Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-649
gg 049. országos illés 1896. sz eptember 5-én, szombaton. esetekben, a mi nem egészen megfelelő, mert bizonyíték csak az ítélet folyamán keletkezik. Itt tehát a javaslat már nem kívánja a bizonyítékot, hanem azt mondja: hogy ha attól lehet tartani, hogy valaki megszökik, mert fél a büntetés súlyos voltától. Ez olyan pont, a melylyel már most is küzdeni kellett a bűnügyi védelemnek. A jogszolgáltatás nem egy körében igyekeztek ezt már meghonosítani; de a felsőbb bíróságok ezt mindenütt, kiküszöbölték a gyakorlat köréből, annak tért nem engedtek. Ez sok visszaélésre vezet, mert annak pszichológiai alapját kikutatni nem lehet: kicsoda és mitől fél valaki? Fél valaki a 14 napi fogháztól, mert az becsületét tönkreteszi; viszont pedig vannak olyan rovott előéletűek, a kikre a legsúlyosabb büntetés sem gyakorol elriasztó hatást. Hát lehet-e oly törvényjavaslatban, mely respektálja és biztosítani akarja a személyes szabadságot, lehet-e olyan intézkedést felvenni, a mely minden körülmények közt szemben minden bizonyítékkal, alkalmazhatóvá teszi a vizsgálati fogságot. Erről nem mondható, hogy szerencsésen van megválasztva. Épúgy mély sajnálattal kell konstatálnom, hogy ez a törvényjavaslat olyan, mely a személyes szabadság korlátozását illetőleg előnyt nyújt a gazdagoknak a szegény ember felett. Én soha sem tudtam megbarátkozni és azt hiszem, nem tud semmiféle humánus jogász megbarátkozni azzal, hogy letartóztatási okál szolgáljon a szegénység. Míg az 1882-iki és 1889-iki javaslat csak azt hozta fel okúi, hogy azért lehet a megszökéstől tartani, mert csavargó, addig ez a törvényjavaslat már azt is elegendő alapnak tartja a vizsgálati fogság elrendelésére, a letartóztatásra, hogy ha az illetőnek nincsen megfelelő életfentartása. Bocsánatot kérek, hogy szószerint nem idézhetem, hanem a 141. §-ban az áll, hogy ha nincs az illetőnek rendes keresetforrása. Bocsánatot kérek, én nem tartom hivatottnak a büntető vizsgálóbírót arra, hogy megállapíthassa, hogy kinek foglalkozása rendes? Nem tudom, hogy a tőzsdei galopinség rendesebb foglalkozás-e, mint a favágóé? A bűnvádi gyakorlatban az utóbbi években szerették volna az institucziók közé belevonni azt, hogy a szegénység okúi szolgál a letartóztatásra, s hogy úgy disztingváljam, hogy a társadalmi alantasabb foglalkozás már elég alapúi szolgálhat a letartóztatásra, mig a fenhéjázó elemeknek a foglalkozása bármilyen megvetett és megbízhatatlan volt is, azokat még sem tartóztatták le. E tekintetben tehát ez a javaslat haladást nem képez. Ezeket azért emelem ki, bár ezeknek megváltoztatása a részletekre tartozik is, minthogy a törvényjavaslatnak a személyes szabadság biztosítására vonatkozólag előnyeit és hátrányait akartam felsorolni. Ezen intézmények között vannak olyanok is, melyeket' dicsérőleg kell kiemelnem, a melyek nagy haladást képeznek az eddigi gyakorlattal és a ma létező többi európai törvénynyel szemben. Ilyen az is, hogy az úgynevezett főbenjáró büntetendő cselekmény esetében sem követeli, hogy az illetőnek személyes szabadsága korlátoztassék. Ez mindenesetre annak elismerése, hogy bár az anyagi büntetőtörvénykönyv nem morális motívumokra fekteti az emberölés esetének megállapítását, hanem pszichológiai körülményekre, ott, a hol az eljárás kezdődik, a bírónak szabad mérlegelni, vájjon az illető ember életének kioltása morális motívumokra \ T ezethető-e vissza és ezért megengedi a törvényjavaslat, hogy még a halállal vagy életfogytig tartó büntetéssel sújtandó büntettek esetében is szabadlábon hagyhatja a bíróság az illetőt. Ez mindenesetre nem kiesinylendő. A javaslat szerint a felhatalmazásra, vagy kívánságra üldözendő büntetendő cselekmény esetében az előzetes letartóztatás addig be nem következhetik, míg annak kivánata elő nem adatott. Fontos intézkedése a törvényjavaslatnak az is, hogy az új intézmények közé bevette az úgynevezett házi áristomot, a szobafogságot. A 153. §. ugyanis azt mondja, hogy a vádtanács oly esetben, ha a fogvatartásnak czélja elérhető azáltal, ha az illető lakásán őriztetik, megengedhető, hogy az ott legyen őrizhető és hogy a fogság ne a börtönben hajtassák végre. Ha tekintetbe veszszük, hogy hány esetben történik az összebeszélés, vagy a vizsgálat meghiúsítása miatt a letartóztatás, a mi nagy mértékben érinti az illetőnek reputáezióját, becsületét a társadalommal szemben, akkor ezen intézkedést sem lehet kicsinyíteni. Kiemelendőnek tartom azt is, mert ezzel akarom indokolni, hogy miért fogadom el általánosságban a törvényjavaslatot, hogy a letartóztatottak és vizsgálati foglyokkal való bánásmódról is intézkedik a javaslat. Mit jelent ez? Á mint méltóztatnak tudni, a büntetések végrehajtásának tényezői a királyi ügyészek és ugyancsak a királyi ügyészeknek vannak alárendelve a börtönök és a fogházak, Hogy állott eddig a dolog? Úgy, hogy a vizsgálati foglyokkal való bánásmódra a bíró íngerencziát nem gyakorolhatott és csak az újabb törvényhozásoknak jutott az a feladat, hogy a humanitás elveinek megfelelőleg, minthogy a vizsgálati foglyot még nem szabad előre bűnösnek tartani, a modernebb bűnvádi eljárásokba már kimerítőbb utasításokat vegyenek fel. Ilyet tartalmaz például — s ez minket annyiban különösen érdekel, mert a mi államunkkal közel kapcsolatban van — az új bősz-
