Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-647

22 3*7• országos ülés 1896. szeptember 8-án, csütörtökön. jogainak biztosítása és a védelem szabadsága; 4. a lehető garaneziáknak megadása úgy az előkészítő eljárás, mint a főtárgyalás alkalmával, végűi a sérelmes határozatok ellen nyújtott jogorvoslatok útján; 5. Az esküdtszék előtti eljárásnak olyképeni szabályozása, hogy az esküdtbírósági hatáskör ne csak a nyomtatvány útján elkövetett, hanem más súlyos beszámítás alá eső bűncselekményekre is kiterjeszthető legyen. Áz inquizitórius rendszer kinövéseível s visszaéléseivel ma már csak történelmi érdekkel bir, elítélte azt a haladó kor, kiküszöbölte az igazságszolgáltatás érdeke minden bűnvádi eljárásból. A jelen javaslat tehát csak saját jogfejlődésünket követi, midőn a vádreudszer keresztülvitelét tűzte ki feladatául. A vádrendszer az, mely lehetővé teszi, hogy a bíró elfogulatlanul álljon szemben a vád és a védelem érveivel s csak az anyagi igazság kiderítésére törekedve, pártatlanul mérlegelje azon bizonyítékokat, melyek a vádlott bűnössége vagy ártatlansága mellett szólanak. Sarkalatos elvét képezi, hogy ott hol nincs vádló, nincs bíró; hogy a bűnvádi eljárás csak törvényes vád alapján indítható meg, csak a vádban foglalt tettre és személyekre terjeszthető ki, s hogy a bírói ítélet meghozataláig a vád visszavonása megszünteti a bírói eljárást is. Ezen elv az, a melyet a javaslat elfogad és az eljárás minden szakában érvényesít. A vádat rendszerint a kir. ügyész képviseli, a ki azt addig, a míg a vád feletti tárgyalás befejezve nincs, a büntető eljárás bármely szakában visszavonhatja. A kir. ügyész képviseli a a vádat az úgynevezett indítványi bűncselekményeknél is, a melyeknél azonban az indítvány megtétele előtt nyomozás nem indítható, vád nem emelhető. Kivételt képeznek a csak magánvádra üldözhető bűncselekmények, melyekben a vádat rendszerint a sértett fél képviseli, az úgynevezett főmagánvád esetei; kivételesen itt is meg van engedve a királyi ügyészségnek közérdekből a vád képviseletét átvenni. A vádrendszer következménye, hogy a bűntettek földerítése és üldözése első sorban az állami érdek képviselőjének, a királyi ügyészségnek esik hatásköreié. Bűntettek elkövetése esetében ő jár el a tettesek kipuhatolása végett, ő szerzi be vagy beszerezteti azon adatokat, melyek szükségesek annak megítélésére, vájjon vád emelésére határozott személy ellen létezik-e elegendő törvényes alap. A kir. ügyészség esetleges mulasztásai és visszaélései ellen a javaslat teljes biztosítékot nyújt s pedig kettős irányban: egyrészt gondoskodva arról, hogy a királyi ügyész hatalma vádmonopóliummá ne válhassék és ne konfiskálhassa a sértett fél jogait, de biztosítékot nyújt a terhelt félnek is arra nézve, hogy őt jogtalanul zaklatni ne lehessen. Az első biztosíték a királyi ügyészség közjogi állásában és azon jogokban és kötelességekben rejlik, melylyel a bűnvádi eljárás javaslata a királyi ügyészség hatáskörét körülírta. A mi a királyi ügyészség állását illeti, a királyi ügyészség szigorú hierarchikus ellenőrzés alatt áll, tetteit a főügyészség, utolsó fokban a miniszter őrzi ellen, a ki eljárásáért vagy mulasztásaiért a törvényhozásnak felelős. A királyi ügyészség tagjaitól a miniszter elvonhatja ugyan az ügyészi megbízást, de az ügyész hason rangban és ugyanazon bírósághoz helyezendő át, a melynél működött. Végűi a mi a legfontosabb, az ügyészség tagjai felett a büntető vagy fegyelmi hatalmat a bíróság gyakorolja, ha tehát hivatalos hatalmát alaptalan zaklatásokra használja fel, a sértett fél panaszával a független bírósághoz fordulhat. Ehhez járul, hogy a javaslat rendelkezései az ügyészségnek kötelességévé teszik eljárásánál a terhelő és mentő körülményeket egyenlő gondossággal kideríteni, s hogy a javaslat egyéb intézkedései teljesen kizárják azt, hogy a királyi ügyészség működése egyoldalú irányban fejlődhessék. Ámde a javaslat nem érte be ezen biztosítékokkal, hanem a kir. ügyészség vádemelési jogával párhuzamosan intézményekkel biztosítja a sértett félnek pótmagánvádját, ha a vádközeg kötelességeit elhanyagolná ; gondoskodik továbbá arról, hogy a terhelt fél már a nyomozásban és mint ügyfél álljon szemben a váddal s a védelme érdekében szükséges bizonyítékokat már a nyomozás stádiumában bíróság útján önállóan beszerezhesse; végül gondoskodik, hogy a védelem — az egyoldalú vád ezen hatalmas is egyedüli korrektivuma — a maga jogaiba lépjen. Ha a királyi ügyész a köz vád körébe eső esetekben megtagadja a vád emelését, a sértett félnek választása van vagy elvállalni a vád képviseletét, vagy panaszszal fordulni a királyi főügyészséghez. Ha a királyi főügyészség sem utasítja a királyi ügyészt a vád emelésére, nyolcz nap múlva a sértett félnek még mindig jogában áll saját felelőssége alatt megindítani a vádat s e végből az illetékes bírósághoz fordulni. Ha a királyi ügyész az általa képviselt vádat az eljárás folyamán elejtené, a sértett fél átveheti a vád képviseletét az ügy bármely stádiumában s folytathatja a bűnvádi eljárást saját felelőssége alatt. A sértett fél mindama jogokkal élhet, melyek a királyi ügyészt megilletik, kivéve azokat, a melyek a királyi ügyészségnek közhatósági jellegéből folynak. Szóval a sértett fél jogai az eljárás egéBZ folyamán tel-