Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-12

100 12. országos ülés 1896. űeczeinfoer 12-éii, szombaton. kiterjedésben, ép oly szilárdul fennállónak véljük, mint a választások előtt. (Igás! Úgy van! balfélöl.) Mi azt állítjuk, t. ház, hogy ezeknél a választásoknál a közönség szabad és őszinte akaratnyilvánításának meggátlása érvényesült; — nem mindenütt; voltak területek, városok, megyék, a hol a választási eljárás ellen kifogást tenni nem lehet — de az országnak igen nagy részében-, érvényestílt pedig néhol nyers erőszak, mely a választókat alkotmányos jogaik gyakorlásában anyagilag meggátolta; érvényesült illetéktelen hatósági beavatkozás, a mennyiben a miniszterelnöktől kezdve az utolsó községi jegyzőig, minden állami erdőkerülőig, minden megyei és községi állatorvosig, minden adóvégrehajtóig az egész hivatalos szervezet az uralkodó párt választási érdekeinek szolgálatába volt állítva és nyomást gyakorolt a közönségre. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ezt nem csak mi állítjuk, hanem az összes ellenzéki pártok felirati javaslatai és felszólalásai egyetértenek abban a vádban, hogy eddig hallatlan mértékben alkalmaztattak a jelen választásoknál a választók félrevezetésére az anyagi csábítás eszközei. Ezt az állítást, melyben az ellenzéki pártok összesége találkozik; \rai odaállítjuk az ország elé. Nem olyan tényekről szólunk, melyek négy szemközt, elrejthető módon történtek; olyan tényekről beszélünk, a melyik, ha valók, csak köztudomásúak lehetnek, a melyeknek nagy része nem kerülheti el a nyilvánosságnak kutató Szemét. Itt tehát egy egész ország tanúskodik vagy mellettünk, ha az, a mit állítunk, igaz, vagy ellenünk, ha az, a mit állítunk, nem igaz, és mi bátran ennek az egéaz országnak, ennek az egész közönségnek tudomására bízzuk a mi állításaink igazságának megítélését. (Élénk helyeslés a bal' és szélső baloldalon.) Ezzel szemben a t. előadó úr a czáfolatnak terére iparkodik lépni s azt monda: hogyan lehet beszélni illetéktelen befolyásokról ily nagy kiterjedésben, mint a minőben mi azt állítjuk, mikor 107 kerületben a t. kormánypártnak jelöltjét egyhangúlag választották meg és mikor azok közé a kerületek közé, a melyekben a kormánypárt vagy nagy többségekkel győzött, vagy egyhangúlag vitte keresztül jelöltjét, Magyarország intelligens közönségének szine-java tartozik: (Derültség a szélső baloldalon.) a nagyobb városoknak lakossága. T. ház! Valamint a választási szabadság ellen intézett kisérleteknek és operáczióknak csak mostani mértéke új, de természete és eszközei, sajnos, nem: úgy ez az érv sem új. Azokkal az egyhangú választásokkal már évek óta a választások egész soránál eldicsekszik a t. túloldal. És azok némelyike, megengedem, csakugyan azt bizonyítja, — mert legjobb hitem szerint és egész törekvésemmel az objektív igazság korlátai közt akarok maradni — hogy vannak igenis helyek és ezek közé tartozik a nagyobb városok lakosságának egy része, hol a kormánypártnak egyes politikai irányzatai és sikerei döntőleg hatnak a választók lelkületére. Ezt én nem tagadhatom; olyan túlzásba, hogy mindenütt kizárólag csak erőszakkal vagy jogtalan eszközökkel győztek volna, én nem esem. De, t. ház, azoknak az egyhangú választásoknak nagy része csak annyit bizonyít, hogy vannak egész megyék, vannak egész területek, a hol az a hit, hogy ott semmi más nem választ, mint csak a hatóság és csak a hatósági akarat, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) annyira meg van gyökerezve, hogy az ellenzék még csak a kísérletnek terére sem léphet, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hogy a maga jelöltjét és a maga irányzatát érvényesítse. (Úgy van! Úgy van! a bal- és széls'd baloldalon.) A mi pedig, t. képviselőház, a nagyobb városokat illeti, (Halljuk/ Sálijuk!) hát, t. h az, az a szereplés, a melyre a mi városi választó közönségeink el vannak ítélve mai választási rendszerünkben és választási praxisunkban, ennek a sötét képnek legsötétebb részei közé tartozik. Először is én magam személyesen sok helyen meggyőződtem a helyi érdekeknek azon egymásra liczítácziójáról, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a melylyel a vidéki városok és nem a legjelentéktelenebbek, versenyt futnak a hatalmon levő párt kiengeszteléseért, hogy egyik a másiktól elszedje a kedvezményeket; (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) magam tanúja voltam annak, (Halljuk! Halljuk!) hogy egyes városokban egész leplezetlenséggel, pártkülönbség nélküli értekezleteket hívtak össze, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hogy a városi érdekek alapján alakuljon meg egy új párt, (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) és hogy ellenzéki férfiak csábítva e jelszó által, a mely jelszóban a korrupczió, a közszellem mezébe öltözködve, még egyénileg tisztességes férfiakat is magával tud ragadni, hozzájárultak, hozzácsatlakoztak az ilyen monstruózus pártalakúláshoz. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És a hol ez a versenyfutás nem győzött, hát t. képviselőház, ott is a problémának megfejtése nem igen nehéz. A mi magas választási censusunk mellett, a mi választóközönségünknek csekély száma mellett a nagyobb emporiális helyeken a független választó polgárokat elárasztja az állami hivatalnokok száma, (Úgy van! Úgy van% a bál- és szélső baloldalon) egy oly száma, hogy a független polgároknak teljes