Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-658

658. országos ülés 1896. október 1-én, csütörtökön. 187 A belgrádi és zágrábi eseteket nem mi találtuk ki, mert ott tényleg meggyalázták a magyar zászlót, de önöknek nem volt bátorságuk elégtételt szerezni. A miniszterelnök úr felolvasott külföldi lapokat. De hisz nem az a kérdés, mit mondanak a külföldi lapok, hanem, hogy mit mondott a magyar király. Az 8 szájából nem hallottuk a magyar államiságot hangsúlyozni. Önök szolgailag meghunyászkodtak és közös ünnepet ültek. Hogy ezt így fogta fel a külföld is, mutatja az is, hogy az ott levő osztrák miniszterek, noha Ausztriának e miiben semmi ténykedése nem volt, ugyanolyan kitüntetést kaptak, mint magyar kollegáik. A külföldi uralkodók is tehát közös dolognak nézték az egészet. A miniszterelnök úr a mi nemzeti színeink érvényesítésére azt mondja, hogy hiszen mi — Ugron és én — nem voltunk ott, de a kik ott voltak, tudják, hogy nemzeti színeink igenis érvényesültek. Bocsánat, ilyen két ellentétes állítás közül én inkább vagyok hajlandó gr. Apponyi Albert úrnak hitelt adni, mint a miniszterelnök urnak. (Élénk tetszés a bal- és szélső haloldalon.) Azt megírták a lapok, hogy voltak ott magyar színek is, de csak a kereskedelmi lobogón, melynek fele piros-fehér, másik fele magyar. Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy nem lehet azt sérelemnek venni, hogy a fejedelem, mikor az egész világnak beszél, a nemzetközi érintkezés nyelvén beszél. Éu csak azt mondtam, hogy a magyar állam fejének a megnyitási aktust magyarul kellett volna végeznie. Azután semmi kifogásom nem lett volna az ellen, hogy ugyanazt elmondja franeziáúl is. Nálunk minden magyar állami ünnepen a magyar szónak kell dominálnia. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A miniszterelaök úr azt is bizonyítéknak hozza fel, hogy hiszen a meghívókat a magyar állam küldte szét. Hiszen ezt már megszoktuk osztrák testvéreinktől, hogy ott, a hol fizetni kell, nekünk engedik át a tért. De az egész szerep, a melyet ott a magyar kormány játszott, olyan volt, hogy minden magyar embernek arczába szöktette a vért. Magyarország ama nagy technikai munkáért számíthatott Európa hálájára és elismerésére. És ime, midőn ama nemzetiségi vidéken az izgatókkal szemben alkalma volt hangsúlyozni a magyar királynak, hogy mi egységes magyar állam vagyunk: erről még csak szó sem esik. Ezt lehet magyarázni így vagy úgy, de a lényeget eltagadni nem lehet. A választ tudomásul egyáltalában nem vehetem, — ámbár ez nem volt végleges válasz, de nekem mégis annak kellett tekintenem, — hanem bűnösnek tartom az egész kormányt az ottan történtekért. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: Daczára auuak, hogy a miniszterelnök úr az általa most elmondottakat nem kiváuja végleges válasznak tekinteni és e szerint tudomásul vételről vagy tudomásul nem vételről szó sem lehet, mégis kényszeríttetve érzem magam arra, hogy az ő előadására néhány égzrevételt tegyek. Először is határozottan tiltakoznom kell a miniszter úrnak azon felette igazságtalan vádja ellen, mint hogyha az ellenzék és különösen az párt, a melyhez nekem tartozni szerencsém van, keresné az alkalmat arra, hogy Magyarország tekintélyét lealázotfcnak nyilvánítsa, Magyarországot Ausztriával vagy más idegen tényezőkkel szemben meghunyászkodottnak mondja. Igazolatlan ez a vád különösen most; mert bátran hivatkozhatom arra," hogy az ezredéves ünnepségeknek egész lefolyása alatt ez a párt és én magam is saját pártérdekeinket teljesen háttérbe, szorítva, mindenben ahhoz járultunk hozzá, hogy az ország minden idegen nemzet előtt minél fényesebb világításban tűnjék fel. Talán kritikáinkat is sokszor elhallgattuk, melyekre pedig bőséges alkalom lett volna, mert azt akartuk, hogy semmi diszonanczia ezekbe az ünnepekbe ne vegyüljön. Ha most ennél az utolsó ünnepi ténynél, ha most a vaskapuszabályozási ünnepnél kénytelen vagyok ettől a magatartástól eltérni, kénytelen vagyok azokat a közjogi és nemzeti sérelmeket megróni, a melyeknek tanúja voltam; akkor bizony nem az a hajlandóság vezérel, hogy keressem annak a kimutatását, mintha Magyarország nem részestílt volna a kellő fényben, mintha Magyarország megaláztatott volna hanem akkor igen komoly okaim vannak, akkor olyan dolgoknak kellett történniük, melyek egyenesen kötelezővé tették, hogy tiltakozó szavaimat ez ellen fölemeljem. (Ügy ^van! a bal- és szélső haloldalon.) És, t. ház, a zászlóknak kérdésére igen természetesen, ha olyanok t. képvisetőtársaim közül, a kik közelebb voltak, a kik jobban láthatták, hogy a hajók egyikén magyar lobogó volt, —- én csak messziről láthattam, — az ő előadásukat elfogadom, kell, hogy elfogadjam; azonban mégis fenmarad a felvilágosítás szüksége arra nézve, hol, minő helyen és minő módon volt ott az a magyar lobogó, úgy volt-e az ottan, hogy a magyar állam szuverenitásának kifejezést adjon? A t. miniszterelnök úr nyilatkozata arra a hajóra nézve, a melyen ő Felsége és fejedelmi vendégei tartózkodtak, ezzel épen ellenkező benyomást tett; mert a t. miniszterelnök úr azt mondja, hogy a ^Ferencz József« nevű hajón voltak magyar zászlók meglehetős nagy számban. Bocsánatot kérek, nem arról van szó, hogy díszítésképen voltak-e, nem voltak-e, hanem arról, hogy olyan helyen volt-e magyar 24*