Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-13

126 18. országos ülés 1896. deczember 14-én, hétfőn. hanem a felső támogatásban keresi, annyira, hogy még vezért is felülről vár és felülről kap, és az nem saját közvéleményéből emelkedik ki, miként ezt ép a legutóbbi időkben ismételve láttuk, s különösen legújabban, mikor a többség tehetségük szerint kétségkívül leghivatottabb vezéreit is könnyedén elejtette (Úgy van ! balfelöl.) és csatlakozott rögtön oly kinevezett új vezér mellé, a kiről előbb, mielőtt miniszterelnökké kineveztetett, pártjának egyetlen tagja sem merte volna állítani, hogy egyéniségénél és tehetségénél, vagy politikai múltjánál és működésénél fogva vezérségre volna hivatva, sőt ha talán azelőtt egy évvel nekik azt jövendölték volna, hogy ez lesz vezérük, hát ezt a jövendölést nem mint komoly dolgot, hanem tréfát tekintették, és mosolylyal vagy pláne hahotával fogadták volna. (Ügy van! balfelől.) Nem csoda aztán, ha az ily módon pártvezérséghez jutott miniszterelnök úr arravaló képesség hiányában, rátermettségét és hivatottságát akkép iparkodott beigazolni és ezzel egyszersmind állását is megerősíteni, hogy a közszabadságot biztosító törvényeknek kijátszásával, s a hol ez nem vezet czélhoz, azok egyenes megsértésével, nyilt erőszakoskodással és megvesztegetésekkel csináljon magának szintén kinevezett többséget. (Úgy van ! balfelől.) Mert ugyan lehet-e még azt, a mi a legutóbbi választások alatt történt, a mikor mindezek a visszaélések eddig példátlan mértékben fordultak elő, valóságos választásnak nevezni, mikor a miniszterelnök még, mint azt Makfalvay Géza tisztelt barátom és képviselőtársam találóan ecsetelte, saját pártját sem hagyta pártfelei között szabadon választani, hanem számos kerületre rátukmálta a maga legsajátabb jelöltjeit. (Úgy van! balfelől.) S ezekkel szemben hiába hivalkodik a tisztelt előadó úr a nagyobbszámú szabadelvűpárti egyhangú választásokkal, mert a tisztelt előadó úr és a pártjabeli képviselők a túloldalon, kik a választásoknak a miniszterelnök úr által követett kezelésmódját jól ismerik, igen jól tudják, de jóí tudja az egész ország, hogy ezen egyhangú választások nagyrésze nem a szabadelvű párt, különösen a legfontosabb kérdésekre nézve isme rétien programmja, vagy jelöltje népszerűségének volt folyomáuya, hanem azon körülménynek, hogy a kormánypárt részéről már előre meg lettek vásárolva a választók, mint ez Erdély nagyon számos kerületében történt, melyekre vonatkozólag a választások folyama alatt nem e párt orgánumában, hanem a »Magyar Hirlap«-ban egy vezérczikk is jelent meg »Sehluss Erdélyre« czím alatt. Más helyeken pedig, a hol ismerték a helyi viszonyokat, a helyi hatóságoknak erőszakoskodásokra való készségét s előre láthatták, hogy hiába fog fellépni ellenzéki jelölt, és legyen még oly nagy többsége is, győzelemre jutását, a hatóságok erőszakoskodása mégis meg fogja gátolni, csak természetes volt, hogy ilyfajta kerületek egyikében sem vállalkozott ellenzéki jelölt. De hogy is vállalkozhatott volna, mikor csak a napokbau hallottuk itt, - de hisz mindenki tudja, — hogy megtörtént az is valahol, a hol volt ellenzéki jelölt, ki igen nagy többséggel rendelkezett, mégis — a törvény nyilt megsértésével — a kormánypárt jelöltje az elnök által egyhangúlag megválasztott képviselőnek jelentetett ki, számos más kerületekben pedig, a választók nagy számának törvénytelen visszautasításával, vagy a leszavazásban való törvénytelen megakadályozásával csináltak az ellenzéki nagy többségekből kisebbséget; ismét más helyeken hatósági erőszakoskodásokkal, törvénytelen, sőt törvényeink szerint büntetendő fenyegetésekkel avagy nagymérvű vesztegetésekkel, a szavazatok drága áron való vásárlásával toborzottak Össze többségüket. ( Úgy van! balfelől.) Mindezekkel szemben hiába hivatkozik a tisztelt előadó úr az egyhangú választásokra, és hiába iparkodik ä kormánypárt ezen mérhetetlen visszaéléseit az ellenzékre való áthárítással elfödni, mert igen jól jegyezte meg gróf Apponyi Albert képviselőtársam, hogy az ő czáfolási kísérlete még az egyszerű tagadásnál is kevesebbet ér s bizonyít. De hiszen épen maga az a körülmény is, hogy a t. kormánypárt épen a t. előadó urat bizta meg a kormánypárti úgynevezett tiszta választásoknak megvédelmezésével és bizonyításárai, egyik fényes bizonyítéka, hogy milyenek lehettek ezek a kormánypárti tiszta választások, mert hiszen ő bir igen bő és drága tapasztalatokkal az ország különböző részeiből, különösen úgy Bácskából, mint Mosonmegyéből ezen úgynevezett tiszta választásokról, a melyeket akkoriban, mikor még ezeken a padokon ült, egész másként látott, mint most, a midőn bizonyos szinvakság következtében nem képes ez irányban a megfelelő különbségeket megtenni. Vagy úgy tesz, mint a tolvaj, hogy ő kiabál a leghangosabban, hogy »fogják meg«, hogy így ne őt, hanem az ártatlant csípjék be. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az előadó úr előadói beszédében a választásoknál szerepelt pénzforgalmat is — így nevezvén a vesztegetéseket — hántorgatta és az ellenzékre ezeket áthárítani akarta. Megfelelt már ezekre részben Makfalvay G-éza t. barátom s képviselőtársam, a ki kijelentette azt a nagy különbséget, a mely létezik a közt, midőn az ellenzék a választásokra saját pénzét költi, s a közt, midőn a kormánypárt, nem tudjuk milyen forrásokból s mily idegen pénzekből, milliókat és milliókat dob a választási simába. (Úgy van!