Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-12

98 12. országos ülés 1896. deczember 12-én, szombaton. osztályba soroztatik be, a melyben még nincs meg a kellő szám. Sima képviselő úr, a ki nem nyújtotta be a mandátumot, hanem a szavazási jegyzőkönyvet, ma az ülés előtt a választási jegyzőkönyvet is benyújtotta, tehát ez utasíttatik az állandó iga­zoló bizottsághoz. Most következik az indítvány- és mterpel­lácziós könyvek felolvasása. Lehoczky Vilmos jegyző: Tisztelettel jelentem a t. háznak, hogy sem az indítvány­sem az interpellácziós könyvben újabb bejegyzés nem fordul elő. Elnök: Következik a válasz felirati bizott­ság jelentése tárgyalásának (írom. 31, 32, 35, 36, 38) folytatása. Lázár Árpád jegyző: Marsovszky Endre! Marsovszky Endre: Tvház! Magam és elv­társaim nevében külön válaszfelirati javaslatot van szerencsém tisztelettel bemutatni. Mielőtt azonban a t. ház engedelmével annak felolvasá­sához fognék, leszek bátor egynéhány megjegy­zést elmondani. Én ugyanis kötelességemnek is­merem, hogy midőn ma először van alkalmunk mint politikai párt megjelenni, a mi politikai programmunkat legalább rövid markáns voná­sokban a t. ház és az ország színe előtt bemu­tassam és lehetőleg azokat az előítéleteket és balvéleményeket, a melyek azt elhomályosították, eloszlassam. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A mi a közjogi alapot illeti, {így hiszem eléggé ismeretes az, hogy a néppárt a 67-iki törvények alapján áll. (Felkiáltások a ssélső baloldalont Odavaló! Gratulálunk!) De ne méltóz­tassanak engem félreérteni. Pártunk nem azért helyezkedett már alakulása alkalmával ezen ál­láspontra, mintha azt hittük volna, hogy ezen az úton talán könnyebben érhetjük el azon czé­lokat, melyeket az egyházpolitikai törvények revíziója tekintetében magunk elé tűztünk. Nem, t. ház, mi első sorban a magyar hazának vagyunk polgárai. Mi mint ilyenek bí­rálunk el minden politikai kérdést. Mi mint ilyenek mérlegeltük hazánk politikai helyzetét, és mint ilyenek jutottunk azon meggyőződésre, hogy az 1867-iki törvények a pragmatika szank­eziónak a mai viszonyok között egyedül lehet­séges alkalmazását képezik. Ezért vagyunk mi minden utógondolat nélkül hívei a 67-es alap­nak, s ezért perhorreszkáljuk mi annak meg­támadását. A mi felfogásunk lehet téves, ámbár e tekintetben az ország túlnyomó többségének nézetét valljuk; de meggyőződésünk őszintesé­géhez a kétség árnya sem fér. T. ház! Az egyházpolitikai kérdések tekin­tetében a mi programmunk a béke programmja. (Felkiáltások jobbfélől: Látjuk!) Mi nem akarunk semmiféle törvényben vagy gyakorlatban bizto­sított jogokat megtámadni, mi csak a kath. egy­házon ejtett sebek orvoslását fogjuk szorgal­mazni, (Helyeslés a báloldal hátsó padjain.) mert meg vagyunk győződve arról, hogy ezen or­voslás az állami érdekek kellő megóvása mellett is keresztülvihető. Mi kivétel nélkül minden törvényesen elis­mert vallás jogait tiszteletben kivánjuk tartani; sőt épen állami érdekből kivánjuk, hogy az állam* az összes vallásokat megfelelő anyagi és erkölcsi támogatásban részesítse. Mert minden vallás az egyik legfőbb fontosságú állami érde­ket szolgálja: azt t. i., hogy hívei közt az er­kölcsösséget és vallásosságot terjeszti. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) És, t. ház, legyen szabad ezen kérdés al­kalmával leplezetlen őszinteséggel kimondanom azt, hogy sem én, sem azon párt, melyhez tar­tozom, Magyarország polgárai közt sem vallási-, sem faji sem nemzetiségi tekintetben különb­séget tenni nem tudunk és nem akarunk! (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain. Felkiáltások jobb • felől: láttuk !) Elnök: Kérek csendet, most itt a jobb­oldalon! MarsOVSZky Endre: T. ház ! :'rogrammunk egy másik sarkalatos része a közgazdasági kér­dés. Ezen a téren manap világszerte új eszmék, új mozgalmak kezdenek érvényre jutni. Míg a múltban egyoldalúlag a javak termelésére helyez­ték a fősúlyt, addig ma úgy az elmélet, mint a gyakorlati közgazdasági politika a javak elosz­lásának és fogyasztásának kérdésével behatóbban foglalkozik. Ebből folynak ama törekvések, me­lyeknek czélja a nemzet produktív osztályai mun­káját megvédelmezni. Hazai viszonyainkra alkalmazva pedig ez a magyar földmívelő osztály érdekeinek, az u. n. agrár törekvéseknek energikus fölkarolását jelenti. De van közgazdasági programmunknak egy oldala, mely lehetetlen, hogy ennek a háznak minden tagját szimpatikusán ne érintené. És ez az a törekvés, mely a kis emberek, a nép alsó rétegei gazdasági bajait méltatja s azok orvoslását ezélozza. De t. ház! e tekintetben sem érhet ben­nünket a demagógia vádja. Mi soha, sem nyilat­kozatainkban, sem törekvéseinkben a tulajdon sérthetlenségén fölépult társadalmi rend ellen nem törtünk. Mi a létező bajok orvoslását mindig csak a társadalom és az állam egyetértő közreműkö­dése mellett a lehetőség határain belül kontem­pláltuk. A különbség köztünk és . az eddigi közgazdasági irány közt az, hogy míg eddig a tőkegyűjtésre és vagyontermelésre volt a fő­súly helyezve, addig mi ezek ápolása mellett, a nép jóléte, a birtok és család állandóságának biztosítására is kívánunk gondot fordítani (Helyeslés a baloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents