Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-658
186 658. országos ülés 1896. október 1-én, csütörtökön. Igenis elvállalom a felelősséget, mert hozzájárulásommal jött létre azon beszéd, a melyet Ő Felsége mondott.' (Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Abban egyáltalában nem látom azon sérelmet, hogy Magyarország mellőzve lett volna. Abban pedig, — s ezt Komjáthy Béla képviselő úrnak felelem, — hogy a beszéd franczia nyelven mondatott, az természetes courtoisie volt, a mennyiben két uralkodó jelenlétében indokolt és helyes volt, hogy a nemzetközi nyelv, a franezia használtassák. Hogy Magyarországnak a részvéte, Magyarországnak a munkája, tehetsége, ereje érvényesült akkor, mikor ezen munka megnyitása alkalmával az ünnepség tartatott, az is bizonyítja, hogy azon díszserlegek, a melyek a felséges űr beszédjének elhangzása után üríttettek, magukon foglalják a berlini szerződést és azonnal a másik oldalukon magyar nyelven azon megbízatást, melyet Magyarország magára vállalt az 1880. törvényczikk alapján. T. ház! Mert mindez így van, én nem látom egyátalában seholsem a hátratételt, sem a megrövidítést, melyet Magyarország, Magyarország államisága szenvedett. Különben, t. ház, én érdekelt fél vagyok, mert hát magam részt vettem a rendezésben, magam folytam be abba, hogy az ünnepély mikép folyjék le. Erdekeit a kormány is, érdekelt a párt, azon párt, mely a kormányt támogatni szives; de engedjék meg az urak ott a túlsó oldalon, érdekeltek önök is, mert önök mindig kedvteléssel keresik az alkalmat arra, hogy Magyarország hátratételét Ausztriával szemben, a magyar kormány meghunyászkodását a béesi beíolyással szemben kitttntesgék. De ha érdekeltek az urak is mindnyájan, érdekeltek vagyunk mi is, engedjék meg, hogy bírálatot mondjon egy teljesen érdekeieden fél, a külföld. Ha az egyáltalában nem befolyásolható külföld véleményét halljuk meg, akkor be van bizonyítva, hogy ezen ünnepségeken Magyarország jelentkezett mint házigazda, mint vezető. (Felkiáltások a szélsőbal felől: Mert fizetett!) A magyar tehetség, a magyar tudomány, a magyar technika érvényesülésének ünnepe volt ez. T. ház! Talán felesleges sorban szószerint idéznem a franczia és német lapokat, melyek a maguk teljes függetlenségében az igazságot állították elő. A »Hamburger Fremdenblatt«, mely talán nem tartozik a legnagyobb magyarbarátok közé, azt mondja, hogy a magyarok megmutatták, hogy ámbár kultúrájuk még ifjú, a legnehezebb technikai problémákba ereszkednek és azt meg is oldják. Mindenütt el fogják ismerni az érdemet, melyet a magyar királyság e nagy mű körül szerzett. Gondolom, a »Norddeutsche Allgemeine Zeitung««ot, vagy pedig a »National Zeitung«-ot nem befolyásolhatjuk. A » National Zeitung* azt írja, hogy Magyarország építette a csatornát és hívta meg az egész világot a megnyitásra, hogy a munkát teljesen önállóan vitte végbe. A »Norddeutsche Allgemeine Zeitung* kiemeli, hogy Magyarországé volt a szerencse, hogy e szép békeünnepélyen mint házigazda szerepeljen. Továbbá a »Berliner Tagblatt« mondja: »A magyarok, mint házigazdák, elbűvölő szeretetreméltőságot tanúsítottak.« Ezzel is a házigazdaság voltát igazolják. A franczia lapokban hasonlóképen egész sorozatával találkozunk az elismerésnek és a magyar állam mindenütt mint házigazda és vezető szerepel. Például a »Journal des Débats« azt mondja: »Ferencz József király bukaresti útja egyenes szatiszfakczió azért, hogy a román király a Vaskapu magyar jellegű ünnepélyén megjelent. A »Figaro« azt mondja: »A magyar nemzet, mely a világot az orsovai ünnepélyekre meginvitálta, joggal lehet büszke kiválóan békés és czivilizatórius művére.« (Felkiáltások a szélső baloldalon: Olvassa francziáúl!) Megfelelhetnék arra is, különben czélszertíbb, ha magyarul olvasom. A »Le Temps* különös nyomatékkal hangsúlyozza a vaskapui mű magyar jellegét, mely a művet a magyar nemzeti eszme diadalának tünteti fel. »Magyarország,« — úgymond — »mely 12 és fél milliót fordított a műre, nem csinált rossz üzletet, ő nyitotta meg e fontos keleti utat, ő fogja hasznát venni, mindenesetre ura marad a kapunak, melyet megnyitott.* Hát, t. ház, ezeket láttam szükségesnek elmondani. Mi az érdekeltek vagyunk, a nem érdekelt felek bírálják meg a dolgot, bizonyítják, hogy itt a magyar állam jelent meg a kellő fénynyel és abbau a nézetben vannak, hogy a magyar állam volt ott a házigazda. Vannak azonban, — ezek önök, — a kik abban a nézetben vannak, hogy mi a bécsi befolyás alatt meghunyászkodva hiányoztunk ott. Én a nézetek ellenkezését látom itt és illetékes bírónak tartom a külföld sajtóját. És azért azt hiszem, hogy ebben megnyugodhatunk. (Élénk helyeslés jobbfelől. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Komjáthy Béla: T. ház! Bár a miniszterelnök úr azt mondta, hogy a válasza ne tekintessék véglegesnek, az elmondottakra kell néhány megjegyzést mégis tennem. A t. miniszterelnök úr erre az oldalra fordulva, megengedte magának, hogy úgy tüntessen fel bennünket, mintha mi keresnők az ürügyet, hogy Magyarországot minduntalan Ausztriával szemben megalázottnak tüntessük fel. Én ezt komoly kijelentésnek nem tartom, sőt meg vagyok győződve, hogy a miniszterelnök úr is tudja ennek valótlanságát.
