Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-647

647. országos ülés 1896. s -e ptember 3-án, csütörtökön. 2 legélénkebb kölcsönhatásban van, az abszolutiz­mus által behozott oly reczipiált jogforrások szabályozzák, melyek jogfejlődésünk hagyomá­nyaitól a leggyökeresebben elütnek, melyek köz­jogi felfogásainkkal merőben ellentétben állanak. (Úgy van ! Úgy van!) Ezen jogszabályokat az osztrák abszolutiz­mus hozta létre oly czélból, hogy nálunk az alkotmányos érzelmeket kiirtsa és a birodalmi beolvasztás mű'vét létesítse, (Úgy van! Úgy van!) de a politikai tendencziáktól el is tekintve, az 1853-iki osztrák büntető perrendtartás a kor színvonalától messze elmaradt s maga Ausztria, mihelyest alkotmányos állammá vált, sietett azt kiküszöbölni és a kor szellemének megfelelőbb törvényekkel helyettesíteni. (Úgy van!) Álla műnk jelentékeny részében tehát az osztrák önkényuralom által létesített büntető el­járás és sajtótörvények vannak ma is érvény­ben; hogy mennyire akadályozza ez az állam politikai egységét, mennyire fejleszti a partiku­lárizmust ép ott, a hol annak történelmi előz­ményei is vannak, hol a mutatkozó nemzetiségi mozgalmak folytán a jogegységre leginkább szükségünk van, mennyire hat bénítólag az egy­séges judikatura keletkezésére, azt bővebben fej­tegetni fölöslegesnek találom. Annyival sajnálatosabb ez, mert a bűnvádi eljárás ép a legfontosabb alkotmányos jogok biz­tosítását czélozza, az egyéni szabadság, a házjog, levéltitok sérthetetlenségét. A mi pedig a sajtó­törvényeket illeti, fölösleges arra utalni, hogy mily különbség van a fokozatos felelősségre fek­tetett 1848-iki sajtótörvény és az egyetemleges felelősség elvén felépült, a sajtószabadság elvét merőben negáló 1852-iki osztrák sajtórendtartás között. Ezen állapot tarthatatlansága szembeszökő. Hiába törekszünk a magyar állam kiépítésén, ha elmulasztjuk azon intézmények létesítését, melyek a tapasztalás tanúsága szerint leginkább hivatvák arra, hogy kidomborítsák az állam po­litikai egységét, már pedig a közös kultúra mellett az államegységet leginkább biztosítja a nemzeti közös jog, melyre hazánk érdekei egye­nesen utalnak. (Élénk helyeslés!) Más államok példáján okulva, sietnünk kell az egyes vidékeken reczipiált idegen jogok és az ingadozó és változó bírói gyakorlat helyébe, a büntető igazságszolgáltatás terén is, az ország minden részében életbeléptetni a nemzeti hagyo­mányoknak megfelelő szabadelvű törvények vilá­gos, határozott és szabatos rendelkezéseit. (Élénk helyeslés.) A német birodalom, mihelyest kivívta egy­ségét, sietett egységes büntető és polgári perjog alkotásával biztosítani azt, a mit a fegyverek győzelme s a nagy nemzeti fellendülés kivívott, és most készül a polgári törvénykönyv életbe­léptetésével betetőzni a jogegység épületét. 1867 óta a polgári perrendtartás, a keres­kedelmi és váltójog, a büatetőtörvénykönyv, legíVjabban pedig az egységes házassági jog és anyakönyvek életbeléptetése által hatalmas lé­pésekkel haladtunk a jogegység czélja felé, de még mindig távol állunk attól, hogy jogintéz­ményekkel biztosítottuk volna az egységes nem­zeti jogfejlődést. A bizottság tehát a jogérvek­től el is tekintve, nyomatékos súlyú politikai követelmény gyanánt ismerte fel azt, hogy a büntető jogszolgáltatás terén a rég nélkülözött egység megalkottassék. A bizottság ez okból ernyedetlenííl és oda­adással dolgozott a javaslat elkészítésén, mert tudta azt, hogy az állami egység egyik alap­kövét teszi le vele. Tehette ezt annál inkább, mert a bűnvádi eljárás alapelveire nézve kö­zötte és a kormány között teljes összhang ural­kodott. Ha a bűnvádi eljárás alapelveinek mi­kénti alkalmazását illetőleg a javaslat és a bizottság között nézeteltérések merültek volt fel, azok a tárgyalás során teljesen ki lettek egyenlítve, úgy, hogy különösen a nyomozási eljárásban a vádtanáes ellenőrzése által nyúj­tandó garancziák tekintetében, a védelem jog­körének kiterjesztése úgy az előkészítő, mint a főtárgyalás alkalmával, az előzetes letartóztatás mint a vizsgálati fogság időtartamának és al­kalmazhatásának korlátozása, a felebbezés és a semmiségi panasz kiterjesztése tekintetében pro­ponált módosítások a miniszter és a bizottság között teljes egyetértésben történtek, sőt több módosítást a miniszter kezdeményezett. Áttérve a tárgyalásunk alapját képező tör­vényjavaslat ismertetésére, (Halljuk! Bálijuk!) a bizottság elsőbben is vizsgálatának tárgyává tette azt, vájjon azon alapelvek, a melyeken a javaslat nyugszik, megfelelnek-e az ország szük­ségletének és jogi hagyományainak, a többi európai államok által már elfogadott és helye­seknek bevált jogintézményeknek, melyeket jog­alkotó tevékenységünk részben már nálunk is meghonosított? Biztosítják-e egyrészt az anyagi büntető jogszabályok szigorú, de igazságos és teljesen pártatlan alkalmazása által a jogrend éraekeit, másrészt pedig a polgárok alkotmá­nyos jogait a hatósági közegek esetleges ön­kénye és túlkapásai ellen ? Ezen elvek bírálatánál azonban nem volt szabad szem elől tévesztenünk hazánk külön viszonyait és szükségleteit, azon alkotmányi, igazságügyi, közbiztonsági állapotokat, melyekre a bűnvádi eljárás jogszabályait kiterjeszteni akarjuk. Azon elvek, melyeket a javaslat bevallot­tan vezérszempontoknak elismer: 1. a vádrend­szer; 2. a szóbeliség és nyilvánosság; 3. a terheit

Next

/
Thumbnails
Contents