Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-647

3ä 647. országos ölés 1896. szeptember 3-án, csütörtökön. a kormánynak megszavazott, a melyet azonban eddigelé igénybe nem vettünk. (Helyeslés jóbh felől) A mi már most a közigazgatás rendezéséből származó és kétségkívül igen jelentékeny kiadások fedezetét illeti, azt hiszem, erre is megtaláljuk minden rendkívüli eszközök nélkül a fedezetet azokban a megtakarításokban, a melyeket az egyes államadósságaink konvertálásából el kell szükségkép érnünk. (Helyeslés.) Méltóztatnak tudni, bogy vannak államadósságaink, a melyek teljesen megérettek a konverzióra. Hogy ezek konvertálása eddig nem foganatosíttatott, azt csak formai okok akadályozták, a mennyiben — mint méltóztatik emlékezni — a kötvények szövegében bizonyos batáridők vannak kitűzve, melyeken belül konverzió nem foganatosítható. Összefoglalva, t. ház, azokat, a miket a költségvetési előirányzatra nézve elmondtam, abban a véleményben, vagyok, hogy miután a kiadások valóságos és pedig növekedő szükségletnek megfelelőleg, a bevételek pedig a legnagyobb óvatossággal és mérséklettel prelimináltattak, a jelen költségvetési előirányzat a realitás követelményeinek megfelel. (Élénk hehjeslés

r a jobboldalon.) És most méltóztassék megengedni, t. ház. hogy jelentést tegyek a kiegyezési tárgyalások folyamáról, (Halljuk.

1 Halljuk!) mindazokat a kérdéseket illetőleg, melyekre nézve az előkészítés és tárgyalás törvényeink értelmében a kormánynak képezte feladatát. (Halijuk! Halljuk!) Ezek a kérdések a vám- és kereskedelmi szerződés és az ezzel kapcsolatos kérdések, azután a fogyasztási adók kérdése, továbbá a bankügy és a valutarendezés. (Egy hang balfelöl: Hát a quóta?) Nem számítom ide a quóta kérdését, azon egyszerű oknál fogva, mert méltóztatik tudni, hogy annak előkészítését a törvény első sorban nem a kormányra, hanem a kormánynak támogatása mellett a quótabizottságokra ruházta, (Zaj bal felől) és csakis ha a quótabizottságok működése nem vezet eredményre, következnek be azok a további eljárási módozatok, melyeket a törvény e tekintetben előír. Ez az időpont még nem érkezett el, mert a quótabizottságok nem fejezték be működésüket. És épen azért, mert a kormány e tekintetben is szigorúan ragaszkodik a törvény utasításaihoz, a quota kérdésében az osztrák kormánynyal semmiféle tárgyalásba nem bocsátkozott (Helyeslés.) és ennélfogva nem juthatott valamelyes megállapodásra; semmiféle ígéretet nem tett, (Élénk helyeslés.) kötelezettséget ez irányban el nem vállalt. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Es kénytelen vagyok kijelenteni, hogy minden ezzel ellenkező állítás teljesen alaptalan (Helyeslés.) és olyan, mely ellenkezik a valósággal. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A mi már most a többi kiegyezési kérdéseket illeti, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) a vámés kereskedelmi szerződésre vonatkozólag a következőket adhatom elő. Akkor, mikor a kormány ezekbe a tárgyalásokba bocsátkozott, teljes tudatában volt annak, hogy az a politikai kapcsolat, mely a monarchia két államát összefűzi, nem teszi feltétlenül szükségessé a gazdasági kérdéseknek egységes alapon való megoldását, nem teszi feltétlenül szükségessé a vámszövetségnek fentartását. (Helyeslés.) De másrészről, t. ház, a kormány nem ignorálhatta azt a kétségtelen és azt hiszem, tagadhatatlan tényt, hogy azok a momentumok, melyek az 1867-iki törvényhozásra nézve mérvadók voltak akkor, mikor Ausztriával a vám- és kereskedelmi szerződést megkötötte, (Halljuk! Halljuk!) ma is fetmállanak és pedig fokozott mértékben, (Élénk helyes lés jobbfelöl. Ellenmondás a szélső baloldalon.) sőt nagyobb mértékben, mint akkor. Mert azok az érintkezési pontok, melyek gazdasági tekintetben a két állam közt vannak s azok az érdekszálak, melyek a két államot az anyagi téren összekötik, ma sokkal számosabbak és hasonlíthatlanúl fontosabbak, mint voltak 1867-ben. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennélfogva tehát, míg a kormány egyrészről a gazdasági kérdések terén, ezeknek minden áron egységes alapon való megoldása tekintetében egyáltalában nem volt preokkupálva és semmiféle politikai indokok által magát befolyásoltatni nem engedte: addig másrészről tisztán az ország anyagi és gazdasági érdekeinek mérlegelése alapján arra az álláspontra kellett helyezkednie, hogy a mennyiben sikerülni fog oly megállapodásokat létesíteni, melyek által az eddig bár törvényes alapon nyugvó, de Magyarországra nézve tényleg sérelme-! intézkedéseket meg lehet szüntetni s a többi kérdésekben is oly megállapodásokat létesíteni, hogy ezek alapján az ország gazdasági fejlődése nemcsak nem gátoltatik, hanem előmozdíttatik, ez esetben nemcsak indokolt, hanem egyenesen kívánatos, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés meghosszabbíttassák. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Sikerűit-e a kormánynak oly megállapodásokat létesítenie, melyek e föltételeknek megfelelnek, annak az előadandók alapján a t. ház lesz a bírája. A vám- és kereskedelmi szerződés körébe tartozó kérdések közül először a dohány és sójövedékekre s az ipari termeléssel kapcsolatos fogyasztási adókra nézve PZ a megállapodás történt, hogy ezekre nézve úgy törvényhozásilag, mint az igazgatás tekintetében az egységes eljárás a jövőben is feutartassék, mindazonáltal bizonyos kivételekkel, melyek közül az egyik a