Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-649
70 649. országos ülés 1896. szeptember 5-én, szombaton. jában, régi tartalmában, régi ezéljaiban fenmarad-e és fentartatik-e ? Reánk nézve a veszély nem jöhet nyugatról, nem jöhet délről; veszély érhet minket csak északról, Ezért a hármas szövetség azon alakját, a mely megköttetett egy Oroszország felől bekövetkezhető támadással szemben, a magyar nemzetnek minden politikai része majdnem osztatlan helyesléssel fogadta. Tudnunk kell azt, hogy az Oroszországgal való viszony javulása következtében — mert a látogatásban legalább ennyit fel kell ismernünk — várható-e a Balkánállamokban a csendesség, a nyugalom visszatérése, a melyre szükségük van a Balkán népeinek, hogy kezdetleges állami és társadalmi életüket kifejthessék és megszilárdítsák, nemzeti egyéniségüket felvirágzásr juttathassák. Kérdeznem kell, hogy várható-e az, hogy mindaz a forrongás, mindaz a rendetlenség és zavar, mely ma a Balkán félszigeten Konstantinápolytól elkezdve izgatottságott kelt és felrobbanással fenyeget, a jövőben enyhülni fog, mert határozottan kell hogy állást foglaljunk már most minden olyan megegyezés és megállapodás ellen, mely a Balkán-félszigeten lakó népeknek szabadságát veszélyeztethetné, melyben bármely nagyhatalom terjeszkedési vágyának kielégítését találhatná. Nekünk csak abban van biztosítékunk, hogy ha a balkán-népek saját egyéniségüket saját határaik között a legjobban kifejtik s a legmagasabb jólétre jutnak. Ezért minél több lesz az, a mit veszélyeztetne a forrongás, forradalom, polgárháború és külháború, annál inkább meg fogják gondolni, hogy a Balkán-félsziget népeinek szenvedélye és terjeszkedési vágya lángba ne borítsák. De másfelől Magyarországra nézve egyenesen kár és veszedelem volna, hogy ha a terjeszkedés politikáját akár megegyezések, akár a fegyver hatalmával és segélyével folytatnák, akár további terjedést nyernének. Azért vagyok bátor kérdést intézni a miniszterelnök úrhoz, hogy a czár látogatásának egész jelentőségéről az egész nemzet tájékozást nyerhessen és tudomást szerezhessen arról, hogy a hatalmasoknak ölelkezése és találkozása nem a gyengék ellen való szövetség, nem a gyengék ellen való megegyezés, hanem a jogoknak és a fennálló állapotoknak védelmére történik. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Kérdésem a következőleg hangzik: »Kérdés a miniszterelnök úrhoz! Az orosz ezár bécsi látogatásának politikai kihatása következtében szenved-e változást a hármas azövetség czéljában és tartalmában? Sikenílt-e a Balkán népei nyugalmának és szabad fejlődésének újabb biztosítékot szerezni ?« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Közöltetik a miniszterelnök úrral, Következik Szluha István képviselő nr interpellácziója. Szluha István: T. ház! Azt hiszem, nem szükséges hosszasan elbeszélnem, hogy az amúgy is súlyos viszonyok köät élő gazdaközönséget az idén mily súlyos és rendkívüli csapások érték úgy, hogy igen sok hely létérdekében van megtámadva. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, a földmíveíésitgyi miniszter, a belügyminiszter, a pénzügyminiszter úr már birtokában van a hivatalos adatoknak, melyek ha a legnagyobb lelkiismeretességgel állíttatnak is össze ezen csapásokra vonatkozólag, mégis csak halavány képét mutathatják a valóságnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az elemi csapások nemcsak egyes vidékeket és egyenként sújtottak, hanem vannak vidékek, a hol egész összességében pusztított a folytonos esőzés, árvíz, jégverés, úgy, hogy ezek nemcsak a gabonát tették tönkre, hanem a legelőket és a takarmányt is. Ehhez járul továbbá, hogy a sokféle állatbetegségek a jószágot is tönkre tették. A szőlőket és gyümölcsöseket nemcsak az idénre verte tönkre a jég, hanem annyira megkárosította a gazdákat, hogy évek kellenek hozzá, hogy a kár nagy költséggel helyreállítható legyen. Ha így állanak ezen dolgok, a melyekről, mint mondám, a kormánynak is kell hogy tudomása legyen, kérdem, hogy ezen rendkivííli viszonyokkal szemben hajlandó-e a kormány rendkívüli eszközöket is igénybe venni, hogy a gazdaközönség fennállbatásának biztosítására intézkedéseket tegyen. Azért vagyok bátor a t. kormányhoz a következő interpelláczíót intézni. (Halljuk! Halljuk!) »Interpelláczió a kormányhoz! Mit szándékozik a kormány tenni az ország gazdaközönségét ért rendkivííli és általánosnak mondható elemi csapások okozta károk enyhítésére.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kiadatik a kormánynak. Következik gróf Apponyi Albert interpellácziója. Gr. Apponyi Albert: Az igen tisztelt pénzügyminiszter úr tegnap elmondott .expozéjának kereteibe felvett igen érdekes közléseket a kormánynak az osztrák kormánynyal folytatott kiegyezési tárgyalásainak eredményeiről és felvett egy nem kevésbbé érdekes, illetve nem kevesebb érdeklődéssel várt, de sokkal szűkebb szavú nyilatkozatot a kormánynak a quóta-kérdésben nem annyira elfoglalt álláspontjáról, mint inkább helyzetéről. Igen helyes volt, hogy a tisztelt pénzügyminiszter úr ezeket a kérdéseket expozéjának keretébe felvette, mert hiszen a nemzetnek igen életbevágó anyagi érdekeiről van szó, és lehetetlen volt a közvéleményt tájékozatlanul hagyni az iránt, mit várhat, mit remélhet, mitől
