Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-13

1&. orsüágos ülés 1896. deczember 14-én, hétfőn. 127 Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De én még tovább megyek; nemcsak ebben, és nemcsak az összegek enormis voltában van a különbség, mely onnan és miien költetik a választásokra, hanem van még egy másik nagy különbség: az, hogy az ellenzék azt a csekély pénzét, a menynyivel rendelkezett, alkotmányos költségekre, zászlókra, fuvarra, ellátásokra és csak legfeljebb itt-ott adta áldomásokra, de drága pénzért és egyáltalán pénzért nem vásárolt szavazatokat. Engedje meg, t. ház, hogy azon most már nem kivételesen előforduló, hanem valóságos rendszerré alakult visszaéléseknek, hatósági pressziók és fenyegetéseknek és erőszakoskodásoknak némi iilusztrácziójául, a melyekkel a kormánypárt, vagy mondhatnám inkább a kormány részéről a legutóbbi választásoknál léptennyomon mindenfelé találkoztunk, néhányat azon választókerületben, a melyet szerencsém van képviselni, tett saját tapasztalataimból felsorolhassak. (Halljuk! Halljuk !) Kezdjük mindjárt a vesztegetéseknél. Sajátszerű tüneteket mutatnak fel azon vesztegetési eljárások és kísérletek, a melyeket ezen választásoknál országszerte íiztek, és e tüneteket azon választókerületben, a melyről szólok, saját magam tapasztaltam, mert míg eddig búvhelyeken, titokbaa próbálták ezen vesztegetéseket űzni, most már egészen nyilvánosan tettek Ígéreteket. E választókerületben elkezdték 10—• 20—30—40—50 forinttal és felmentek 100 forintig is a szavazatokért kinált összegekben; a községi bíráknak pedig, hogy eltérítsék az ellenzéktől: 200 forinttól egészen 1000 forintig ígérgettek, igen sokszor magának a kormánypárti jelöltnek a jelenlétében is. (Mozgás a szélső baloldalon.) Hogy ha kell erre még egy eklatáns bizonyíték, mindjárt fogok azzal is szolgálni. (Halljuk ! Halljuk !) Ebben a kerületben, melyben a választó polgárság igazán szerény igényű, mert a községek lakosai nem fejenként, hanem koesinkint megelégszenek három forint, kisebb távolságra pedig két forint fuvarbérreb a mely kocsikon 4—5 választó is jött, és a hol a székhelyen az ellátás költségei személyenként legfeljebb egy, de mondjunk sokat, másfél forintra rúg: mégis a kormánypárti jelölt érdekében következőleg tettek. Itt van nálam három ufcalványezédula, a melyek közül egyet leszek bátor felolvasni, hanem a számait mind a háromnak felolvasom, hogy lássa a képviselőház, mily nagy számban osztattak ki ezek: az egjik 321, a másik 334, a harmadik 312 számot visel, vörös plajbászszal felírva, az utalványok pedig mind egyforma szövegüek, azért csak egyet olvasok fel (olvassa) : »321. szám. Utalvány 20 forintról, szóval húsz forintról, mely összeg Peiler Zsigmond nägy| léghi lakos szabadelvű párti tag részére folyó hó 28-án a választás alkalmával Somorjáb vazás végetti bejövetele alkalmával fuvar, élelmezés, úgy ssállás — megjegyzem, szállásra nem is volt szükség — és egyéb költségek megtérítése fejében, szavazatának leadása után, készpénzben ki fog fizettetni. Kelt Nagy-Léghen, 1896. október 27-én. Mayer Sándor.« Ez egy kormánypárti kortes volt, (Egy hang a szélső baloldalon: Szégyen, gyalázat !) különben hivatására nézve biztosítási ügynök. De már most térjünk át, t. képviselőház, a hatósági pressziók különböző nemeire, a melyek ezen kerületben is alkalmaztattak, bár talán itt még sokkal kisebb mértékben, mint az ország más kerületében. így megtörtént a többek közt, hogy a választási mozgalmak alatt a jegyzőket ismételve felidézték különböző ürügyek alatt a megye czentrumába, egyszer útadóhátralék, másszor más czímek alatt, voltaképen csak aze'rt, hogy megfenyegessék őket és szivükre kössék, hogy nektek, jegyzőknek okvetetlenül a kormánypárt mellé kell állnatok, a kormánypárt mellett működnötök és szavaznotok. Ennek eredménye csakugyan az is volt, hogy az a szegény jegyző megijedt, félt és nagyobb rész-ük, nem egy meggyőződése ellenére, le zavazott a kormánypárt jelöltjére. Megtörtént az is, hogy egyes községekben száj- és körömfájás okából vagy ürügye alatt az állatorvos zár alá vette a marhaállományt, de az ily községben a körülményekhez képest az egyikben különböző engedményeket ígért, olyanokat is, a minőket neki meg adni jogában sem lett volna, ha a tilalom jogosult volt, más helyütt pedig a törvényes hatáskörén túlmenő szigorításokkal fenyegette meg a választókat, hogy azokat a kormánypárt táborába toborozza. Mondhatom, ezen népet dicséret illeti, mert daczára a különböző presszióknak, igen kevesen mentek át a kormánypártra. A hatóságok egy része a hivatalát is ott hagyta, hogy elmenjen korteskedni. így Sornorja rendezett tanácsú városból, melynek nincs is több 3000 lakosánál, S azért a rendőrkapitányának nincs is rendőrkapitányhelyettese s mégis ünnep- és vasárnaponkint, .a mikor leginkább lett volna szükség arra, hogy a rendőrkapitány a rend fentartása érdekében a székhelyén maradjon, a kerületbe ment ki korteskedni. Megtörtént, épen az előbb szólott t. képviselő úr által felhozott esetnek pendantjaként mondom ezt el, hogy lerészegedett kormánypártiak egy szegény kocsist, a ki nem is volt választó, hanem egyszerűen csak kocsisa volt annak a gyógyszerésznek, kinek házán ellenzéki zászló lobogott, összeszurkáltak és a rendőrkapitány nem volt a székhelyén. Az adóhivatalnokokat szétküldték a kerületbe, hogy