Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-649

649. országos ülés 1896. szeptember 5-éa, szombaton. 69 seben a szigorú jog és igazság álláspontjára kell helyezkednünk; tekintettel továbbá arra, hogy a 1867-iki törvény értelmében is megkárosított azon jogtalan és törvénytelen tettével, hogy Tirol és Voralbergben közei 30 év óta búzáért 38 kr„ rozsért 45 kr., árpa- és zabéit 65 kr. kiviteli vámot szedett métermázsánként, ezáltal különösen a dunántúli vármegyék gabonaeladására illetéktelen nyomást gyakorolva, ezeket vagyonúkban milliókra károsította meg; tekintettel arra, hogy a nemzetközi jogszokások szerint, ha károsítás történik, ezek visszatérítése a reklamáczió napjától számít és az tudtommal már felszólalásom folytán 1892-ben történt, így ha a múltban kormányaink elnézése miatt eme törvénytelenségből származott kárunkat nem követelhetjük is, az utóbbi négy év alatti szedett vám összege kipuhatolandó és ez a szerződési tárgyalásoknál Magyarország javára iraudó, kérdem tehát a tisztelt miniszterelnök urat: Tett-e lépéseket az iránt, hogy eme jogtalanul szedett vámösszege a reklamáczió napjától számítva megállapítassék? és ezea összeg mint Magyarország jogos tulajdona, Ausztria által visszafizettessék ?« B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! A dolog érdemére ez alkalommal nem kívánok felelni; majd annak idején kötelességemnek fogom tartani nyilatkozni, mint nyilatkozom ott mindig magam, a hol szükségesnek tartom magamnak nyilatkozni, és fentartom, a mit már eddig is volt alkalmam a képviselőházban elmondani, hogy olyan szakkérdésekre, a melyek egyik vagy másik miniszterhez intéztetnek illetéktelenül, az a nézetem, hogy az a miniszter felelhet és feleljen, a kihez a dolog közvetlen tartozik. (Helyeslés a jobbóldalon.) Beismerem azonban, hogy ezen kérdésre felelnem, mint bizonyos határig hozzám tartozó kérdésre nekem kell, a mennyiben ez Ausztriával való viszonyunk rendezésére vonatkozik és a kiegyezési kérdéssel is kapcsolatos: felelni fogok annak idején. A képviselő úr meglehetős keztyűtlen kézzel végezte beszédét (Derültség a szélső haloldalon.) és erős támadásokban sőt, vádakban részesített engem. Hát, t. ház, én erre nem vagyok hajlandó felelni, nem is szokásom, talán nem is tudok. Egyet azonban állítok és ez az, hogy lehetséges, hogy a képviselő úr szorgalmazta e kérdést, de hogy ez a kérdés végre-valahára meg lesz oldva a vám- és kereskedelmi szerződésben: azt már én eszközlöm. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: W ekeidé már régen kijelentette ezt itt e házban. (Zaj.) Elnök: Kiadatik az interpelláezió a miniszterelnök úrnak. Következik Ugron Gábor interpellácziója. (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor: T. ház! Egész Európát érdeklődéssel töltötte el az a hír, hogy az orosz czár Bécsben látogatást fog tenni. A látogatás megtörténtét megelőzte egy ajándék, a magyar nemzet részére: az orosz czár Magyarországnak egy kardot ajándékozott, a mely valamikor a sze encsétlen Rákóczy György erdélyi fejedelem tulajdona volt. E kardnak s ajándékozásának abban van a becsértéke, hogy ki ajándékozta és abban, hogy legutoljára ki hordotta; nem az adja meg az értékét neki, hogy II. Rákóczy Györgyé volt, hanem értéket tulajdonít neki az a figyelem, a melylyel az orosz czár a magyar iránt volt, és a melyet mi csak elismeréssel és köszönettel fogadhatunk el. (Tetszés és helyeslés a szélső baloldalon) Értékét adja meg ennek a kardnak az, hogy egy szabadsághősé volt s a szabadságharczban elveszett kard újból visszakerül a magyar nemzet tulajdonába, hogy mint ereklye, s ha kell, mint fegyver védelmezze a szabadságot tovább. Az orosz czár látogatása Bécsben lehet két természetű: vagy egyszerűen udvariassági tény, avagy egy nagy politikai cselekedet. Ha csupán csak udvariassági tény, akkor a népek érdelődése csak a kivincsiság határai közt mozoghat; de ha politikai cselekedet, akkor parlamentáris alkotmánynyal biró nemzetnek joga és kötelessége megismerni azon politikai cselekedeteknek következményét, megismerni annak határait és megbecsülni annak értékét. Tudnunk kell azt, hogy politikai jelentősége és kihatása álta! úgy a folyó, mint a bekövetkezendő európai és különösen keleti politikára nézve Magyarország és Ausztria külügyi politikájában mekkora változást idéz elő az orosz czár látogatása. Minekünk, kik az állig való felfegyverkezés terheit viseljük, minden olyan politikai tény, mely enyhíti a politikai helyzet feszültségét, megszünteti a jövendőnek bizonyos veszélyeit, vagy legalább eltolja a veszélyek bekövetkezését, megnyugtatásul szolgál és helyeslésünkkel találkozik. (Halljuk! Halljuk!) De mindenesetre tudnunk kell azt, hogy az orosz czár látogatásának politikai kihatása bir-e befolyással azon szövetségre, melyet a hármas szövetség nevén ismerünk, megváltoztatja-e annak tartalmát, annak természetét, annak czélját? A mint mindnyájan emlékezünk reája, a hármas szövetség megkötése alkalmával egy védelmi szövetség volt az Oroszországtól bekövetkezhető támadásokkal szemben. Ha most Ausztria és Magyarország viszonya Oroszországgal más alapokra helyezkedik, akkor kérdeznem kell azt, hogy a hármas szövetség régi alak-