Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-650

650. országos ülés 1806. szeptember 9-én, szerdán. SS kényszerüljön a védő kirendelése végett. De mit mond a javaslatnak 286. §-a? Azt mondja, hogy a főtárgyalásra a főtárgyalási elnök idézi meg a védőt. Tehát az elnök megidézi a védőt, de őt kinevezni nem jogosólt. Mikor tehát már az egész percsomót áttanulmányozta, mikor annak minden részletét ismeri: akkor köteles az egész ügycsomót a törvényszék elnökéhez áttenni, vagy legalább hozzá átírni és felkérni, hogy védőt rendeljen ki. Holott a dolog érdeme és időkímélés szempontjából sokkal helyesebb ha a főtárgyalás elnöke akkor, mikor előkészítés útján ismeri az egész ügyet egyúttal a védőt is kinevezi. Ez nem tartalmazza azt, hogy a törvényszék elnöke általában ne nevezhessen ki védőt, mert nagyon sok törvényszék területén a törvényszék elnöke egyúttal a főtárgyalás elnöke is. De például, hogy egyebet ne említsek, nálunk és minden nagyobb törvényszéknél, a hol sok bünper és sok végtárgyalás van, ezek vezetését bírákra bízzák! Ilyen esetben czélszertí volna, hogy a védőt ne mindig csak a törvényszék elnöke, hanem a vcgtárgyalás elnöke is kinevezhesse. Ezért tisztelettel kérem a t. házat, hogy az 58. §. negyedik és hatodik sorában a »főtörvónyszék elnöke« helyett tétessék : »a főtárgyalás elnöke*. Ajánlom módosítványomat a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Én igen kérem, hogy mé'tóztassék a javaslat rendelkezését úgy, a mint van, megtartani. Ezen kérelmemre vezet a gyakorlati szükség. A bűnügyek folyamán még mielőtt végtárgyalásra kerül az ügy, tehát az előnyomozás alkalmával is előfordul, hogy védőt kell valakinek kinevezni. Ezen kinevezést más nem eszközölheti, mint a törvényszék elnöke. A végtárgyalás alkalmával, ha olyan eset merííl fel, midőn a végtárgyalásig nincs védő kinevezve, a 286. §-ban fel van jogosítva a végtárgyalás vezetője arra, hogy védőt kinevezhessen. Én azonban épen gyakorlati szempontból, hogy az ügy gyorsabban folyjék és az illető a védőhöz hozzájuthasson, tartom szükségesnék, hogy ez a törvényszék elnökének általánosságban meghagyassák. A javaslat álláspontja az, hogy a védő kinevezése a szükséghez képest gyorsan eszközölhető legyen. Hogy a törvényszék elnöke nem ismeri az ügyet és nem ismeri, hogy milyen védőt nevezzen ki, nem lényeges ellenvetés, ha figyelembe veszszük, hogy tényleg a törvényszék elnöke ezekben állásánál fogva tájékozva kell hogy legyen, és az ügyhöz mérten megfelelő védőt tud kinevezni. De a legtöbb esetben az elnök a terheltet meghallgatva vele konzultálhat. Ennélfogva kérem a szakasz eredeti szövegének fentartását. (Helyeslés jóbhfelöl.) Szalay Károly: T. ház! Én pártolom Mérey Lajos t. képviselőtársam módosítványát, pártolom még a t. miniszter úr felszólalása után is, mert abból igazán arról kellett meggyőződnöm, hogy nem sokszor nyilt alkalma arra, hogy a büntetőperek folyását megismerje. 0 azt mondta, hogy a törvényjavaslat intézkedése által gyorsabb lesz az eljárás, mint volna a módosítvány által. Méltóztassék megengedni, ennek épen az ellenkezője áll. Ez a már elfogadott 57. §-ból is kitűnik, mert az a legsürgősebb esetekben, vagyis akkor, midőn a bíróság szükségesnek látja a védőnek a főtárgyalás előtt való kirendelését, még az elnököt sem ruházza fel a kirendelés jogával, hanem e jogot az eljáró bíróságra ruházza. S igen helyesen van ez igy, mert hisz abban a végzésben, melyben a bíróság intézkedik, kirendeli minden irogatás nélkül azt a védőt is. Méltóztassék az 58. §-nak proczeduráját venni. Azt mondja az első bekezdés, hogy a bíróság köteles a védő kirendelésének szükségéről a törvényszék elnökét haladéktalanul értesíteni. Mennyi irka-firka keletkezik ebből ! Hiszen az értesítés magában foglalja azt is, hogy meg is mondja a bíróság, hogy miért látja szükségesnek a kirendelést? Micsoda hosszadalmasság van összekötve azzal, hogy a törvényszék előbb értesítse az elnököt, aztán az elnök a védőt, és arról, hogy a védőt értesítették, értesítse még külön a főtárgyalás elnökét. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Ez nem áll! Szalay Károly: Hát akkor hogy fogja tudni a főtárgyalás elnöke, hogy lesz-e védő és töriént-e kirendelés? Méltóztassék betekinteni a törvényszék eljárásába s tapasztalni fogja, hogy a legritkábban vezeti a végtárgyalást a törvényszék elnöke. S ez nagyon helyes, mert az adminisztráczionális teendők annyira igénybe veszik figyelmét, hogy ,épen nem kívánatos, hogy az legyen a szabály, hogy az elnök vezeti a végtárgyalást, hanem igenis vezeti rendesen a törvényszék erre legalkalmasabb tagja. De hát azt is mondja a miniszter úr, hogy ha az elnök nem is ismeri az ügyet, de ismeri az ügyvédet és az ügyvéd sajátságait. Ezt megengedem, de mit használ, ha ismeri az ügyvéd sajátságait, de nem tudja az ismereteit tilkalmazni erre az ügyre, melynek egyes fázisait nem ismeri? Minthogy tehát nem áll meg az az érv, hogy ezáltal az ügy siettetik, sőt ennek ellenkezője áll, sem az nem helyes, hogy a törvényszék elnöke alkalmasabb a védő kinevezésére, mint a főtárgyalás elnöke: én pártolom a módosítványt. (Helyeslés a izélső baloldalon.) Remete Géza: T. ház! Én azon okoknál fogva, melyeket a tisztelt igazságügyminiszter úr