Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-647
647. országos ülés 1896. szeptember 3-án, csütörtökön. 13 sóra, a másik a fogyasztási adópótlékokra vonatkozik. A sóra nézve — habár eddig sem volt kétséges — mindazonáltal indokoltnak látszott törvényben kimondani, hogy mindkét államnak joga van marhasót forgalomba hozni a másik állam kormányának tudtával és hozzájárulásával, de kiköttetvén, hogy a só utáni adójövedelemnek azon állam pénztárába kell befolynia, a melynek területén a fogyasztás történik. (Helyeslés jobbfelől.) A másik kivétel arra vonatkozik, hogy mindkét szerződő államnak joga van saját területén a fogyasztási adók után pótlékokat is kivetni, és a mennyiben ily természetű tárgyak külföldről, vagy Ausztriából, vagy Boszniából és Herczegovinából behozatnak, ezekre a tárgyakra a pótléknak megfelelő magasságban adót vetni ki. De ez alkalomra is kimondatik, hogy az ily pótlékok kivetésekor sem vámsorompót felállítani, sem termelési vagy kiviteli külön prémiumot a saját terményeinek adni nem szabad. Ismeretes a t. ház előtt, hogy egyik sérelmünk az, hogy az úgynevezett kiviteli jutalmak és adóvisszatérítéeek a magyar állam pénztárából oly czikkek után is fizettetnek, a melyek nem Magyarországból, hanem Ausztriából vitettek ki. Hogy e sérelem megszüntettessék, az a megállapodás jött létre, hogy jövőre a fogyasztási adó visszatérítések és kiviteli jutalmak ne mint eddig, a bruttó-bevétel arányában, hanem mindkét állam által a saját kivitelének megfelelő arányban fizettessenek. (Helyeslés jobbról.) A fogyasztási adók természete, mint méltóztatik tudni, azt hozza magával, hogy az adónak azon ország pénztárába kell befolynia, a melynek területén a fogyasztás történik. Ez az elv nálunk azonban köztudomás szerint az 1894. évi XV. törvényczikk alapján csakis a szeszre nézve volt keresztűlvive, ellenben a sörnél, czukornál, ásványolajnál az a viszásság történt, hogy néha a Magyarországon fogyasztott czikkek után az osztrák állampénztárba és az Ausztriában fogyasztott czikkek után a magyar állampénztárba folyt be az adó. Hogy ez a visszásság megszüntettessék, az a megállapodás jött létre, t. képviselőház, hogy az 1894- : XV. törvényczikk által szabályozott ágynevezett átutalási eljárás, a mely eddig csak a szeszre állott fenn, a jövőben a sörre, a czukorra és az ásványolajra is kiterjesztessék. (Helyeslés jobbfelől.) Fel kellett használnunk továbbá, t. képviselőház, ezt az alkalmat arra, hogy szesziparunk nyomasztó helyzetén, a mennyire csak lehetséges, segítsüuk. (Halljuk!) Közismeretü tény, hogy a szesziparnak baja a szeszárak csekélységében nyilvánul és hogy ez a szeszkoutingens túlságos magasságára és a meglevő nagy szeszkészletekre vezethető vissza. Ennélfogva első feladatunk volt arra törekedni, hogy a kontingens csökkentessék. Csökkentjük pedig a kontingenst közvetett úton az által, hogy kimondatik, miszerint jövőre eczetgyártási czélokra, az adómentesség fentartásával ugyan, de csak kis kontinges szesz lesz használható. Minthogy továbbá az eddigi tapasztalatok bebizonyították, hogy az 1888-diki törvény által megállapított szeszkontingense Magyarországnak igen nagy, míg Ausztria a maga kontingensét majdnem teljesen felhasználta, azért az a megállapodás történt, hogy Magyarország a maga kontingenséből 19.542 hektolitert átbocsát Ausztriának, úgy, hogy a magyar kontingens jövőre 853.000 hektoliterben állapíttatik meg. Megjegyzem, hogy még ezen csökkentett kontingens mellett is az az alkoholmennyiség, a mely egy fejre esik, Magyarországon nagyobb, mint Ausztriában, mert Magyarországon ezen csökkentett mennyiség mellett is 491 liter, Ausztriában pedig 4 25 liter esik egy fejre. Továbbá, hogy a nagy szeszkészletek apasztassanak, az iránt is megállapodás történt, hogy két éven át évenkint 100.000 hektoliter szesz után, mely külföldre vitetik, (Halljuk! Halljuk!) a rendes prémiumon klvííl még különleges prémium is adatik. Azt hiszem, t. ház, hogy ezeknek az intézkedéseknek meglesz az az eredményük, hogy a szesz ára javulni fog és így ezek az intézkedések egyformán javára válnak úgy az ipari, mint a mezőgazdasági szeszgyáraknak. Azonban külön a mezőgazdasági szeszgyárakra vonatkozólag megállapíttatott az, hogy ezek jövőre, nem mint eddig, az évnek csak egy részében, hanem az egész éven át jogosítva lesznek szeszt főzni; továbbá, hogy az a különbözet, a mely az'ipari és a mezőgazdasági szeszgyárak termelési viszonyai közt van, lehetőleg elenyésztessék, kimondatott, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak az eddiginél is nagyobb termelési prémiumban részesíttetnek. Ezeken kivül, t. ház, még kisebb-nagyobb intézkedések tétettek a szeszadó reformja körében, ezeket azonban mellőzve, mint különösen fontosat, meg kívánom említeni azt, hogy általános volt az az óhajtás, hogy a szeszitalméréiíi adó eltöröltessék. Erre jelenleg alkalom kínálkozik, a mennyiben Ausztria, a hol konzumadók eddig nem léteznek, a szesz adóját fel akarja emelni, a mi által részünkre meg van adva az a lehetőség, hogy a szeszadótételt felemeljük és ennek megfelelöleg a szeszitalmérési adót teljesen elejtsük. Hasonlóképen a söradónál, minthogy Ausztriában a söradótétel emelése kontempláltatik, mi abba a helyzetbe jutunk, hogy a söritaladót eltörüljük, fedezve egy részét a söradó emelése által, másik részét pedig pótlék alakjában a söradóhoz csatolva. Ezenkivííl, hogy a