Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-648

4S 048. országos ölés 1890. szeptember 4-én, pénteken. biztosítani nem akarná. Azért, t. báz, ez iránt is feltétlenül nyilatkozatot és magyarázatot fogunk követelni. Befejezem, t. képviselőház. A bizonyítékok szabad mérlegelésének kérdéséről csak röviden szándékozom nyilatkozni. A mai korszakban a jogászi alkotás az eljárásban egyike a legnehezebbeknek. Méltóztatnak tudni, hogy egy ixj iskolával állunk szemben. Itt vannak a pozitivisták, Lombroso, List stb. vezérlete alatt, a kik sorakoztatják maguk mellé a pszichológusokat, pathológusokat és frenológusokat. Itt van az Aubry-Grarnier-féle iskola, mely azzal keres mentséget a társadalom bűnösei számára, hogy a terhelteket betegeknek nyilvánítja. Filantropikus eszme, talán a bonhomiához is közel áll, de nem védelmezhető. Az emberi társadalom vétkeit, bűneit menteni azzal, hogy a társadalom nem rossz, hanem beteg, midőn, t. ház, a pozitivista elméletnek az a tantétele, hogy az ember a bűntényre prediszponálva van, vagyis hogy a legtöbb bűntényt nem erkölcstelen hajlamokból, vagy erkölcstelen indokokból cselekszik, hanem egy ellenállhatatlan kényszer, a szervezetben rejlő erő, vagy más abverzitások által vezéreltetve, ez, t. ház, arra az aberráczióra vezet, hogy mindenkit menteni kívánunk. Pedig, t. ház, az arany középút az egyedül helyes és igaz. A mint én 25 évnek hosszú tapasztalatai után szívesen teszem azt a vallomást a képviselőház előtt, hogy én magam is abban a meggyőződésben vagyok, hogy például a főbenjáró bűntények köztíl a gyilkosságra nézve egyenesen lehetetlennek tanom, hogy a gyilkosság perczében az, a ki ezt a bűntényt cselekszi, tényleg épehnéjűnek, egész lelkületének hatalmában rolna, hogy az aberrácziónak valami része ne lenne benne; szóval, hogy a gyilkosság elkövetése pillanatában valami betegséget mindenesetre szupponálok, úgy másrészről menteni akarom a társadalmat attól a veszedelemtől, hogy a filantrópia és humanizmus terén eltévelyegjünk oda, hogy a kik nem respektálják a társadalom szentségét és az emberiség jogkörét, azokat betegség ürügye alatt az emberiség sorában ne csak megtűrjük, hanem még netalán ápoljuk is. És itt jut eszembe az, a mit a halálbüntetésről tartanak. Én például híve vagyok a Beccaria tanának, de a Holzendorf elmélete szerint. Ha jól emlékszem, egy franczia író után Holzendorf mondta azt, hogy: »Ich bin auch für die Abschaffimg der Todesstrafe — jedoch verlange ich — die Herren Mörder sollen den Anfang machen. Én is a halálbüntetés eltörlése mellett vagyok, csakhogy a t. gyilkos urak kezdjék meg. Ugyanígy vagyok a pozitivista elmélettel is, és úgy látom, hogy e javaslat a bizonyítékok szabad mérlegelése kérdésében a vádnak és a védelem érvényesülését azon korlátok közt teszi lehetővé, melyek, míg egyrészt az emberi jogokat védik, másrészt a társadalom, az állami rend biztonságát megvédeni törekszenek. Ezek vezetnek engem arra a meggyőződésre, melyet pártom és a magam nevében ezennel ünnepélyesen nyilvánítok, hogy akkor cselekszünk helyesen, hogyha tőlünk telhető tárgyilagossággal hozzájárulunk ahhoz a munkához, hogy a törvényjavaslat törvénynyé emeltessék, azonban azzal a feltétellel, hogy az egyéni szabadságot és becsületet helyezzük fölé miüden ügyészi hatalmi körnek és a nyomozás során igyekezzünk visszaállani arra a régi szabadelvű törvényre, melyet szabadelvű emberek helyesen alkottak meg. Azért midőn kijelentem, hogy általánosságban a törvényjavaslatot elfogadom és ahhoz hozzájárulok, ezt azon feltételtől teszem függővé, hogy az ügyészi hatáskörre nézve benyújtandó határozati javaslatomat a tisztelt többség elfogadni hajlandó lesz. Azon indokoktól vezéreltetve, melyeket úgy az egyéni becsület, mint az állami érdek szempontjából elmondani kötelességemnek tartottam, előterjesztem határozati javaslatomat. Határozati javaslatom következőleg szól (olvassa.): »Határozatí javaslat. A képviselőház a bűnvádi perrendtartásról szóló javaslatnak a királyi ügyészi hatáskörre vonatkozó részét, így különösen a nyomozatra vonatkozó szakaszokat azzal utasítja jelentéstétel és megfelelő szövegezés czéljából az igazságügyi bizottsághoz, hogy az a javaslatot a királyi ügyészi hatáskör szempontjából az 1871. évi XXXIII. törvéuyczikk rendelkezéseinek, így különösen az idézett törvényczikk 21-ilc §-ának megfelelőleg alakítsa át, a részletes tárgyalás során pedig az igazságügyi bizottság sürgősen elvárt jelentésének beérkeztéig függeszsze fel a képviselőház mindazon szakaszoknak tárgyalását, a melyek az ügyészi hatáskörrel, így különösen a nyomozati hatósági jogkörrel kapcsolatosak « Ez jelenti azt, t. ház, hogy daczára ezen aggod simáinknak, a részletes tárgyalást megkezdeni kívánjuk és csupán azon szakaszok függőben tartását kérjük, melyek ezen hatáskörrel kapcsolatosak, hogy azok kodifikáczionális szempontból is a, bizottság által a javaslatba beilleszthetők legyenek. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani és kijelentem, hogy a javaslatot általánoságban elfogadjuk. (Eelyeslé< a szélső baloldalon.) Elnök : Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Lakatos Miklós jegyző: Ragályi Lajos! Ragályi Lajos: T. ház! Midőn a tárgya-