Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-659

659. országos ülés 1896. október 3-&n, szombaton. 195 Azt mondta a képviselőház t. elnöke, — és nagyon helyesen, — hogy ne legyünk szenvedélyesek és ne zavarjuk meg ez utolsó ülést, kellemetlen inczidensekkel. Tökéletesen igaza van a képviselőház t. elnökének. De ezt a bölcs tanácsot majdnem lehetetlenség megtartani, a mikor itt a kormány részéről oly nyilatkozatokat hallunk, a melyek, merem alítani, a parlamentáris rendszernek valóságos arczul csapását képezik. (Élénk helyeslés a hal és szélső baloldalon.) A t. miniszterelnök úr itt a legnagyobb osztentáczióval beszél a többségről; beszél arról mint önállóan és határozottan konstituált politikai és közjogi tényezőről. Én a magyar alkotmány ezerint más önállóan konstituált tényezőt nem ismerek, mint a koronát és parlamentet, (Úgy van! a baloldalon.) s egyáltalában nem ismerem a többséget ily minőségben, (Úgy van! a baloldalon.) Ha tehát a t. miniszterelnök úr mégis folytonosan ezen többégre hivatkozik, ez azt jelenti, hogy a pártérdeket akarja hivatalosan a közérdek fölé emelni; hogy a többség uralmat akarja az országgyűlés fölé emelni, (Ügy van! balfelől.) és hogy a döntés nem itt az ország gyűlésen, hanem a kormánypárti klub helyiségben történik. (Úgy van! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) A legnagyobb mértékben inparlamentáris az, a mi a képviselőház feloszlatását illetőleg történik. Én úgy tudom, hogy a képviselőházat fontos okok nélkül feloszlatni nem lehet. Úgy tudom, hogy mindannyiszor, midőn a képviselőház idő előtt, de különben is feloszlattatik, egy kérdésnek kell intéztetni a választókhoz; a kormánynak egy világos és határozott kérdést kell intéznie a választókhoz, (Úgy van! balfelöl.) hogy arra feleljenek. Es hogy ez megtörténhessék, a végből a t. kormánynak a kiegyezési kérdésekben okvetlenül világosan és határozottan szint kellene vallania. Meg kellene mondania azt, hogy minő álláspontot foglal el a quóta-kérdésben és ezt annyival inkább kellene tennie, mert hiszen, a mint hivatkoztak reá, az osztrák kormány ebben a kérdésben nyilatkozott, és annyival inkább kellene tennie, mert a t. kormánynak e tekintetben egy igen hatalmas és erős támpontja van: a quóta-bizottságnak álláspontja, a mely ezen helyes álláspontért és annak kifejtéséért valójában csak köszönetet és hálát érdemel. (Úgy van! balfelől.) Ha tehát a t. kormány ebekben a kérdésekben nem nyilatkozik, akkor ez mit jelent ? Ez azt jelenti, hogy bujkálással, erőszakkal (Úgy van! balfelöl.) és korupezióval meg akhrja csinálni magának a többséget, hogy azután azzal a többséggel az ország jogait eladja és elalkudja. (Úgy van! Úgy van !a baloldalon) Ezt kell a választások előtt az országnak megmondani és e felett a kérdés felett van hivatva az országos közvélemény dönteni, nem azon kérdés felett, a melyet Münnich Aurél t. képviselőtársunk olyan nagy garral jónak látott odadobni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon) Perczel Béni jegyző: Pulszky Ágost! Pulszky Ágost: T. ház! (Hosszantartó zaj és derültség a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget.) Azon szavakra, a melyeket Beöthy Ákos t. képviselő úr mondott, van egy pár megjegyzésem, a mely, azt hiszem, épen a valódi alkotmányosság és törvényeink szelleme értelméből folyik. Lehetetlen, hogy azt a vádat ezáfolat, illetőleg megjegyzés nélkül hagyjuk az ország közönsége elé terjeszteni, hogy a minisztérium itt a többeéggel az alkotmány értelme ellen jár el oly alkudozásokban, a melyeknek menetét a 67-iki törvény pontosan előre megszabta, és a melyekben nem tér el a törvényesen megszabott úttól. Volt sok eset rá, hogy a kisebbség türelmetlen volt; volt sok eset rá, hogy a kisebbség az ország valódi érdekeit is koczkáztatni kívánta, esetleg azért, mivel talán egészen jogosult országos szempontból szükségesnek tartotta, hogy kíváncsisága azon idő előtt kielégíttessék, a mikor az alkotmányos faktoroknak nyilatkozniuk kellett, De soha egy kormány, a mely ezen névre érdemes volt, sem itt, sem más országban, azért, hogy könnyebb legyen az álláspontja, azért, hogy a választásnál esetleg ne támadtathassék meg, soha egy kormány, mely e névre érdemes volt, nem tért le a dizskréczió azon álláspontjáról, melyet neki a törvény és az ország érdeke megszab. És a t. képviselő úr buzgalmában, hogy az alkotmányellenesség vádját, a mi nem hiszem, hogy az ország érdekében legyen, ezen többségre és ezen többség magaviseletére jövőre is reásüsse, azt hiszem, nagyon elhajította a sulykot, mert azt mondta, hogy a miniszterelnök úr mindenekelőtt biztosítani akarta a párturalmat az alkotmány felett. Ez oly vád, melylycl mindig találkoztunk, és melyet komolyan senkisem hitt el a múltban és senkisem fog elhinni a jövőben. De azután hozzátette: és a miniszterelnök úr biztosítani akarja a többség uralmát a parlamentben. Hát vád ez, t. ház? Hát talán a kisebbség uralmát kellene biztosítania? (Élénk helyeslés. Úgy van! jobhfelől. Nagy mozgás a szélső baloldalon.) Ez az alkotmányos kötelesség? (Úgy van! jőbbfelöl. Nagy mozgás a szélső baloldalon.) Hát talán a t. képviselő úr az ország elé azzal akar lépni, hogy jövőre pedig a parlamentarizmus érdekében a többség határozata nem lesz irányadó e parlamentben, és hogy az a párt, a melynek az ország többséget adott a múltban és én bizom, hogy jövőben is többséget ad, az a párt, mely ezen nagy mandátum tudatában 25*