Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-659

194 659. országos ülés 1890. október R-án, szombaton. mi tudni akarunk, t. ház, az az, hogy a kormány helyt áll-e a jövő országgyűlésen azért az állás­pontért, melyet a regnikoláris deputáezió ország­világ előtt képvisel ? Ez az, a mit tudni jogunk van; ez az, a mit megmondani a kormánynak köteles­sége is. Ha pedig e kérdésben nyilatkozni nem akar, úgy nem menekülhet az elől a jogos szemrehányás, sőt mondhatnám vád elől, hogy igenis az ország közvéleményének megtévesz­tésére a regnikoláris deputáezió által egy helyes álláspontot foglalhat el, de a választások útján arra törekszik, hogy az országgyűlésnek ezen reprezentációja dezavuáltassék, és a quóta fel­emeltessék. Igen, t. ház, ez volt az indoka és mint múltkor kifejtettem, nem is lehet más oka az országgyűlés feloszlatásának, mint a quóta­bizottság dezavuálása. Mert' ha a kormány szolidaritásban áll a quótabizottsággal, nincsen szüksége új választásra. Neki áj quóta-bizott­ságra van szüksége, t. ház. Ez az, a miért az országgyűlést feloszlatja. Czélja, hogy új quóta­bizottsággal áj adatokra támaszkodva a quóta felemelését megindokolhassa, mert erkölcsileg is, politikailag is lehetetlen lett volna, hogy ezen quótabizottság tiszteletreméltó férfiaíval holnap feketének mondassa azt, a mit ma fehérnek mondanak. Ez a kérdés, t. ház, nem is ezt az ellen­zéket érdekli, vagy legalább nem ezt, a mely nem áll a 67-es alapon. Rólunk mindenki tudja, hogy a quótát egyáltalában, nem akarjuk meg­szavazni, annak felemelését tehát eo ípso nem. Ez a kérdés politikai repufäczió szempontjá­ból első sorban azon férfiakat érdekli, a kik a quóta-bizottságnak tagjai voltak. Ha eddig elmulasztották az alkalmat, most is kinálom azt nekik: méltóztassanak nyilatkozni, szolidárisán jártak-e el a kormánynyal e munká­latban vagy nem? Mert az országot meg kell nyugtatni az iránt, hogy nem játszunk a szavak­kal, az ország létérdekeivel szemben. Ez az, tehát, a mi bennünket ismételten és ismételten felszólalásra késztet. Bárki ül Magyar­ország miniszterelnöki székében, megkövetelem tőle, hogy midőn az ország létérdekeiről és legfontosabb vagyoni kérdéseiről van szó, a magyar miniszterelnöknek legyen egy becsületes álláspontja és azt becsületes és nyilt őszinteség­gel az ország előtt képviselni merészelje. (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Ha ezt nem merészli tenni, ám tudjuk, hogy kivel van dol­gunk. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Münnich Aurél: T. ház! Ugron Gábor képviselő ár jónak látta a szabadelvű pártot súlyos gyanúsításokkal illetni. Azt mondta, hogy a kormány, illetve a kormánypárt re verzál is mellett állítja fel a jelölteket, oly reverzális mellett, mely szerint 35 százalékos quótát fog­nak megszavazni, azután pedig azt mondta, hogy a négyszem közti dolgokat el szoktuk tagadni. Ezért a teljesen imparlamentáris felszólalásáért a mélyen tisztelt elnök úr rendreutasította Ugron képviselő urat; ebből a szempontból tehát nekem ezen kérdéshez hozzászólni valóm nem volna. De igenis van hozzászólni valóm, mint magánegyénnek. Én ennek a szabadelvű párt­nak egyik szerény tagja vagyok; (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez nem áll! Derültség a bal­és szélső báloldalon. Zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) nincs mandátumom a szabadelvű párt részéről, hogy az ő nevében felszólaljak, de meg vagyok győződve, hogy a pártnak minden tagja hozzám fog csatlakozni, midőn ezen nem parlamentbe, hanem csapszékbe való gyanúsítást leghatáro­zottabban és teljes indignáczióval visszautasítom. (Élénk helyelés jobbfelöl.) A nemzet fogja meg­ítélni ennek a szónoknak (Felkiáltások a szélső haloldalon: A quótát emeli-e, ez a kérdés? Nagy zaj jobbfelől.) a belsejét ezen felszólalása után, és meg vagyok győződve, hogy a kellő ítéletet meg fogja hozni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A mi pedig a quótát illeti, meg lehet győ­ződve Ugron Gábor képviselő úr, hogy annak idején ott, a hol annak ideje és helye lesz, a választók előtt, igenis mindenik szabadelvű párti jelölt meg fogja mondani álláspontját. (Félkiál­tások a szélső bcloldalon: Meg is kérdezik!) Ha önöknek az nem tetszik, ám tessék azt helyre­igazítani, megczáfoíni, a választó-közönség fogja elbírálni, kinek van igaza és kinek álláspontját fogadja el. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Ugron Gábor: T. ház! Személyes kér­désben szólalok fel. Münnich Aurél képviselő úr a nemzet ítéle­tét hívja fel. Én készséggel elfogadom a nemzet Ítéletét; megmondom a napot is, hogy mikor. Hogyha a jövő országgyűlésen a majoritás nem fogja megszavazni a 35°/o-os quótát, becsület szavamat adom, hogy nyilvánosan és ünnepélye­sen fogok bocsánatot kérni, (Derültség és tetszés a bál- és szélső baloldalon.) ha tagja lesz a kép­viselőháznak Münnich Aurél, itt, ha nem lesz tagja, azon csapszékben, melyben meg fogom találni. (Élénk helyeslés, tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon. Nagy zaj jobbfelől. Elnök csenget.) Beöthy Ákos: T. ház! Bocsánatot kérek, ha ezen kérdésben felszólalok, de oly nagy fontos­ságú mozzanatok merültek fel, általában a helyzet a választások előtt a képviselőház utolsó ülé­sében oly nagy fontossággal bir, hogy erre vonat­kozólag, (Halljuk! Halljuk!) egy pár rövid esz­mével én is hozzá kívánok járulni a nézetek tisztázásához. (Halljuk! Halljuk!)

Next

/
Thumbnails
Contents