Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-650

650. országos ülés 1896. szeptember 9-én, szerdán. A harmadik bekezdésre nézve kivannak szavazni? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház a harmadik bekezdést Szalay Károly módosításával fogadja el. (Helyeslés.) Következik a 42. §. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 42. §-t). Lakatos Miklós jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: A negyedik bekezdés második sorában »a sértettet, a ki feljelentést, illetőleg magánindítványt tett« kifejezés használtatik. A 276. §. ezt nem junctim, hanem disjunctive használván, nem az »illetőleg« hanem a »vagy« szó a helyes. Ajánlom tehát, hogy a Degyedik bekezdés második sorában ^illetőleg* helyett »vagy« tétessék. (Helyeslés.) Elnök: Az első három bekezdést változatlanul elfogadottnak jelentem ki. A negyedik bekezdésre nézve kivannak szavazást? (Nem!) Ennélfogva kijelenthetem, hogy a ház a negyedik bekezdést Polónyi Géza képviselő űr módosításával fogadta el. Az ötödik és többi bekezdések változatlanul elfogadtatnak. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 43. § t). Chorin Ferencz előadó: E szakasz második bekezdéséből a bizottság jelentése szerint a »kihallgatásokat nem teljesíthet« szavak kihagyandók lesznek, mert a javaslat már jelzett átdolgozása értelmében a királyi ügyész nyomozó cselekményeket nem teljesíthet és így többé tanukat nem hallgathat ki. Felesleges tehát a jelen szakasz második bekezdésében a magánvádlónak nyújtott jogkörben azt külön kiemeloi, hogy kihallgatásokat nem teljesíthet, miután a királyi ügyész sem bir azzal a joggal. Méltóztassék tehát a 43. §. második bekezdését a bizottság által módosított szövegben elfogadni. Elnök: Kivan még valaki szólani? A vitát a 43. §. szakasz felett bezárom. Az első bekezdés meg nem támadtatván, változatlanul elfogadtatik. A második bekezdéshez az igazságügyi bizottság indítványoz módosítást. Azt hiszem kimondhatom, hogy a ház a második bekezdést ezen módosítással fogadja el. A harmadik bekezdés változtatás nélkül elfogadtatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 44. és 45. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 46. §-t). Chorin Ferencz előadó: T. ház! A 46. §. első bekezdése módosul. Ez tartalmazza azokat a jogokat, melyek a hozott sérelmes bírói határozatok ellenében a csatlakozóknak biztosítva vannak. Az igazságügyi bizottság az ügyész nyomozó hatáskörét átdolgozta és helyesebbnek találta a csatlakozók mindegyikének külön-külön megadni a sérelmes bírói határozatok elleni jogorvoslatokat, tekintet nélkül arra, hogy az elozó' eljárásban a bíróság által közös képviselő meg. jelölésére utasítva voltak-e vagy nem. Minthogy ez jogkiterjesztés és jobban biztosítja a sértett felek jogait, kik a perben csatlakoztak, ennek folytán kérném, méltóztassék a 46. §. első bekezdését a módosított szöveg szerint elfogadni, mely a következő lenne: (Olvassa a 46. §. első bekezdését.) és most jön: »A perorvoslatok használásának joga minden csatlakozót önállóan megillet, tekintet nélkül arra, hogy a korábbi eljárás folyamán közös meghatalmazott által voltak-e képviselve vagy nem.« Ezt ajánlom elfogadásra. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) A vitát bezárom. A 46. §-hoz az igazságügyi bizottság nyújtott be módosítást. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház a 46. §-t a bizottság módosításával fogadja el. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 47. §-t). Plósz Sándor! Plósz Sándor államtitkár: T. ház! A büntetőtörvénykönyv 113. §-a értelmében a magánindítványozás joga megilleti a kiskorút is, ha 16-ík életévét betöltötte; továbbá a magánindítványozás joga a pazarlás miatt gondnokság alá helyezetteknél a vagyon ellen irányzott bűntettek és vétségek tekintetében megilleti a pazarló gondnokát. Ezzel szemben a 47. §. első bekezdése a 16. éven felüü kiskorúaknak nem adja meg a vád képviseletére a jogot, úgyszintén nem adja meg a magánvád képviseletét a pazarló gondnokának. Igaz ugyan, t, ház, hogy a magánindítvány és magánvád kétféle dolog. A magánindítvány anyagi jogi előfeltétel, míg a magánvád egy proezesszuális szerep; de azért mégis, szerintem, visszás dolog, hogy a magánindítványozás joga azt illesse meg, a kit a magánvád nem illet meg, illetőleg a magán vád joga ne illesse azt, kit a magánindítványozási jog megillet. Visszás ez különösen a főmagánvád esetében. Főmagánvád esetében ugyanis az indítványozás a vádemelésben szerepel. De visszás más esetben is, nevezetesen a pazarlónál. A pazarlónál az indítványt megteheti a pazarló gondnoka; ha az ügyész az indítványt nem fogadja el, akkor a pótmagánvád őt nem illeti meg. Ezért a következő módosítást vagyok bátor benyújtani az első bekezdés helyett, a mely ezen inkongruencziát megszüntetné. Megjegyzem még azt is, hogy tekintettel vagyok ezen módosításnál a gyakorlatra is, a mely odafejlődött, hogy 16 éven felüli kiskorúaknál a magánindítványozási jogot a kiskorú mellett megadja a törvényes képviselőnek is. Ehhez képest az első bekezdés módosítványom szerint a következőleg hangzanék (olvassa): »A 41. és 42. §-ok eseteiben a sértett heyett, a ki 16-ik életévét be nem töltötte, vagy íi*