Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-658

658. országos ülés 1896. október 1-én, csütörtökön. 181 sége kolportáltassék is. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza: De nincsen garanczia! Hol keressük a garancziát? Elnök: Kérek csendet! A képviselő úr igen bőven kifejtette a nézetét. (Derültség.) Már most, t. ház, arról van szó, hogy ez a jelentéé, a főrendiház jegyzőkönyvének kivonata, mely átküldetett, kinyomassák és szétküldessék-e? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem!) Kérek csendet! Napirendre tűzésről természetesen szó sincs. Már most csak arra figyelmeztetem a t. házat, hogy a rend mindig azt hozta magával, hogy ilyen okmány, mint oly akta, a mely az országgyűlés tárgyalásaihoz tartozik, az irományok közt kinyomva helyet foglaljon. (Felkiáltások a szélső baloldalon: A jövő országgyűlésen!) Engedelmet kérek, a jövő országgyűlésbe nem lehet ezt átvinni, mert ehhez az országgyűléshez tartozik. Én tehát kérem, ne méltóztassék ennek valami nagy borderőt tulajdonítani, hanem maradjunk meg annál, hogy ez szükséges az irományokhoz, (Helyedés.) tehát fogadja el a ház, hogy kinyomassák. (Helyeslés.) Még jelenteni valóm van. (Halljuk!) Bemutatom a rozsnyói katholikus tanítóegyesületnek Horánszky Nándor képviselő által beadott kérvényét a milleniumi évnek a tanítók nyugdíjába való kedvezményes beszámítása érdedében ; biharmegyebeli derecskéi lakosoknak Illyés Bálint képviselő által beadott kérvényét az önálló vámterület létesítése iránt. Ezeket a kérvényeket nem proponálom a bizottsághoz utasítani, mert érdemleges tárgyalásra már úgy sem kerülnének. Végre bemutatom a házszabályok 188. §-a értelmében, mert első ülés van e hónapban, a függőben levő interpellácziók jegyzékét. Ez fel fog olvastatni, hanem mielőtt erre áttérnénk, jelentem a háznak, hogy több rendbeli interpelJáczió van bejelentve. Ezek az ülés végén meg fognak tétetni. Molnár Antal jegyző (olvassa a függőben levő interpellácziók jegyzékét). Elnök: Kérem felolvasni a sürgős interpellácziók jegyzékét. Molnár Antal jegyző: Október hó i-éről be van jegyezve a jegyzékben: Komjáthy Béla képviselő úrnak interpellácziója a miniszterelnök úrhoz és általa az egész kormányhoz a Vaskapunál lefolyt megnyitási ünnepélyek tárgyában; ugyancsak október hó 1-én sürgős interpellácziót jelentett be Hock János képviselő úr az igazság- és belügyminiszter urakhoz vallás elleni kihágás tárgyában, továbbá Szalay Imre képviselő úr interpellácziót jelentett be a belügyminiszterhez Nagybajom község jegyzőjének elmozdításatárgyában ; ezenfelül gr. Apponyi Albert interpellácziót jelentett be a miniszterelnök úrhoz a Vaskapu megnyitásának ünnepélye tárgyában és végűi Ugron Gábor képviselő interpellácziót jelentett be a miniszterelnök úrhoz ugyancsak a Vaskapu megnyitásának ünnepségei tárgyában. Elnök: Az ülés végén meg fognak tétetni az interpellácziók. Molnár Antal jegyző: Hegedűs Sándor, a pénzügyi bizottság előadója! Hegedűs Sándor előadó: Van szerencsém a pénzügyi bizottság jelentését (írom. 1199 — 1208) az 1897. évi állami költségvetésről mellékleteivel együtt tisztelettel benyújtani. Kérem a t. házat, méltóztassék kinyomatására nézve intézkedni. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni és a tagoknak meg fog küldetni. Következnek már most az interpellácziók. Az első a felírás rendje szerint Komjáthy Béla képviselő úr. Komjáthy Béla: T. ház! A berlini szerződés 57. §-a szerint (Zaj. Elnök csenget.) a Berlinben 1878-ban összegyűlt hatalmak AusztriaMagyarországot bízták meg azzal, hogy az aldunai Vaskapunál levő forgalmi akadályokat elhárítsa. A megbízatás Ausztria-Magyarországnak adatott, mert szerencsétlen helyzetünkben külön külügyminiszter által képviselve nem lévén, a hatalmak csakis a közös külügyminiszter által képviselt Ausztria-Magyarországgal állottak szóba. Azonban a két önálló független államból álló osztrákmagyar monarchia egyik része, Ausztria, nem is gondolt ezen munkálat teljesítésével, hanem tisztán és kizárólag Magyarország vállaira hárította azt. Az 1888. évi XXVI. törvényczikkben vállalkozott Magyarország ezen feladat megoldására, Jmelynek szükségét már századok óta minden állam érezte, de egyik állam sem tudott erre vállalkozni. Vállalkozott erre a magyar állam azért, hogy bebizonyítsa, hogy úgy a czivilizácziónak, mint a kultúrának mindig első harczosa és védője volt. Századokon keresztül épen Magyarország részesítette védelemben a nyugati czivilizácziót a keletivel szemben, mindig őrt állott, és midőn ezen örállásában tényleg ezer sebből vérzett, midőn saját kultúráját kifejteni képes alig volt, midőn anyagi romlása csaknem a tönk szélére juttatta: megvédte a Nyugatot és kultúráját. Most is, midőn erre vállalkozott, azt akarta, hogy utat nyisson ezen kultúrának s ennek hasznát Európa is élvezhesse; de vállalkozott azért is, hogy bebizonyítsa, hogy nem mint hajdan, karddal a kezében, hanem a tudomány eszközeivel is szolgál ezen nagy eszmének; vállalkozott azért, hogy ellenségeivel szemben, kik állami életre való képességét kétségbe szeretik vonni, kik alkotásra való képes-