Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-658

jg^ 658. országos fllés1S9fi. október 1-én, csütörtökön. utolsó akadályok, melyek a szabad forgalomnak a nagy folyam folyásában útját állották, el van­nak hárítva. Büszkék lévén arra a hivatásra, mely nekünk osztályrészül jutott, az új utat megnyitottnak nyilvánítjuk stb.« A ki, t. ház, ezt az előadást olvassa vagy hallja, lehetetlen, hogy belőle más benyomást merítsen, mint azt, hogy nem csupán az európai megbízás adatott az osztrák-magyar monarchiá­nak, hanem hogy a munkálatokat is az osztrák­magyar monarchia hajtotta végre, holott az 1888. évi XXVI. törvény alapján egyedül Magyarország vállalta el ezeketa munkákat és egyedül Magyar­ország hajtotta végre azokat eszével, tudásával, munkájával, áldozatkészségével. Önkéntelenül föl­merül az a kérdés: minő felfogás alapján történ­hetett, hoi.»,y abban az ünnepélyes pillanatban, midőn a fejedelem az új csatornát a forgalom­nak átadta, egy szóval sem nevezte meg azt, a ki a munkát végrehajtotta, egy szóval sem emlékezett meg arról, hogy ez Magyarország munkája, hogy ezzel Magyarország ajándékozta meg a müveit világot és a forgalom érdekeit. Tisztán feledékeny­ségből ? Ez nem képzelhető. Tisztán a dolog fon­tosságának fel nem ismeréséből? Hiszen ezen mun kálatok világtörténelmi jelentőségére kár egy szót is pazarolni. Ezeknek végrehajtása Magyarország­nak egy oly ténye, melylyel magának az euró­pai népcsaládban méltó elismerésre és dicsőségre szerzett igényt. Ezt csak nem kívánták eltakarni? Igen, de Magyarországnak ez a szereplése, az a tény, hogy Magyarország egymagában vállalta el ezen munkálatok végrehajtását, egyszersmind Magyarországnak, mint nemzetközi egyéniség­nek, a magyar nemzetnek, mint nemzetközi alanynak való elismerését jelenti, Magyarország­mik európai helyzetét jelképezi. Ilyen alkalom­nál Magyarországról hallgatni, ilyen alkalomnál ezt a minden egyebek előtt fontossággal biró tényt mellőzni, ez, t. ház, nagyon hasonlít ahhoz a törekvéshez, hogy Magyarországot, midőn bár­mely nemzetközi cselekményről vau szó, egészen az osztrák-magyar monarchiának köpenyege alá kívánják elrejteni, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és Magyarország nemzetközi individualitását tagadni, vagy legalább el nem ismerni. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső bal­oldalon.) T. ház! Valóban sajnálom, hogy ily szo­morú benyomásokkal kellett annak a nagy mun­kának befejezéséről, e befejezésnek ünneplésére szánt cselekményekről hazatérni; valóban saj­nálnunk kell, hogy midőn magyar hajókon a magyar király a magyar észnek, a magyar munkának, a magyar áldozatkészségnek egy monumentális alkotását nyilvánítja befejezettnek, hogy akkor Magyarországról hivatalosan egy szó említést sem hallunk. És hol, minő területen, Európának minő részében történik ez a mulasz­tás s hazánk minő részéhez közel? Nemde ép azokon a területeken, épen az ország azou ré­szeihez közel és talán ép azon szomszédokkal szemben, a kiknek országaiban Magyarországnak, mint nemzeti egységnek és mint önálló államnak megszilárdulása ellen fondorlatok folynak, és azoknak a magyar honpolgároknak tőszomszédsá­gában, a kik előtt leginkább szükséges minél erőteljesebben és minél fényesebben kidomborí­tani a magyar nemzeti és állami egyéniséget. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én tehát, t. ház, ezeket a mulasztásokat, melyeket felsoroltam, nemcsak közjogilag sérel­meseknek, hanem megbocsátbatlan politikai hi­báknak is tartom, és azért a következő inter­pellácziót vagyok bátor a miniszterelnök úrhoz intézni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz. 1. Volt-e a miniszterelnök úrnak előzetes tudomása arról, hogy a Vaskapu megnyitásának ünnepélyén résztvett hajókon, különösen pedig király ő Felsége hajóján és a magyar ország­gyűlés hajóján magyar lobogó nem tűzetett ki? 2. Gyakorolta-e a miniszterelnök úr alkot­mányos befolyását a király ő Felsége által elmondandó ünnepi beszéd szövegének megálla­pítására? Nevezetesen hozzájárult- e ahhoz, hogy a legmagasabb beszéd nem is érintette Magyar­ország döntő szerepét az alsódunai munkálatok végrehajtásában, holott ezt a művet az 1888. évi XXVI. tcz. alapján Magyarország egyedül ki­zárólag saját erejéből vitte keresztül? 3. Ha mindezek a miniszterelnök úrnak alkotmányos befolyása mellett történtek, mivel tudja azokat igazolni ? Ha pedig befolyása nélkül, mivel indokolja tartózkodását és minő álláspontot foglal el e sérelmes tényekkel szemben ?« (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió közöltetik a mi­niszterelnök úrral. Következik Ugron Gábor képviselő urnak ugyanezen tárgyra vonatkozó interpellácziója. Ugron Gábor: T. ház! Előttem szólott t. képviselőtársaim beszédei után kevés maradott fenn nekem, a mit interpelláczióm megtétele alkalmából el kell mondanom. (Halljuk!) T. képviselőtársaim egyedül azt hagyták ki, hogy Magyarország a maga ezredéves ünnepélyének egyik pontjául avatta fel a Vaskapu meg­nyitását. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Magyarország a maga ünnepélyének vezetésére a miniszterelnököt hatalmazta fel; Magyarország területén Magyarország ezredéves fennállása emlé­kére ületett meg ez az ünnepély, a melyen Ma­gyarországot egyszerűen eltüntették. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A Magyarország területén körülöttünk élő népeknek nagy elégtételére az

Next

/
Thumbnails
Contents