szerezheti. Madarász József: Pedig, sajnos, sokról mondott le! Sághy Gyula: Higyjék meg, hogy sokkal kevesebb veszélyt rejt magában a tiszta, nyílt abszolutizmus, mint a parlamentáris for-