Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-658
182 * 58- országos ülés 1896. október 1-én, csütiSrt&kda. ségét nem ismerik el, az ellenkezőt bizonyítsa be. Vállalkozott azért, hogy a dunai fejedelemségek érdekeit ezáltal kielégítve, azokat magához közelebb lánczolja, azoknak központjává váljék; vállalkozott azért, mert érezte erejét ezen munkálat keresztül vitelére. Természetes, hogy midőn a magyar állam ily előreláthatólag óriási anyagi áldozatokkal járó munkára vállalkozott, számíthatott arra, hogy ezen eljárásával Európa tiszteletét és becsületét fogja kivívni. Ebben az esztendőben történt, hogy a munkálatok annyira haladtak, hogy a megnyitási ünnepélyt meg lehetett tartani ebben az esztendőben, midőn a magyar nemzet fennállásának ezeréves ünnepét üli. Természetes volt a feltevés és mindenki örömmel várt ez alkalomra, hogy egész Európa, egész világ előtt a megnyitási ünnepély alkalmával hangot fognak adni annak, hogy »nézzetek ide, a magyar állam kötelességének eleget tett a kultúra szolgálatában és így helyénvaló, hogy azt, a miért annyit áldoztunk, ki is zsákmányolhassuk. Á Vaskapu megnyitása megtörtént. A magyar nemzet, midőn annyi meg annyi vágya van, a mely kielégítésre vár; midőn közéletünknek számtalan baja van, melyeket orvosolni azért nem vagyunk képesek, mert anyagi erőnk nem engedi; midőn képesek voltunk mindezt hallgatagon tűrni, azért, hogy ezen nagy miszsziót keresztülvigyük; midőn eddig 19 millió forintot költött erre a magyar állam: akkor ezen megnyitási ünnepélyen nem az következett be, a mit vártunk, nem a magyar nemzeti dicsőség, hanem — hitem szerint — a magyar nemzet meggyalázása, önérzetének arczúlcsapása. (Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Én nem voltam jelen ezen az ünnepélyen, de a hírlapokból értesültünk, a kik nem voltunk ott, arról, hogy mi történt. Tény, hogy a magyar tudás, a magyar pénz és a magyar erős akarat által megteremtett e munkálat megnyitásánál Magyarország és királya voltaképen jelen sem volt. Megtörtént az, hogy erőnek és akaratnak ezen nagy munkájánál, a melyet mi dicsőséggel kerestünk, épen a mi erőtlenségünk, akaratnélkííliségünk és meghunyászkodó gyávaságunk jelentkezett. A mint a tények mutatják, ott Magyarország királya nem volt jelen, az nem Magyarország ünnepe, hanem az osztrák császárság ünnepe volt. Ezen ünnepélyből a magyar jelleg hiányzott, ott magyar szó nem hangzott, a magyar szót mellőzték és egyáltalában a kormánynak egész viselkedése olyan volt, hogy csakis az udvari szolgák számát szaporították. (Zajos hdeslés a szélső báloldalon.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédjében a parlamentáris határokat tartsa meg. Komjáthy Béla: Ha sértő volt a kifejezésemben, ezennel ünnepélyesen bocsánatot kérek; de én ezt a kifejezést nem tartom épen sértőnek, mert a királyra is azt szokták mondani, hogy a törvénynek első szolgája, ha tehát ők a királynak szolgálnak, abban sértést nem látok, csak hűen, becsületesen és hazafiasán szolgáljanak. T. ház! Sem a megnyitóbeszédben, sem a felköszöntőben Magyarország még csak meg sem említtetett. Épen előbb azt mondta beszédében a miniszterelnök úr, hogy nekünk mindig törekednünk kell arra, hogy a korona és a nemzet közt az egyetértés, a kölcsönös bizalom és szeretet erősbödjék. Vájjon az ilyen eljárás alkalmas-e erre ? Meg vagyok győződve, hogy az ilyen eljárás egyáltalában nem alkalmas a szeretet és ragaszkodás fokozására és nem annyira a szeretetnek, mint inkább az aggodalomnak kell felkelni minden magyar ember szivében a jövő miatt; és meg vagyok győződve, hogy azon sajnos eseményekért, hogy ott Magyarországnak különállósága és egész szuverenitása nem nyert kifejezést, ezért a hiba és felelősség kizárólag a magyar kormányt illeti. Ő Felsége megkoronáztatása óta számos tanújelét adta annak, hogy alkotmányosan akar uralkodni és a nemzettel magát ellentétbe nem helyezte. S ha a miniszterelnök úr, a mint kötelessége lett volna és a kormány felvilágosították volna ő Felségét, hogy nemzet gyöngédségét nem kell megsérteni és a nemzet önérzetét nem kell megalázni; ha felvilágosították volna arról, hogy a magyar nemzet pénzén, erején és akaratán épült ezen nagy munka megnyitásánál mint kell viselkedni : meg vagyok győződve, hogy akkor a Felség, a koronás magyar király ügy viselte volna magát, mint a hogy kellett és kötelessége lett volna, mert a magyar országgyűlés alkotott és ő általa szentesített törvény alapján folytak azon munkálatok és áldoztattak azon óriási költségek. Azonban mindez nem történt. Minden államnak a világon kötelessége, hogy ilyen alkalomkor hangot adjon annak, hogy ő milyen állást foglal el, hogy megmutassa erejét, önállóságának próbáját adja, de főkép Magyarország van erre utalva, melynek annyi ellensége van. Hiszen a külföldön legnagyobbrészt még ma sem tartanak önálló államnak, még ma sem akarják ezt a mi nyomorult közjogi helyzetünket elismerni, hanem Ausztria kiegészítő részének tartanak. A kormányban sohasem volt annyi erély és hazafiság, hogy e nézetet megváltoztassa. Itt is, midőn legnagyobb alkalom lett volna arra, hogy bebizonyítsuk, hogy maga a magyar király önállónak és függetlennek tartja azt az országot, a melynek koronás királya, akkor a magyar nemzet önérzete megaláztatott. Engem, t. ház, ez ünnepségen lefolyt esemény, megvallom, fáj-
