Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-13

13. országos ülés 1896. deczember 14-én, hétfőn. 125 tünően szerkesztettet, egész terjedelmében elfogadom. (Éljenzés jobbfelől.) Rakovszky István jegyző: Molnár János! Molnár János: Mélyen tisztelt képviselőház! Az előttem szólott igen tisztelt képviselő úr beszédjének minden egyes pontjára igen szívesen reflektálnék, de nagyon jól tudom, bogy nem szabad és épen ezért csakis egyetlen egy pontjára vagyok kénytelen válaszolni és pedig azért, inert ő az én szavaimat félreértette vagy nem helyesen hallotta vagy olvasta. Félreérthetetlenül ugyanis azzal vádol engemet, mintha én a vesztegetésekről azért nem szólottam volna, mert helyeselném azokat. Legyen szabad tehát kijelentenem, illetve ismételnem azon szavakat, a melyeket tegnapelőtt mondottam a vesztegetésekre nézve és ez az, hogy, noha én a vesztegetéseket mind a kínáló, mind az elfogadó, vagy mind a követelő, mind a megadó részéről bűnnek, ezudarságnak, lelketlenségnek tekintem, szórói-szóra így mondtam, legalább így emlékszem és a gyorsírók is így jegyezték fel; még sem szólok azokról és pedig azért, mert én főleg azon dolgokról akarok beszélni, a melyek kizárólag magyar speczialitást képeznek, holott a vesztegetések, úgy mint a testet az árnyék, követik világszerte az alkotmányos életet. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Rakovszky István jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A mennyire lehetséges, a t. előttem szóló képviselőtársammal szembeu azon parlamenti szokásnak igyekszem megfelelni, hogy az ő előadására reflektáljak; de csak egyetlen egy pontjára van módom válaszolni, jizért, mert csak egy kijelentése volt általános, a többi egy párthoz volt intézve, a melyhez én nem tartozom, s a melylyel szemben a védelem keztytíjét felvenni nem is lehet az én feladatom. Ez az általános kijelentése pedig az volt, a melylyel beszédjét kezdette, hogy a választások természete hozza magával, hogy az ellenzék a felirati vitánál a választási visszaélésekkel foglalkozik. Hát, t. képviselőtársam, nem a választások rendes természete hozza ezt magával, hanem a választások azon abnormis természete, (Helyeslés balfelöl.) a melyet az utolsó választásoknál oly irtózatos mértékben láthattunk és tapasztalhattunk, a minő mértékben az még ebben az országban sohasem volt. (Úgy van! balfelöl.) T. képviselőház! A parlamentáris alkotmánynak alapja a népakarat, a nemzet valódi közérzüetének és közvéleményének szabad érvényesülése. Mihelyt ettől az alaptól eltérés történik, akkor a parlamentáris alkotmány nemcsak hogy meg van hamisítva, hanem elvesztette nemcsak jogosultságát, de egyátalán egészséges működésének lehetőségét közállományra nézve nemcsak értéknélküli, hanem a lehető legveszedelmesebb is; mert elvesztette a pártkormány túlkapásai ellen egyetlen biztosítékát. Mert ezek ellenében az egyedüli óvszer abban rejlik, ha a nemzetnek meg van adva és biztosítva a mód, hogy a mint a kormány a nemzet közérzületével ellentétbe jön, attól magát megszabadíthatja és az ügyek vezetését más pártra, olyanra, a mely a nemzeti közleménynyel összhangban van, háríthatja át. Ennek a lehetőségnek a biztosítása és tudata képes csak a pártkormányokat úgy általában a törvények, mint különösen a közszabadságot biztosító törvények tiszteletben tartásira és lelkiismeretes végrehajtására s a párturalomnak bizonyos bölcs önmérsékléssel való kezelésére indítani; arra, hogy az ország ügyeit a párturalmi érdekek fölé emelkedve tisztán az ország igazi érdekében és nem megfordítva, a párthatalmi érdeknek az ország legvitálisabb érdekeit is alárendelve vezesse; mert tudja, hogy ellenkező eljárásával a nemzet többségének támogatását elveszti és akkor könnyen bekövetkezhetik a megfelelő megtorlás. T. képviselőház ! Ezek általános igazságok, melyek közismeretüek. és ha ennek daczára ezek előrebocsátásával kezdtem felszólalásomat, úgy tettem azt azért, mert ha valaha, úgy hazánk jelen zilált közállapota és parlamentáris alkotmányunk súlyos válságos helyzetének közepette szükséges ezeket nagyon is hangsúlyozni, miután épen jelenleg ezen általános, megdönthetlen igazságokkal a valóságban homlokegyenest ellenkező tényleges állapotokat találunk, a melyek által nemcsak alkotmányunk parlamentáris jellege, hanem egyáltalán maga az alkotmány van koczkáztatva és létében veszélyeztetve, s ép azok részéről, a kiknek első sorban volna hivatásuk az alkotmány épsége felett őrködni, anynyira aláásva, hogy nem tudom, hogy lehet-e még komolyan állítanunk, hogy nálunk létezik még alkotmány, mert ha külsőleg és formailag létesőnek látszik is, az lényegében már csak egy árnyékalkotmány, a melynek kttls'j alakja le van rajzolva és még látható, de tartalma, lényege nincs meg, mert az életben, a valóságban nem érvényestíl. (Úgy van! balfelöl.) Mert, t. képviselőház, vájjon lehet-e azt az állapotot még parlamentáris alkotmánynak tekinteni, a mikor egy párt több évtizeden keresztül nem azért van uralmon s az ország ügyeinek vezetése élén, mert a nemzetnek szabadon nyilvánulható és szabadon is nyilvánuló közvéleménye állandóan mellette áll, mivel a közérzület szabad nyilvánulásának még lehetősége is ki van zárva, s azért létjogosultságát és erejét nem is ebben,