Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-649
649. országos ülés 1896. szeptember 5-én, szombaton. F-.9 niai és herczegovinai bűnvádi eljárás. Megleljük ezt a mi javaslataikban is, a mely például 152. §-ában ezt mondja (olvassa): »Mind az előzetes letartóztatás, mind a vizsgálati fogság a legnagyobb kímélettel veendő foganatba.« A ki tudja, milyen bánásmódban részesül most a letartóztatott attól a pillanattól fogva, midőn a rendőrség börtönébe kerül, midőn levetkőztetik, megnyomorgatják, bilincsbe verik, mindenesetre vívmánynak kell tartania, (Egy hang a szélső baloldalon: Kanári madarat kell betenni hozzá!) hogy a 154. §. kimondja, liogy (olvassa): »Az előzetesen letartóztatott, és a vizsgálati fogoly ellenében minpeu megszorítás vagy kényszer kerülendő amaz intézkedéseken kivűl, melyek megszökésének és az eljárás ezélját veszélyeztető összebeszélésnek megakadályozására, továbbá a fogházi rend fentartására szükségesek « és bogy egyenesen oda teszi, hogy »a vizsgálóbíró köteles a szabály megtartására felügyelni«. Ha még figyelembe veszszük, hogy ki van mondva, hogy »a felsőbb igazságügyi hatósághoz intézett folyamodásnak vagy panasznak elküldését a vizsgálóbíró meg nem tagadhatja« : akkor nem lehet tagadni, bogy e tekintetben a javaslatban sok haladás van. A 155. §. kiemeli (olvassa) : »Az előzetesen letartóztatott és a vizsgálati fogoly azt a kényelmet, a mely állásának és vagyoni viszonyainak megfelel, saját költségén megszerezheti. Különösen jogában áll magát saját költségén élelmezni, valamint saját ruháit és ágyneműit haszuálni.« A 156. §. pedig nagyon szorosan szabályozza, hogy mikor lehet a letartóztatottat bilincsre verni és mikor nem. Ez már azért is haladás, mert bár a bilincsreverést az előnyomozat stádiumában szokták foganatba venni, igen helyeslem, hogy e javaslat, mely a legnagyobb súlyt a vizsgálati stádiumra- fekteti, itt is egyenes utasítást ad a csendőrségnek és a rendőrségnek. Ha tehát látjuk, hogy a bánásmódot illetőleg e javaslat elég garancziát nyújt a humanizmus szempontjából, nézzük, vájjon foglal e magában oly intézkedéseket, melyek lehetőleg a vizsgálati fogság megrövidítését czélozzák? Itt kiemelendőnek tartom a 157. és 159. §-okat. Méltóztatik visszaemlékezni a legutóbbi igazságügyi költségvetés tárgyalásakor benyújtott statisztikai adatokra, melyekből sajnosán tapasztal tuk, mily hosszúra nyúlik Magyarországon a vizsgálati fogság, mennyire nincs garanczia, hogy azt bizonyos esetben okvetlenül meg kell szüntetni, hogy az ember egyéni szabadsága nem szolgálhat semmiféle igazságügyi proczedúrának eszközül, sem nem szolgálhat a vizsgálóbírónak kényelmére, sem nem arra, hogy — nem tudom én — a vizsgálóbíró a maga kénye kedve szerint, saját vizsgálati terveit a személyes szabadság rovására megkísérelhesse, kipróbálhassa, ( kereszttílvihesse. Ilyen garancziális intézkedések tehát, a melyek ezzel szemben — mondom — a vizsgálati fogság, vagy a letartóztatás megrövidítésére szolgáltak volna, a mi bűnvádi eljárásunkban ma nem léteznek. Osak fegyelmileg lehet eljárni, de akkor is ki nyújthat elég biztosítékot, ki döntheti meg eléggé a vizsgálóbírónak esetleg azt az érvelését, hogy ő a közjogrer.dnek érdekében ezt a hosszú vizsgálati fogságot szükségesnek és elkerülhetetlennek tartotta és hogy ő a rövidebb vizsgálati fogságért felelősséget a maga részéről nem vállal ? Kiemelendőnek tartom tehát a 157. §-nak rendelkezését, a mely egyenesen utasítja a vizsgálóbírót, hogy meg kell szüntetni a vizsgálati fogságot, a mint az ok megszűnik, a 159. §. pedig egyenesen megállapítja, hogy mikor terjedhet ki a vizsgálati fogság a maximális három hónapi időközre, mikor pedig csak legfölebb egy hónapra, kiemeli azonkívül ez a szakasz, hogy, nagyon természetesen, esetleg korábban is megszüntetendő a vizsgálati fogság. Ha tekintetbe veszszük, — és ezt különösen azon tisztelt képviselőtársamnak mondom, a ki azt mondta, hogy utóvégre kanári madarat is bele fognak tenni az illető vizsgálati fogolynak a czellájába, — hogy mily becses javát képezi az ő személyes szabadsága, az ő" életén át megszerzett becsülete, és hogy egy erőszakos lépés, egy ellenőrizetlen intézkedés, egy garancziával körül nem vett törvényes intézkedés által mily hamar lehet annak az illető embernek egyéni szabadságát, becsületét tönkretenni, a társadalomban való létezését örökre lehetetlenné tenni: akkor azokat a garancziális intézkedéseket, a melyet e tekintetben az emberek oltalmára ezen törvényjavaslatban le vannak fektetve, mi nem mellőzhetjük.Méltóztassék a t.häznak és tisztelt képviselőtársamnak tekintetbe venni, hogy az az illető, a ki letartóztatva a vizsgálati fogságba kerül, szemben áll az állam erős hatalmával, a vádhatósággal, a mely az államhatalom erejének minden dicsőségéve 1 , fényével és ragyogásával van körülvéve, szemben áll ezzel oly ember, a kit esetleg a látszat sújt, a kit a gyanú kerget és a kit esetleg egy alaptalan vád nyom és üldöz: ha mindezt tekintetbe veszszük: akkor nem létezik annyi garancziális intézmény semmiféle törvényben, a melyekről a humánus, vagy a bűnvádi pernek intézkedéseit kellőleg megbírálni képes jogtudós, vagy törvényhozó azt mondhatná, hogy túlsók ez a garancziális intézkedés. (Helyeslés.) Ezeket — mondom — szükségesnek tartottam kiemelni, mint olyan garancziális intézkedéseket, amelyek ezen javaslatban a személyes szabadságnak lehetőleg megóvására szolgálnak. Miért kellessen tehát ezen javaslatot a napirendről levenni? (Felkiáltások balfelöl: Nem vess-
