Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-649

649. országos ülés 1896. szeptember 5-én, szombaton. 71 kell esetleg óvakodnia; de a t. miniszter úr erre vonatkozó kijelentéseit, fentartva természetesen a részleteknek bírálatát arra az időre, midőn nem csupán általános vázlattal, hanem érdemleges előterjesztésekkel lesz dolgunk, két irányban már most megnyugtatóknak nem, hanem inkább aggasztóknak kell mondanom: abban, a mit a t. miniszter úr az általános, az autonóm vámtarifának revíziójára nézve mondott, és abban, a mit a quótára vonatkozólag nem mondott. Mind a kettőre leszek bátor kiterjeszkedni a kormányhoz intézendő kérdéseimben. Midőn a t. pénzügyminiszter úr vázolja a vámszövetség megújítására vonatkozó tárgyalásoknak eredményeit, elősorolja azokat, a melyekre nézve a két kormány a fogyasztási adó kérdésében megállapodásra jutott s nem tagadom, hogy e kérdés pénzügyi oldalának megoldására nézve azok, a miket a t. miniszter úrtól hallottunk, vívmánynak tekinthetők és az eddigi állapotokhoz képest javulás; de ez csak annál élesebb elítélése épen annak a politikának, a mely majdnem három évtizeden áí a fogyasztási adók elszámolásának terén egy olyan állapotot tudott fentartani, a mely nemcsak az igazsággal és méltányossággal, de az 1867-dki törvény világos rendeleteivel is ellenkezik, (Úgy van! balfelől.) a mennyiben az 1867 : XII. törvényczikk a megegyezést a fogyasztási adókra nézve világosan ahhoz a feltételhez köti, hogy egyik állam se részesüljön olyan jövedelemben, a mely a dolog természete szerint a másik államot illeti, (Úgy van! balfelől.) Elismerem tehát, hogy e tekintetben valami elért vívmányra, helyesebben szólva, egy eddig fennállott igen nagy és igen hátrányos visszásságnak megszüntetésére nyújtanak kilátást a pénzügyminiszter úrnak szavai. Kevésbbé világos az, a mit az igen tisztelt pénzügyminiszter úr a vám- és kereskedelmi szövetséggel kapcsolatosan kötendő állategészségügyi konvenczióról mondott. Hogy ennek értékéről ítéletet mondhassunk, csakugyan be kell várnunk az erre vonatkozó konkrét előterjesztést. Helyesléssel találkozott, gondolom, a ház minden oldalán a pénzügyminiszter úrnak az a nyilatkozata, a mely az őrlési forgalomnak megszüntetésére vonatkozik, kapcsolatosan azzal a másik nyilatkozatával, a mely kilátásba helyezi, hogy a mi malmaink kiviteli képességéről, hazánknak ezen tagadhatatlanul nagy gazdasági érdekérői más, a gazdaközönségre nézve nem sérelmes úton gondoskodik. Egészen problematikus természetű előttem a pénzügyminiszter úr nyilatkozatának az a része, a mely a vasúti tarifákra vonatkozó megegyezést tárgyalja. Én tudom, hogy Magyarországnak milyen gazdasági érdekére czéloz ez a megállapodás, de ma még nem vagyok abban a helyzetben, hogy konstatálhassam, vájjon az, a mit az ország ebben az egyezményben vasúti, tarifális teljes függetlenségéből feláldoz, nem nagyobb kár-e az országra, mint az a haszon, a melyet némely átviteli árú czikk tekintetében a pénzügyminiszter az országnak biztosítani vélt. (Ügy van! balfelől.) Egy része a pénzügyminiszter nyilatkozatának azonban az én csekély véleményem szerint teljesen és gyökerében elhibázott kiegyezési politikára vall: egy oly hibára, a mely ha nem orvosoltatik, mindazt, a mit különben talán előnyösen és helyesen keresztíílvittek, halomra dönti. És ez az a sajátságos kijelentés, hogy a kormány hajlandó Ausztriával a vámszövetséget újból megkötni, illetve annak megkötését a törvényhozásnak ajánlani, a nélkül, hogy előzetesen az autonóm vámtarifa revíziójára megegyezett volna. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A vámszövetség és a közös vámterületen érvényesülő vámtarifa elválhatatlan konnesitásban vannak; hisz maga a pénzügyminiszter úr helyesen monda és törvényes alapon máskép nem is mondhatta, hogy az 1867-iki közjogi alap nem teszi szükségessé a közgazdasági ügyek együttes intézését, és hogy a gazdasági viszonyok önálló rendezése a mai közjogi viszony keretében is fentartott joga mindkét államnak. E szerint tehát a vámszövetséget megkötjük, ha pénzügyi és gazdasági érdekeink teljesebb kielégítést nyernek, mint különállás esetén. Mitől függ ez? Elsősorban attól az autonóm vámtarifától, mely a létesítendő' közös vámterület kereskedelmi politikáját foglalja magában. Ha az autonóm vámtarifa rossz, ha abban a két állam külkereskedelmi érdekei nincsenek egyenletesen megvédve, akkor az egész vámszövetségi viszony rossz és kárára van egyik vagy másik államnak, vagy mindakettőnek. Hisz ez oly elismert, annyira a dolog természetéből folyó tény, hogy eddig még nem volt magyar kormány, mely arra gondolt volna, hogy a háznak vámszövetségi javaslatot terje-ízszen elő a nélkül, hogy egyúttal a közös vámterületen érvényesülő autonóm vámtarifát is meg nem állapította, illetve a ház elé ne terjesztette volna, És most a tisztelt pénzügyminiszter úr azt mondja, hogy a vámszövetség megkötésére nézve megegyezett a kormány az osztrák kormánynyal, előterjesztést is fog teuni a magyar országgyűlésnek: a revideálandó vámtarifára nézve, azonban csak azután fog az osztrák kormánynyal tárgyalásokba bocsátkozni, azaz oly időben, mikor az ő feltevései és szándékai szerint a vámszövetség már meg lesz kötve és így az országnak már nem lesz már meg az a szabadsága, hogy a mennyiben a létesítendő vámtari-