Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-650

78 666. országos ülés 1896. szeptember 9-én, szerdán. Ugyané §. 10-ik bekezdése így szól (olvassa): »A »katonai« szó a hadseregre, a haditengerészetre, a honvédségre, a népfelkelésre és a csendőrségre együttvéve vonatkozik.« Ebből okvetlenül az következnék, hogy a »katonai« szó csíik azon esetre vonatkozik, a hol ezek közül legalább kettő forog szóban, mert hisz az »együttvéve« kifejezés kizárja az egységet s követeli a többséget. Azonban nyilván nem ez a czél, hanem az, hogy a »katonai« kifejezés az itt jelzett testületek bármelyikére vonatkozik. Sokkal czélszerűhb, szerény nézetem szerint, ha az »együttvéve« kifejezés egyszerűen elmarad. Erdély Sándor igazságügy miniszter: Mint egyszerű stiláris módosítványt elfogadhatónak találom. Elnök: Szólani többé senkisem kívánván, a vitát bezárom. A 13. §. első bekezdése megtámadva nem lévén, azt a ház elfogadja. A 4 ik bekezdéshez Mérey Lajos képviselő ár módosítványt adott be. Méltóztatnak szavazást kívánni? (Nem!) Kijelentem tehát, hogy a 4-ik bekezdést a ház a benyújtott módosítással fogadja el, az 5—9. bekezdések ellen észrevétel nem tétetvén, azokat elfogadottaknak jelentem ki; a 10. bekezdést hasonlókép Mérey Lajos képviselő úr stiláris módosításával fogadja el a t. ház. (Helyeslés.) Ezt tehát határozatkép kijelentem. Végül a lí. bekezdés meg ni-in támadtatván, az is elfogadtatott. Schóber Ernő jegyző (olvassa a II. feje set czímét, mely észrevétel nélkül elfogadtaíih; olvassa a 14. §-t). Gr. Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! A 14. §. megállapítja, hogy a büntető bíróságok hatásköre külön törvényben fog megbatároztatni, mely intézkedést természetesen a magam részéről helyeslek. Ha mégis a t. ház becses figyelmét rövid időre kikérem, teszem ezt aze'rt, mert kötelességemnek tartom ezen szakaszszal kapcsolatban rámutatni egynehány olyan kérdésre, a melyek nézetem szerint ugyancsak külön törvényhozási intézkedés útján ezen javaslattal kapcsolatban mindenesetre szabályozandók. Előrebocsátom, hogy mind a három észrevételem, illetőleg a miniszter úrhoz intézendő kérésem speczialiter Fiumét érdekli. Fiume városának lakossága, azt hiszem, az egész országban a legélénkebben és legmelegebben érdeklődik már régóta a jogegység nagy elvének megteremtése iránt, s merem állítani, jobban érdeklődött ez iránt, mint az ország bármely más részének nem szakértő lakossága. Érdeklődött pedig azért, mert a város lakossága hazafias szeretettel ragaszkodott az anyaországhoz, mindig utalt eme ragaszkodására, soha nem mulasztott el egy alkalmat sem, hogy kifejezést ne adjon annak, hogy ő nemcsak politikailag, de a törvénykezés terén is teljesen egy akar lenni az anyaországgal. (Helyeslés.) Ezen Szempontból fontos e javaslat különösen Fiumére nézve s ezen szempontból vagyok bátor három kérdésemet előterjeszteni. Az első kérdésem vonatkozik az esküdtbíróság szervezéséről szóló törvényjavaslatra, illetőleg ennek tervezetére. E javaslat 4. § ának első bekezdése általában véve, igen helyesen, elrendeli az esküdtminősítést illetőleg, hogy az illető az állam hivatalos nyelvét értse, azt írni és olvasni tudja. Ez, mondom, általában helyes, de vagyok bátor a t. ház és kormány figyelmét felhívni arra, hogy Fiúménak territoriális különállása van, mint separatum corpus sacrac regni coronae alapján meg van adva azon törvényes joga, hogy a törvénykezés terén az olasz nyelvet használja. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Igen, ott államnyelv az olasz! Gr. Batthyány Tivadar: Hát, hogy ha a miniszter úr a szakaszt így értelmezi, akkor helyes, mindenesetre lehet így is magyarázni, mert a törvény tényleg azt mondja, hogy Fiume autonóm hatóságainak és bíróságainak a hivatalos nyelve az olasz. Más állami hatóságok rendszerint a magyar és olasz nyelvet együtt használhatják hivatalos nyelvekként. Én tehát minden felreértés elkerülése végett szükségesnek tartanám, — s erre kérem is a miniszter urat — hogy ezen törvényjavaslat annak idején oly interpretáeziót nyerjen, hogy az állam hivatalos nyelveként az olasz nyelv egyedüli ismerete is elfogadtassák esküdtbírói qualifikáczióúl. A második kérdésem vonatkozik arra a mondhatnám majdnem szomorú tényre, hogy a fiumei ügyvédeknek semmiféle véglegesen, vagyis helyesebben törvényesen szabályozott felügyeleti vagy ellenőrzési hatósága nincsen, mert a helyes szabályozás az 18.74: XXX. törvényczikk, mely az ügyvédi rendtartást szabályozza, annak idején Fiúméban életbeléptetve nem lett. E tekintetben én egyszerűen arra kérem a t. miniszter urat, hogy valamelyik törvényjavaslat keretében méltóztassék, — én különben azt hiszem, hogy a t. miniszter úr már gondolkozott is erről, de itt a javaslatba foglalva nem látom, méltóztassék tehát vagy ebben a javaslatban, vagy külön törvényben gondoskodni arról, hogy a kormány felhatalmazást kapjon arra nézve, hogy a magyar ügyvédi rendtartás hatálya Fiúméra is kiterjesztessék. A harmadik kérdésem egészen röviden a következő. Fiume, mint volt szerencsém reá utalni, mindig sürgette, kérelmezte a jogegység megállapítását, statuálását Fiume és az anya-