Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-12
12. országos ülés 1896. deczember 12-e'u, szombaton. 99 T. ház ! Még csak egy pontra nézve legyen szabad nyilatkoznom. És ez a nemzetiségi kérdés. (Halljuk ! Halljuk!) Az az állítás, mintha mi a nemzetiségekkel mint ilyenekkel való szövetkezést kerestük volna, vagy oly irányt támogatnánk, mely azoknak különjogokat biztosítani akarna, határozottan téves s azt vissza kell utasítanom. (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) T. ház ífNekünk a magyar nyelv, a magyar nemzetiség álTami supremaeziája épen oly féltett kincsünk, mint a t. ház bármelyik tagjának. Mi épen oly határozottan követeljük a magyar állami nyelv lehető érvényesülését, mint azt ezen t. ház összes tagjai pártkülönbség nélkül teszik. De, t. ház, ezen kereten belül mi követeljük azt, hogy a nemzetiségekkel szemben a törvény, az igazság és a méltányosság érvényesüljön/ (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) És most, t. ház, miután e néhány megjegyzést elmondottam, engedelmet kérek, hogy felirati javaslatunkat felolvashassam. (Halljuk! Halljuk! (Olvassa.) Lázár Árpád jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az a felirati javaslat, (Halljuk!) a melyeta magam és elvbarátaim nevében bátor voltam a ház asztalára letenni, eltér a feliratok szokásos formájától, a mennyiben sem a legmagasabb királyi trónbeszéd egyes kijelentéseinek visszhangját nem tartalmazza, sem politikai programmot nem ad, sem pedig a tiszta udvariasság kijelentésének korlátai közt nem mozog. Hogy miért nem választottam ez utóbbi legszűkebb formát, ez, gondolom, bővebb indokolásra nem szorul, ezt megmagyarázza a helyzetnek véghetetlen komolysága. Hogy miért nem adtam visszhangot a trónbeszéd egyes kijelentéseire, ez beszédem egyes tételeiből fog világossá lenni. Hogy miért nem fejtettük ki ebben a feliratban e pártnak programmját, annak oka nagyon egyszerűen az, mert e programm semmiben sem változott, mert ezen programm úgy a legaktuálisabb kérdésre, az Ausztriával szemben fenforgó pénzügyi és közgazdasági kérdések megoldására nézve, mint közjogi részeiben, mint a szorosan vett magyar belügyekre vonatkozó részeiben változatlanul maradt, mint azt a választókhoz intézett kiáltványunkban is kijelentettük, (Úgy van! balfelöl.) úgy, hogy annak újabb kifejtésére, újabb megerősítésére semmi szükség nem volt. (Úgy van! balfelöl.) És e programmunkon nem változtatott semmit a választásoknak eredménye sem. Először azért nem, mert ha mi a közönségnek, Magyarország választó testületének őszintén és szabad akarattal tanúsított elfordulását látnók is azoktól, a miket mi igazaknak tartunk, ez sem indíthatna minket meghajolásra. (Helyeslés balfelöl.) A közvéleménynek olyan irányzatai, a melyek a mi meggyőződésünkkel meg nem egyeznek, csak arra indíthatnának, hogy a véleményünk szerint megtévelyedett közvéleményt még nagyobb buzgósággal, még nagyobb határozottsággal arra az útra visszavezetni iparkodjunk, a melynek követésétől egyedül várjuk az országnak üdvét. (Helyeslés balfelöl.) És kimondottam továbbá t. képviselőház, — ennek a háznak tagjai közül sokan fognak emlékezni rá — kimondottam a múlt országgyűlés egyik nevezetes tárgyalásának alkalmából, gondolom a mostani kormány által benyújtott első költségvetési appropriáczió tárgyalásakor, hogy a mennyiben magam meggyőződném annak a politikának kereöztülvihetetlenségéről, melyet képviselek, az rám nézve nem volna indok arra, hogy más politikának szolgálatába lépjek; (Helyeslés és tetszés balfelöl) akkor a politikai erkölcs követelményeinek csak úgy vélnék megfelelni, ha a politikai vezérszerep igényéről egyáltalán lemondanék. (Élénk helyeslés a bal- és ssélso baloldalon.) Ezt a kijelentést akkor sokan a t. túloldalon csak retorikai játéknak csak szónoki formulának tartották. Ismétlem, meggyőzheti őket e megújított kijelentés, meg fogja őket győzni egész jövőm, hogy én ilyen komoly ügyekben és kijelentésekben retorikai szójátékokkal nem élek, hanem az ország elé csak azzal lépek, a mi komolyan megérlelt, megfontolt, megmásít hatatlan meggyőződésem. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- szélső baloldalon.) De végűi nem indíthatott minket a választások eredménye programmunk megváltoztatására, mert ezekből a választásokból, t. ház, semmi tanúságot nem vonhatunk le; ezekből semmi irányítást nem vehet a politikai férfiú, ezek semmi egyebet nem bizonyítanak, mint azt, hogy a magyar önálló társadalom nem képes megküzdeni az államnak szervezett és egy pártnak érdekében csatarendbe állított erejével; (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) nem képes megküzdeni azokkal az anyagi eszközökkel, a melyeket erre a czélra magának az államnak szervezett ereje könnyebben szerezhet meg, mint a politikai férfiak bármely független csoportja. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) T. ház! Mi nem ismerjük el magunkat legyőzötteknek, vagy — hogy preczize szóljak — nem ismerjük el magunkat lojális, egyenlő fegyverekkel küzdött harezban legyőzötteknek. Elnyomottaknak, eltiprottaknak, alkotmányos szabadsági jogainkban megrövidítetteknek igen, legyőzötteknek az egyenlő fegyverekkel vívott harczok terén nem. Az eredmény ellen tiltakozunk és erkölcsi pozieziónk egész integritását ezen választások után époly biztosnak, époly 13*
