Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-648

648, országos ülés 1896. zeptemljer 4-én, pénteken. 43 lás alatt levő törvényjavaslatra nézve magam és tisztelt elvbarátaim állásfoglalását pár rövid szóval megindokolni szerencsés leszek, engedje meg a t. ház, hogy a magam részéről is csatlakozzam a hazafias örömnek a?on megnyilatkozásához, a melylyel előttem szólott t. képviselőtársam a vita eddigi folyamán tapasztaltaknak a maga részéről adózott. Én is azt látom, hogy ágy az előadó úrnak kiváló beszéde, mint a miniszter úrnak koncziliáns magatartása mintegy visszatérést képez a parlamenti tárgyalások ama régibb módszeréhez, a melytől az újabb években annyiszor tapasztaltunk sajnos eltérést, midőn a referens, mikor az előadói széket elfoglalta, egyúttal levetette magáról a pártpolitikának békóit is és hivatását abban kereste, hogy személyeskedéstől és szellemeskedéstől eltekintve, a javaslat mélyére ható komoly beszéddel iparkodjék bevezetni a komoly vitát és tárgyi indokokkal ássa meg medrét az objektív tárgyalásnak, és midőn a miniszter nem abban kereste az ő hivatását, hogy a törvényjavaslatot minden áron és minden eszközökkel és különösen párthatalmi eszközök alkalmazásával változatlanul keresztűlhajszolja, hanem ugyanazon magatartást tanúsította, a melyet ma az igazságügyminiszter úr részéről tapasztalhatnunk mindnyájunknak jól esett. És úgy ez a beszéd, valamint a miniszter úr magatartása, t ház, azt hiszem a legékesebben szóló visszautasítása annak a szerencsétlen tendencziának, a mely bizonynyal a túlbuzgó kormány támogatók részéről talált hangot a kormányhoz közel álló egyik napilapnak hasábjain, és a mely a legújabb rendszerhez méltóan, szükségesnek tartotta már előre meggyanúsítani, megrágalmazni, sőt megbélyegezni akarni azokat, a kik a javaslattal szemben ellenzéki á^áspontra helyezkedni mertek, (Úgy van! baífdől és a középen.) és ezélszeríínek látta ez országnak jogászait a liberalizmus nevében hívni csatarendbe a javaslatnak védelmére, azzal a monsztruózus indokolással, hogy ezt tőlük a liberális politika követeli, mert a javaslat bírálatának kérdése is szerinte ma már a liberális politikának kérdésévé vált. (Derültség. Igás! Úgy van! balfelöl.) A t. előadó úr az ő kiválóan szakszerű beszédében és az igen tisztelt miniszter úr az ő elismerést érdemlő koncziliáns magatartásával, mind a ketten fényes bizonyítékát szolgáltatták annak, hogy tudják azt, mikép ott, hol a nemzet törvényhozása egy rég érzett szükségletet kielégíteni, egy rég érzett hiányt pótolni, a jogállam épületébe egy hatalmas sarokkövet beleilleszteni készült; a napi politikának nincsen semmi feladata, semmi tenni valója, mert a tisztán szakszerű törvényjavaslatok objektív tár- I gyalusába a napi politika kérdéseinek belevegyítése megzavarja a tisztult nézetek leszűrődésének természetes proczesszusát s útját vágja a kölcsönös kapaczitácziónnk, mely mellett lehetséges pedig csakis a helyes törvényhozói munkálkodás. És hogy én és t. elvbarátaim, t. ház, e tekintetben az előadó úr álláspontjával tökéletesen egyezően gondolkozunk, azt, gondolom, bizonyítja az a körülmény is, hogy mi bár pártállásunk minket a kormánytól és pártjától elválaszt, kezdettől fogva azt határoztuk el, mikép ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául feltétlenül elfogadjuk, mivel objektív kritikánk szerint ez a törványjavaslat nagyban és egészbon az elméleti tudomány mai színvonalán áll, igen helyesen alkalmazza a gyakorlati életnek tapasztalatait és rendelkezései legnagyobb részben olyanok, hogy megállhatnak bármely művelt nemzet törvényhozásában is, és ha ezeket szerencsés kézzel fogják nálunk az életbe átültetni, nemcsak a mai tarthatatlan állapotokkal szemben, de általában igen jelentékeny és igazságszolgáltatásunknak nagy előnyére váló haladást képviselnek, A javaslatnak hibái, t. ház, nem kerülték el a mi figyelmünket sem, de azon meggyőződésben voltunk, hogy ezek a kisebb-nagyobb hibák itt a részletes tárgyalás folyamán kellőleg felderíthetők és kijavíthatok, mert abban a feltevésben éltünk, —• és örömmel konstatálom, hogy ez a feltevés a miniszter úr beszéde által alaposnak bizonyult, — hogy a miniszter úrnak egyes napilapok által tulajdonított azon kijelentés, mintha ő a javaslat változatlan és gyors keresztül hajtását forszírozni kívánná, a valóságnak meg nem felel. Mi feltettük, hogy a miniszter úr nem fog szemet hunyni azon hibák előtt a melyeket előtte az objektív tárgyalás az ő saját javaslatában felderít, és készséggel fog közreműködni ahhoz, hogy ezen hibák bármely pártról, a háznak bármely oldaláról jövő módpsítványok elfogadása által javítást találjanak. Épen ezért, t. ház, mert e meggyőződésben éltünk, kezdettől fogva el voltunk arra határozva, hogy semmiféle indítványhoz hozzá nem járulunk, a mely ezt a javaslatot a napirendről levenni hivatva volna. Mert kétségtelen, t. ház, — és azt hiszem? ez iránt sem a házban, sem a házon kivűl ninc

s véleménykülönbség a jogászok közt, — hogy a bűnvádi eljárás reformjának megalkotását a lehető legsürgősebb szükségesség parancsolja. Mert eltekintve attól, hogy a jogélet egyik ága sincs annyira összefüggésben magával az alkotmányossággal, egyik sem érinti oly gyakran és oly közelről az állampolgárok legszentebb jogait és legféltettebb szabadságát, mint ép a bűnvádi eljárás és így a jogélet egyik ága sem követel6*