Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-648

648. országos filés 1896. szeptember 4-én, pénteken. 3! vádi perrendtartás tervezete végre-valahára, egy százéves küzdelem után, a törvényhozás elé került. A törvényjavaslat fontossága okolja meg azt, hogy én az előadó úr után azonnal a kormány álláspontját e kérdésben jelezni szükségesnek tartom. (Helyeslés.) Az előadó úr tegnap tartott valóban fényes beszédében (Ügy van!) megvilágította e javaslat alapelveit, szerkezetét az egész vonalon. Az ő beszéde után a kérdések elhatározása a szavazásnál nem lehet nehéz. Én az általa elmondottakat mind osztom. Egyetértek vele különösen abban, hogy e törvényjavaslatot fontosságánál és sürgősségénél fogva különösen ajánlom, a t. ház figyelmébe. Egyetértek vele, mert hiszen jól tudjuk, hogy a magyar bűnvádi perrendtartás megalkotását rég várja, rég sürgeti Magyarországnak milliók óhajtásában megnyilvánuló közvéleménye. Nem tekinthető az ország jó sorsának, jó szellemének, hogy e törvény mind e mai napig meg nem alkottathatott. Kiemelte az előadó űr azt is, hogy a múlt század végén a magyar törvényhozás egy erélyes, elhatározó lépést tett előre, mely szép reményeket ébresztett, melyek azonban csak annyiban valósulhattak, hogy egy törvényjavaslat szerkesztetett. De el lehet mondani, hogy azóta a bűnvádi perrendtartás megalkotásának kérdése állandóan napirenden van. Mert valahányszor a politikai viszonyok tisztábbak voltak és valahányszor az országnak létért való küzdelme csöndesebb mederben folyt: mindannyiszor élénkebben foglalkozott & kérdéssel a törvényhozás és a közvélemény. Az utolsó száz év alatt, mely időt méltán lehet a magyar büntető perrendtartás vajúdási korszakának nevezni, több törvényjavaslat keletkezett. Fájdalom, egyik sem vált törvénynyé. Nagyon természetes, hogy e hosszú idő alatt az életviszonyok és ennélfogva a tudomány is nagy változásokon ment keresztül, úgy, hogy e törvényjavaslatok alapelvei rendelkezései ma már túl vannak haladva. Ezeket a gyakorlati életbe már átvinni nem lehetne, de igen előkelő helyet foglalnak el a magyar jog fejlődésében és történetében. És becses anyagot szolgáltatnak arra, hogy a megalkotandó büntető perrendtartás ne csak a modern jog általános elveinek megfelelő legyen, hanem Magyarország jogfejlődésének, Magyarország különleges viszonyainak, a magyar nép szükségletének is teljesen megfeleljen, (Helyeslés jobbfelöl.) és mindkét irányt kielégítse. A tudás, a munka és a fáradság, a melyet elődeink az ő javaslataikba belefektettek, kárba nem veszett. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot ugyanaz a szellem lengi át, a mely az 1843-iki törvényjavaslatnak volt Szülőanyja: önálló, magyar és szabadelvű. Az előttünk fekvő törvényjavaslat maga már csaknem húsz év óta készül, az országnak legelőkelőbb, elméletileg és gyakorlatilag kiváló szakféifiai munkájának az eredménye. Mint tervezet már a harmadik a sorban. E törvénytervezetek mindegyike évtizedek óta át van adva a nyilvánosságnak, közkézen forog. A szakvélemény, a hírlapi kritika levéltárszámba megy s nem merült fel egyetlenegy figyelembe vehető észrevétel, a mely a javaslat végmegszövegezésénél megfelelő méltánylásban nem részestílt volna. Én e javaslatot, sok esztendők előkészítő retortáján túl, királyi szentesítéssel ellátva, benyújtásra készen találtam. Ismertem jól, volt alkalmam befolyást gyakoroln az alapelvek, a rendelkezések megállapításába, azokat magaméinak is vallhatom. Mégis, mielőtt egy újabb, alapos és mondhatom igen fáradságos revíziónak tárgyává nem tettem, addig azt a törvényhozásnak be nem mutattam ; csak midőn ezen az úton meggyőződtem arról, hogy ennek a javaslatnak egy újabb előkészítő stádiumba való visszaterelése érdemileg semmi mást nem eredményezhetne, mint azt, hogy ez a javaslat a napirendről lekerüljön és ki tudja mikor, talán ismét száz esztendő múlva lehetünk ismét abban a helyzetben, hogy büntető perrendtartásunkat megalkothassuk : én erre az eljárásra magamat el nem határozhattam, habár talán személyes kényelmem, vagy épen személyes ambiczióm szempontjából reám nézve kecsegtetőnek mutatkozott. De az országnak azzal a vitális érdekével szemben, a mely nemcsak igazságszolgáltatási, de valóban igen fontos politikai okokból is ma már elodázhatatlan kielégítést igényel, én ezt az elodázó eljárást könnyelműségnek, bűnnek tartottam volna. (Tetszés és helyeslés.) A t. háznak igazságügyi bizottsága — elmondhatjuk talán, hogy ebben is országos nevű kiváló szakférfiak csoportosulnak — ezt a törvényjavaslatot hónapokon keresztül a legnagyobb szorgalommal, pontossággal és alapossággal tárgyalta. Egy tekintet a bizottság által benyiijtott jelentésben meguyilvánuló nagy és alapos munkára, meg fog győzni mindenkit, hogy ennél a javaslatnál jobban megérlelt, alaposabban előkészített munka a magyar törvényhozás előtt eddig még alig feküdt. (Tetszés jobhfelől.) Én nekem, a ki e javaslatnak minden részletét alaposan ismerem, lelkem mélyén gyökerező meggyőződésem az, hogy a magyar törvényhozás erre a javaslatra a szankczióját teljes megnyugvással ráadhatja, (Élénk helyeslés jobhfelől.) hogy létrejöjjön ismét egy nagy alkotás, a mely ez ország egységének, kouszolidácziójának egyik legbiztosabb alapkövét fogja képezni, s a mely egyszersmind az állampolgárok sza-